Nem csak a filmekben létezik természetvédelem
Renáta jelenleg a Csendes-óceán közepén, Francia Polinéziában kutat, élvezi a természet közelségét és a színes, trópusi élővilágot. Saját bevallása szerint egészen kicsi kora óta lenyűgözi a természet és az állatok. Mindig kinn bogarászott a kertben, vagy gyíkokat fogott, hogy közelebbről is megvizsgálja őket, a maradék szabadidejében pedig ámulattal figyelte a természetfilmeket.
– Körülbelül nyolcéves lehettem, amikor eldöntöttem, biológus leszek, akkor derült ki számomra, hogy ez a szakma nem csak a filmekben létezik. Tízéves koromban realizáltam, hogy a természetes környezet, amit annyira csodálok, folyamatosan fogy, és szép lassan eltűnik.
Eldöntöttem, hogy a megmentése lesz az életcélom, megakadályozom, hogy a fajok kihaljanak.
Közös kincsünk, a Föld
Arra a kérdésre, hogy mi ennek a nem mindennapi elköteleződésnek az ára, összetett választ kapunk.
– Fizikailag és mentálisan is nagyon megterhelő ez a hivatás, ráadásul a fizetések is siralmasak. Elhelyezkedni sem egyszerű, mert a mai napig kevés figyelmet és támogatást kap a konzervációbiológia, amely nemcsak veszélyeztetett állatokkal, növényekkel foglalkozik, hanem teljes élőhelyek védelmével is.
Cserébe viszont olyan különleges helyekre juthatok el, ahová nem sok ember tette be a lábát.
Legutóbb Ugandában, egy eldugott tóvidék egyik szigetén azt kellett felkutatnom a magyarországi Jane Goodall Intézet megbízásából, hogy milyen fajok fordulnak elő. Jelenleg a francia polinéziai Fatu Hiván dolgozom, amely a szárazföldektől legtávolabb fekvő szigetek egyike a Földön. Itt egy kritikusan veszélyeztetett madárfajjal dolgozom, a Fatu Hiva szigeti tengeri légykapóval, amiből mára már csak tizenöt felnőtt egyed maradt. Minden egyes alkalommal lenyűgöz, mennyire sokszínű a bolygónk.
Fatu Hiva szigete (Fotó: Getty Images)
Renáta szerint több okból is eltávolodtunk a természettől, és ez oda vezetett, hogy nem értékeljük igazán, amink van.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!