A fiatal felnőttek lakhatási helyzete egyre nehezebb és komplikáltabb hazánkban, illetve világszerte: a bérleti díjak emelkedése, az ingatlanárak elszállása és a megélhetési költségek növekedése sokakat kényszerítenek arra, hogy a szülői házban maradjanak. Ami korábban kényszermegoldásnak bizonyult, mára egyes körökben tudatos életstratégiává, majd nem sokkal később trenddé vált a közösségi médiában.
A jelenség egyik látványos példája egy fiatal influenszer, @yourbrokebestiejay, aki videóiban nyíltan vállalja: nem fizet lakbért, mert a szüleivel él, és az így megspórolt pénzt luxustáskákra költi írja – a New York Post. Üzenete – miszerint „normalizálni kellene a családdal való együttélést, és a lakbérre szánt pénzt inkább élvezetekre fordítani” – rövid idő alatt több százezer embert ért el, élénk vitát indítva el a kommentelők körében.
Lakbér helyett luxus: spórolás vagy hivalkodás?
A hozzászólásokból kirajzolódó kép alapján nem egyedi esetről van szó. Többen is beszámoltak arról, hogy stabil jövedelem mellett tudatosan halasztják későbbre az önálló életkezdést. Egy 28 éves ügyvéd például úgy él szüleivel egy nagyvárosban, hogy közben rendszeresen költ luxusmárkákra és utazásra. Mások azt hangsúlyozzák: addig szeretnének megvenni mindent, amire vágynak, mielőtt hosszú távon elköteleződnének egy albérlet fenntartása mellett.
A jelenség egyszerre vet fel gazdasági, társadalmi és értékrendi kérdéseket, miközben követői szerint racionális döntésről van szó. (Forrás: Getty Images)
A megosztó jelenséget a követők közül sokan gazdasági racionalitással magyarázzák. Ahogyan a lakhatás hazánkban, úgy sok más országban is a havi költségek legnagyobb tételét jelenti. Ha valakinek nem kell fizetnie a lakhatásért, jelentős mennyiségű, szabadon elkölthető pénzt gyűjthet össze, amelyet egyesek utazásra és egyéb „extrákra”, mások pedig megtakarításra és komolyabb befektetésekre fordítanak. A trend azon követői, akik drága ruházati termékeket vásárolnak, gyakran nem státusszimbólumként, hanem alternatív befektetési formaként tekintenek például a luxustáskákra.
Kapcsolódó: Mamahotel, papabank – Miért olyan nehéz manapság a felnőttkori leválás?
A trend társadalmi megítélése korántsem egységes. Kritikusai szerint a jelenség az önállósodás késleltetését és a fogyasztás túlhangsúlyozását tükrözi. Mások viszont pragmatikus döntésként értelmezik: ha a gazdasági környezet nem kedvez a független életkezdésnek, akkor az erőforrásokat is érdemes optimalizálni – döntse el mindenki maga, hogy ezt milyen módon szeretné megtenni.
A családi dinamika is átalakulóban van
Egyes esetekben a többgenerációs együttélés kölcsönös előnyöket kínál: nemcsak a fiatalok spórolnak, hanem a szülők is támogatást, társaságot kapnak. A közösségi média azonban felerősíti a jelenség látható, gyakran idealizált oldalát, és egyszerre vet fel gazdasági, társadalmi és értékrendi kérdéseket is.
A luxuscikkek és az álomutazások kihangsúlyozása pedig könnyen azt a benyomást keltheti, hogy ez az életforma széles körben elérhető és problémamentes.
A valóság ennél árnyaltabb: a döntést sokszor gazdasági kényszerek, családi körülmények és egyéni prioritások együttese alakítja.
A közösségi médiát elnézve az mindenesetre egyértelmű, hogy az úgynevezett „mamahotel” társadalmi megítélése változóban van. Ami korábban stigmatizált helyzetnek és/vagy kényszermegoldásnak számított, az ma egyesek számára tudatos stratégia lehet.
Ez is érdekelhet: Perrel tudta csak kirakni negyvenes fiait a mamahotelből egy idős olasz nő
Kiemelt kép: Getty Images
