Mert vannak olyanok, akiknek túl korán kellett búcsút venniük édesanyjuktól, meg sem ismerhették őt igazán. És olyanok is, akik számára nem adatott meg a biztonságos, elfogadó anyai szeretet, ők nem kapták meg azt a feltétel nélküli törődést, érzelmi támaszt, amelyre gyermekként szükségük lett volna.
Számukra ez a nap nem feltétlenül a virágcsokros köszöntések ideje, inkább emlékezés arra, ami volt – vagy éppen arra, ami soha nem lehetett. Egy olyan tavaszi nap, amikor a hiány kézzelfoghatóbbá válik, és amikor a bennünk kavargó gondolatokra nem mindig találjuk a megfelelő szavakat.
Fontos kimondani, hogy ilyenkor is helye van minden érzésnek: az örömnek és a hálának éppúgy, mint a szomorúságnak, a megbántottságnak és a válasz nélkül maradt kérdéseknek. Az lenne a jó, ha ezen a napon mindenki találna egy pillanatot, ami csak az övé –
legyen az egy emlék, vagy akár egy hirtelen jött felismerés.
(Fotó: Getty Images)
Külön köszönet jár a kevésbé szerencsés helyzetből indult gyerekekből lett anyáknak, akik a múlt sérelmeivel megküzdve, a hozott mintáikon javítva megtanultak szeretetet adni saját gyerekeiknek, unokáiknak.
Kapcsolódó: 5 kérdés, amikre ha igennel válaszolsz, igazán jó anya vagy
Nem kell mindenáron tökéletesnek lennie ennek a napnak. Elég, ha a valóságról szól: azokról a láthatatlan erőfeszítésekről, amelyeket nap mint nap teszünk a kapcsolatainkért.
