Nem arról van szó, hogy „jobb” az egyik vagy a másik, hanem arról, hogy bizonyos személyiségtípusok nagyobb valószínűséggel vonzódnak bizonyos típusú kapcsolatokhoz – akár emberekkel, akár állatokkal.
A kutatók évek óta vizsgálják ezt a kérdést, és bár nincsenek egyszerű, minden emberre igaz válaszok, néhány minta meglepően következetesen megjelenik. Az egyik legerősebben vizsgált különbség a kutyások és macskarajongók között három területen rajzolódik ki: az extroverzióban, a kapcsolódási helyzetek számában és az életmódban.
1. A kutyás élet magasabb extroverzióval jár
Rendkívül nehéz úgy igazán magas minőségben embergyűlölő életmódot folytatni, ha napközben hatszor le kell vinned a kutyát.
Az extroverzió a pszichológiában azt írja le, mennyire fordulsz kifelé a világ felé – vagyis inkább társas helyzetekből nyered az energiát, vagy inkább a nyugalomból. Ez a Big Five személyiségmodell egyik alapdimenziója, amelyet ma az egyik legmegbízhatóbb személyiségelméletnek tartanak.
Kedvenc négylábúnk is küzdhet az emberéhez hasonló állapottal (Fotó: Canva)
Egy nagy mintán végzett kutatás – amelyet a University of Texas at Austin pszichológusai vezettek – azt találta, hogy a kutyás emberek átlagosan magasabb extroverziót mutatnak, mint a macskások. Ez nem azt jelenti, hogy minden kutyás extrovertált, hanem azt, hogy statisztikailag kimutatható eltérés van a két csoport között.
A kutatók szerint ennek egyik oka lehet, hogy a kutyatartás eleve olyan helyzetekkel jár együtt – például séták, közös programok –, amelyek jobban illeszkednek a társasabb működéshez.
2. Több a spontán kapcsolódási helyzet
A kutyatartás nem passzív kapcsolat. Egy kutya jelenlétet, figyelmet és reakciót igényel, ami automatikusan több interakciót hoz létre – nemcsak a gazda és az állat között, hanem más emberekkel is. Egy kutatás kimutatta, hogy a kutyatartók nagyobb eséllyel lépnek kapcsolatba idegenekkel, például séta közben. A kutya ilyenkor „szociális katalizátorként” működik: könnyebb beszélgetést kezdeményezni, kapcsolatot teremteni. Vagyis nemcsak nyitottabbak, de valóban több kapcsolatot is alakítanak ki.
Ez a hatás hosszabb távon a társas kapcsolatok számát és minőségét is befolyásolhatja. Fontos azonban, hogy a kutatások itt sem állítanak ok-okozati kapcsolatot: nem a kutya „tesz” társasabbá, hanem ezek a helyzetek jobban illeszkednek azokhoz, akik nyitottabbak a kapcsolódásra.
3. Egy aktívabb, strukturáltabb életmóddal jár
A kutyatartás gyakran együtt jár egy kiszámíthatóbb napi ritmussal: etetés, séta, jelenlét. Ez a struktúra több kutatás szerint összefügg a magasabb fizikai aktivitással és bizonyos egészségi mutatókkal is.
Egyes tanulmányok azt találták, hogy a kutyatartók átlagosan többet mozognak, mint azok, akik nem tartanak kutyát. Ez részben a napi sétáknak köszönhető, részben annak, hogy a kutya jelenléte rendszerességet hoz a napba. Kutyát tartani tehát a testi és lelki egészség megőrzésében is segít, mivel a kutya nem sétál nélküled, miközben a macska akár több családot is alapít anélkül, hogy a gazdája tudna róla.
Ez az egész azért nem jelenti azt, hogy minden kutyás aktívabb vagy egészségesebb, de azt igen, hogy ez az életforma gyakran támogat olyan viselkedéseket, amelyek hosszú távon hatással lehetnek a közérzetre és a napi működésre.
Amit kevesen vesznek észre: a választás és a személyiség kölcsönhatásban van
A modern pszichológia egyre inkább úgy tekint a személyiségre és a viselkedésre, mint egymást folyamatosan alakító rendszerekre. Nemcsak az történik, hogy a személyiséged alapján választasz kutyát vagy macskát, hanem az is, hogy a választásod visszahat a mindennapi szokásaidra.
Ez a hatás nem látványos vagy gyors, hanem fokozatos. Az életmód, amit egy adott döntés hoz magával – például a rendszeres séta vagy a több társas helyzet –, idővel megerősíthet bizonyos viselkedési mintákat.
És akkor most minden kutyás extrovertált?
Nem. És ezt fontos tisztázni. A kutatások átlagokat mutatnak, nem egyéni igazságokat. Inkább arról van szó, hogy bizonyos személyiségtípusok nagyobb eséllyel választanak bizonyos típusú kapcsolatokat. A kutya általában intenzívebb jelenlétet igényel, a macska inkább függetlenebb. És sok esetben ez a különbség rezonál arra, ahogyan mi magunk működünk a világban.
