Kezdődik a július, a nyári utazások időszaka, ilyenkor többen nézegetik a térképet, és felfedeznek olyan szegleteket a világon, melyekről korábban talán még nem is hallottak. Sokaknak jelentenek rendhagyó földrajzórát a futball-világbajnokság napjai is, most például nem árt feleleveníteni, hol van Curaçao vagy a Zöld-foki-szigetek.
Ilyenkor bizonyos benyomások is kialakulnak bennünk az ott élő emberekről, innen pedig már könnyen eljutunk a nemzetekhez kötődő sztereotípiákig, amikor egy-egy jellemzőnek vélt tulajdonságuk alapján skatulyázzuk be a különböző nációk polgárait.
Kapcsolódó: 5 dolog, amit mindannyian rosszul tudtunk a vikingekről
Bizonyára olvasóink is ismerik a klasszikus európai viccet, amely szerint a mennyországban a szakácsok franciák, a szeretők olaszok, a rendőrök angolok, a szerelők németek, és az egészet a svájciak szervezik; míg a pokolban a szakácsok angolok, a szerelők franciák, a szeretők svájciak, a rendőrök németek, és az olaszok felelősek a szervezésért.
Amikor egy népcsoport jellegzetesnek tartott tulajdonságait kiemeljük, és azokat az egész közösségre kiterjesztjük, valójában közhelyeket gyártunk. Néhány tulajdonság alapján próbálunk megítélni teljes nemzeteket, mintha több millió ember személyisége pár tulajdonságban összefoglalható lenne. Pedig kutatások sora bizonyítja:
a nemzeti sajátosságokról alkotott vélekedések alig mutatnak összefüggést a személyiségtesztekkel mért jellegzetességekkel.
A valóság sokkal összetettebb annál, mint hogy néhány jelzővel leírható legyen. Talán éppen ezért olyan értékes minden utazás, találkozás és személyes tapasztalatszerzés. Mert ezek újra és újra emlékeztetnek bennünket arra, hogy az emberek nem férnek bele az előre gyártott dobozokba, és minél nyitottabban fordulunk egymás felé, annál inkább felfedezhetjük azt a sokszínűséget, amelyet a sztereotípiák elfednek előlünk.
A nemzeti sztereotípiákról készített cikkünket a 28. oldalon olvashatják.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!