- Becslések szerint az észak-chilei Atacama-sivatagban, Alto Hospicio közelében mára több mint 60 ezer tonna – eladatlan vagy kidobott – textília halmozódott fel.
- A lerakó kiterjedése a műholdfelvételekről is jól kivehető.
- A textilhulladék egyrészt a sivatag érzékeny ökoszisztémáját terheli, másrészt a térségben élők egészségét és életkörülményeit is veszélyezteti.
A világ egyik legszárazabb vidékére főként Európából, de Ázsiából és Észak-Amerikából is érkeznek ruhák. Az évek során felgyülemlett textilhulladék becslések szerint mára a 60 ezer tonnát is meghaladja, ami minden eddiginél részletesebben szemlélteti a globális divatipar túltermeléséből származó következményeket.
A szintetikus anyagokból kioldódó, illetve elégetésük során felszabaduló káros vegyületek a környezetet és a közelben élők egészségét egyaránt veszélyeztetik. Az ENSZ a jelenséget súlyos környezeti és társadalmi válságként értékeli.
Így vált a sivatag a globális divatipar lerakóhelyévé
A jelenség forrása az Alto Hospiciótól nem messze fekvő Iquique kikötőjében keresendő. A város Chile egyik legfontosabb szabadkereskedelmi övezetéhez tartozik, ahová évente több tízezer tonna új és használt ruházati termék érkezik vám- és adókedvezmények mellett. Csakhogy a helyi kereskedelem fellendítését célzó gazdasági rendszer időközben olyan hulladékáramot hozott létre, amire közel sem készült fel a térség infrastruktúrája.
Eldobott gumiabroncsok és ruhák az Atacama-sivatagban (Forrás: Lucas Aguayo Araos/Anadolu Agency via Getty Images)
Az importált textíliákat szétválogatják, majd egy részüket Chilében vagy más latin-amerikai országokban értékesítik tovább. A rossz minőségű, sérült vagy eladatlan darabok elszállítása jelentős extra költségekkel járna, így a ruhák nagy része illegális lerakókban, végül pedig a sivatagban végzi. A globális divatipar árnyoldalairól pedig az is sokat elárul, hogy a ruhák jelentős része sértetlenül, eredeti címkével kerül a sivatagba.
Kapcsolódó: 4 ruhaanyag, ami káros a bolygónak – Mit vásároljunk helyettük?
Az országban működő környezetvédelmi szervezetek számos ismert világ- és fast fashion márka termékeit azonosították a kidobott ruhák között, melyeknek egy részét vagy elégetik, vagy a homok alá temetik – az elföldelt textíliákból káros anyagok kerülnek a talajba és a felszín alatti vizekbe, míg az égetés mérgező vegyületeket juttat a levegőbe.
A környék lakói fizetik meg a fast fashion valódi árát
A szintetikus anyagok tüzeléséből származó füst rendszeres, napi szintű probléma a térségben – egyes lakóterületek mindössze néhány száz méterre fekszenek a lerakóktól –, a helyiek nem tudják szellőztetni az otthonaikat, és egyre többen fordulnak orvoshoz különféle légzőszervi panaszokkal is.
Kapcsolódó: A Rana Plaza tragédiája rávilágított arra, hány sebből is vérzik valójában a fast-fashion iparág
A civil szervezetek a környezeti és a közegészségügyi válságra hivatkozva régóta kongatják a vészharangot, de hiába. Patricio Ferreira, Alto Hospicio polgármestere az AFP-nek úgy fogalmazott, a helyiek magukra maradtak a problémával.
„Úgy érezzük, feláldozták a területünket. Mi lettünk a világ szemétlerakója, és továbbra sem látjuk, miként lehetne hatékonyan orvosolni a problémát”
– mondta.
A jelenség egyébként közel sem új keletű, a Desierto Vestido civil szervezet egyik társalapítója, Bastián Barría már 2020-ban is figyelmeztetett a problémára, amikor fényképeket tett közzé a közösségi médiában a sivatag közepén emelkedő ruhahegyekről. A fotók bejárták a nemzetközi sajtót, érdemi változást viszont így sem sikerült elérni. A lerakók hatalmas kiterjedése már a műholdfelvételeken is jól látszik.
A probléma persze világméretű, és nem csupán Alto Hospiciót érinti. Egy ENSZ-jelentés szerint a használt ruhák világkereskedelme az elmúlt négy évtizedben a hétszeresére nőtt, ami szorosan összefügg a fast fashion térnyerésével is. Az újrahasznosítás aránya eközben rendkívül alacsony. Reinalina Chavarri, a Chilei Egyetem környezetvédelmi és fenntarthatósági szakembere szerint a megunt, de még használható ruhák közel egy százalékát hasznosítják újra az országban.
A szabályozás fontos lépés, de nem jelent azonnali megoldást
Chile az elmúlt években jogszabályokkal próbálta visszaszorítani a textilhulladék gyarapodását. A ruházati és textilipari termékeket bevonták a kiterjesztett gyártói felelősségről szóló szabályozás hatálya alá. Ennek értelmében a gyártóknak és az importőröknek is részt kell vállalniuk az általuk forgalomba hozott termékekből keletkező hulladék kezelésében.
A változtatás fontos előrelépés, önmagában mégsem garantálja a probléma megoldását. Különösen nagy kihívást jelent a korábban elégetett anyagokból visszamaradó fekete, megkeményedett réteg felszámolása, a homok alá temetett hulladékok feltárása, majd azok elszállítása.
Lehet még jövője a kidobott ruháknak?
A válság eközben nem kerüli el a helyi vállalkozók figyelmét, ma már többen keresnek megoldást arra, miként lehetne újrahasznosítani a felhalmozott textilkupac egy részét. Vannak, akik kidobott ruhákból gyártanak hőszigetelő paneleket, mások a még menthető darabokat alakítják át és teszik újra használhatóvá. Az efféle kezdeményezések persze üdvözlendők, önmagukban viszont nem tudnak lépést tartani a sivatagba azóta is rendszeresen érkező, illegálisan lerakott hulladék mennyiségével – szigorúbb szabályozások ide vagy oda.
Az olcsón előállított, rövid életű textíliák környezeti terheit sok esetben nem maguk a vásárlók, hanem a több ezer kilométerre fekvő, kiszolgáltatottabb térségek lakói szenvedik el első ízben. Érdemes tehát vásárlás előtt azt is mérlegelni, milyen hosszú távú kockázatok rejlenek a feltűnően kedvező ár mögött.
Ez is érdekelhet: Pusztító vásárlási szokásaink miatt kiszáradt a világ egyik legnagyobb tava
Kiemelt kép: Szemét az Atacama-sivatagban (Lucas Aguayo Araos/Anadolu Agency via Getty Images)
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!