Cigánytelep Törökszentmiklóson
Törökszentmiklóson, egy klasszikus cigánytelepen nőttem fel. Romának, magyar romának születni olyan kulturális örökség, amely már gyermekkortól meghatározza az identitást. A sorsomat apróságnak tűnő gesztusok építették.
Emlékszem, a nevelőapukámtól kaptam egyszer egy könyvet – Jules Verne A Franklin kifut a tengerre című kalandregényét. Mély nyomokat hagyott bennem apám Interpress Magazin-gyűjteménye is, biztos vagyok benne, hogy a tudomány és a sci-fi iránti vonzódásomat ezek a lapok alapozták meg.
A nyolcvanas és kilencvenes évek általános pezsgése sokat formált rajtam, de a legmeghatározóbb mégis a zene volt. Apám rituálét csinált a zenehallgatásból: leültetett minket, és azt mondta: „Na, gyerekek, ezt most együtt fogjuk végighallgatni!” Akkor hallottam például először a Queentől a Bohém Rapszódiát.
Ez is érdekelhet: „Engem a szenvedély hajt” – interjú Molnár Ferenc Caramellel
A Megasztárban, immáron a zsűri tagjaként, 2024-ben
Egy emberséges pedagógus
Az iskolai évek alatt volt egy meghatározó irodalom-tanárnőm, aki bevezetett a vers- és mesemondás világába. A színpadon állás élménye olyan löketet adott, amit addig sehol máshol nem tapasztaltam meg. Ekkor próbálhattam ki először, mit jelent átadni valamit egy közönségnek.
A sikerélmény azonban nemcsak az elismerésben rejlett, hanem abban is, ahogyan ez a pedagógus hozzám viszonyult.
Nem kivételezett velem, nem kaptam tőle több figyelmet, mint az osztálytársaim, de éppen ez adta a nagyszerűségét, hogy egyszerűen emberszámba vett. Egy roma gyerek számára ez sorsfordító gesztus, és az én életemet is megváltoztatta. Az iskolai szereplések során szerzett sikerélményeim hatására kezdtem el saját verseket írni, amikből aztán következtek az első dalszövegeim is.
Feleségével, Molnár-Szilágyi Szilviával már több mint egy évtizede házasok
