Vajon létezik recept a hosszú és boldog házassághoz? Évtizedek óta foglalkoztat ez a kérdés, számtalan tartós kapcsolatban élő embert faggattam ki. A válasz azonban egészen más lett, mint amire számítottam.

Hétéves lehettem, amikor elváltak a szüleim. Ilyenkor egy gyerek világa menthetetlenül kettészakad még akkor is, ha a felnőttek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a procedúra, a család szétválása a lehető legfájdalommentesebben folyjon. Talán innen datálódik az érdeklődésem: kiskoromtól fogva borzasztóan foglalkoztatott a házasság kérdése.

Pontosabban a titok: hogyan lehet megőrizni a békéjét, a boldogságát hosszú távon is? Mi lehet a titok? Ezt keresem, kutatom immár bő négy évtizede. Ha olyan emberekbe botlok, akik több évtizedes frigyet tudhatnak a hátuk mögött, már nekik is szegezem a kérdéseimet. Hátha egyszer sikerül megfejtenem a kódot, és enyém lesz A Tudás, és azzal együtt a mesei vég, a romantikus happy end.

Ami azt illeti, ezzel az erővel akár az életet is kereshettem volna távcsővel a Marson, bár ebben az esetben valószínűleg több sikerrel jártam volna. Minél több választ zsebeltem ugyanis be házasság témában, annál inkább összezavarodtam.

„A házasság vagy hosszú, vagy boldog”

Ott volt például a hatvanas ismerősöm, Léna, férjének negyven éve hűséges társa. „Mondd csak, mi a hosszú, boldog házasság titka?” – faggattam, mire ő a tőle megszokott, kissé sprőd modorban rám vakkantott: „Olyan nincs. A házasság vagy hosszú, vagy boldog.” Igencsak elszontyolodva hallgattam a válaszát. Ami azt illeti, ennél egy fokkal romantikusabb feleletben reménykedtem. 

Úgyhogy megkérdeztem a hasonlóképp maratoni friggyel büszkélkedő ismerősömet, Sándort, aki mindig nagyon szépen beszélt a nejéről: fedje fel a titkot. „Két dolog fontos” – kezdte. „Az egyik, hogy legyenek mindig közös céljaitok. A másik: mindenkinek legyen saját hobbija, elfoglaltsága.” Azaz – fordítottam le magamnak a szentenciát – fizessük együtt a csekkeket és menjünk kettesben nyaralni, de a hétköznapok során érdemes külön elfoglaltságot találni. 

jó férj tulajdonságai feleség szerelem

Mi lehet a hosszú, boldog házasság titka? Létezhet ilyesmi?

A harmadik ismerősöm, Diána is ez utóbbi gondolatra erősített rá. Szerinte a jó házasság kulcsa az, hogy nem szabad túl sok időt együtt tölteni. Nos, én ebben sem hallottam meg sajnos a lágy zongorafutamokat, amik a romantikus filmekben aláfestik az érzelmes jeleneteket. Tovább kutakodtam.

Ez is érdekelhet: Tartós párkapcsolat – meglepő, de nem a monogámia a legnagyobb titok

„Ne legyenek nagy elvárásaid!” – így Tünde. „Tartsd magadat az ötven évvel korábban tett ígéretedhez, szent esküdhöz bármi áron” – intett Géza. „Folyamatosan dolgozni kell rajta” – sóhajtotta Marika, majd suttogva hozzátette: „de nem biztos, hogy megéri”.

Utolsó reményem, romantikus elképzeléseim végső bástyája Juli barátnőm volt, pontosabban az ő nagyszülei. Hetven évet éltek együtt, amikor rövid időn belül mindketten eltávoztak az élők sorából. „Még a halálban is összetartottak! Philemon és Baucis voltak ők” – sóhajtotta áhítattal Juli, nagyszüleit a görög mitológiából ismerős házaspárhoz hasonlítva, akik békességben, szeretetben éltek, és még a haláluk után is együtt maradtak. 

Fogat összeszorít és kibír

„De mi lehetett a titkuk?” – kérdezgettem barátnőmet, aki hol a mélységes tiszteletet jelölte meg Szent Grálként, hol az örök szerelmet. Egészen addig, amíg a hagyaték rendezése során egy stóc levélből a fiók alján ki nem derült: valójában messze nem volt olyan boldog és kielégítő ez a házasság, mint azt Juli gondolta. Az öregei fiatalon kerültek össze, romantikus elvárásokkal, amikben végül mindketten keserűen csalódtak.

Nem voltak egymáshoz valók, erre hamar ráébredtek. De mert az ő generációjukban nem volt szokás a válás, hát összeszorították a fogukat, és aztán tették egyik napot a másik után, míg el nem fogyott belőlük az élet. 

Négy évtized kutatómunka, és a kérdésemre a válasz: szinte semmi sem.

Lehet, hogy végig rossz helyen faggatóztam? Nem a megfelelő kérdést tettem fel? – töprengtem.

Múlt héten aztán összetalálkoztam az ügyvéd barátnőmmel. Verával nagyon szeretek beszélgetni, mindig roppant izgalmas történeteket mesél a munkájáról – persze szigorúan konkrétumok és nevek említése nélkül. Most is így történt. Az új ügyfele egy nyolcvanéves néni, aki nemrégiben adta be a válópert. Ő úgy döntött: még van pár éve hátra, azt már szeretné boldog békességben eltölteni.

Ajánlott videó