Egy ideje tudatosan hangosítom ki mások jó tulajdonságait. Ha észreveszek egy követendő mintát, akkor kimondom, dicsérem, néha még ismételgetem is, így motiválva magam. Az elmúlt évben egy egész korosztály került a fókuszomba.

A generációm úgy szocializálódott, hogy a korral együtt járó bölcsesség, a hosszú évek alatt felhalmozott tudás minden egyebet felülír, ezért az idősebbek joga mutatni az irányt. A húszas, sőt még a harmincas éveimet is meghatározta az „ugyan mit tudhatnak ezek, hisz’ ott a tojáshéj a fenekükön!” bélyeg. Ötven fölött átkerültem a másik oldalra, végre vígan oszthatnám az észt, ehhez képest csillogó szemmel figyelem a fiatalokat, és egyre csak ismételgetem, mennyi mindent kell eltanulnunk tőlük.

Amíg az idősebb korosztályt a düh olykor megbénítja, cinikussá vagy rosszabb esetben agresszívvá teszi, ők képesek megőrizni a cselekvőképességüket, és az indulataikat úgy becsatornázni, hogy nem rombolnak, hanem építenek. Természetesen mozognak a nyilvánosságban; megszólalnak, kiállnak, és nem félnek hibázni, a hibáikból tanulni, majd újra nekifutni.

z generáció milleniál y generáció zokni bokazokni

Nem várnak engedélyre, jóváhagyásra, vagy arra, hogy más mozduljon először, hanem a saját kezükbe veszik a számukra fontos ügyeket, és hierarchia helyett együttműködésre építenek. Érzékenyek a társadalmi igazságtalanságokra, nem hajlandók szemet hunyni felettük, és hisznek abban, hogy számít a véleményük, hogy kritikát megfogalmazni nem tiszteletlenség. Elégedetten figyelem azt a magabiztosságot, amivel megmutatják, hogy lehet valaki egyszerre büszke magyar és boldog európai, hazafi és kozmopolita.

Az elmúlt hetekben átfújt az országon egy megfoghatatlan, kellemes szellő; több a mosoly, erősebb a remény, és mintha az optimizmus sem számítana többé naivitásnak. Másképp jár a levegő, de ahhoz, hogy ezt a friss örömöt, bizakodást megőrizzük, mindannyiunknak változtatnunk kell a beidegződéseinken.

Be kell fejeznünk a gyors ítélkezést, ami rövidre zárja a beszélgetéseket, el kell felejtenünk a címkéket, amiket másokra és magunkra aggattunk. A fiatalok ebben is előttünk járnak: az elfogadás náluk nem üres jelszó, ők valóban toleránsak, képesek egymás mellé ülni különböző igazságokkal, mert azt keresik, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt.

Ez is érdekelhet: Hogyan gondolkodik a Z generáció szerelemről, szexről és családról?

Fotó: Getty Images

Ajánlott videó