- A nárcisztikus személyiség gyakran apró, ismétlődő testbeszédjelekben mutatkozik meg.
- Nem egyetlen gesztus számít, hanem a visszatérő mintázat.
- A testbeszéd sokszor elárulja azt is, amit a másik szavakkal próbál elfedni.
A nárcisztikus kifejezést ma már szinte bárkire használjuk, aki önzőnek, figyeleméhesnek vagy nehéz természetűnek tűnik. Ez azonban megnehezíti, hogy felismerjük, mikor van valóban nárcisztikus személyiséggel dolgunk. Hiszen sokan lehetnek időnként arrogánsak vagy udvariatlanok anélkül, hogy valódi nárcisztikusok lennének, ami egyes kutatások szerint akár a születési sorrendhez is kapcsolódhat.
A testbeszédszakértő azt tanácsolja, „higgyünk a megérzéseinknek a nárcisztikus személyekkel kapcsolatban”. Az első benyomásaink sokszor pontosak, csak hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni őket.
Mivel buktatja le a nárcisztikus személyt a testbeszéde?
Bizonyos jelzések szinte ordítanak akkor is, ha a kimondott szavak egészen mást mondanak. Érdemes ezért nemcsak azt figyelnünk, mit mond a másik, hanem azt is, hogyan van jelen a helyzetben, a beszélgetésben.
1. Mintha folyton mást keresne
Beszélgetés közben azt vehetjük észre, hogy a másik tekintete gyakran elkalandozik. Nem ránk figyel, hanem a teret pásztázza, mintha folyamatosan egy „jobb” társaságot, valaki mást keresne.
Mire utal ez a fajta testbeszéd?
Ez a viselkedés azt az érzést keltheti bennünk, hogy fizikailag jelen van ugyan a beszélgetésben, de valójában nincs velünk. A figyelem folyamatos átirányítása máshova sokat elárulhat arról, hogyan látja az adott ember a saját helyét a társas helyzetekben.
2. Félmosoly, ami nem szívmelengető
Egy másik finom, de beszédes jel lehet, ami elárulja a nárcisztikus személyt, a félmosoly. Ilyenkor a száj egyik oldala felfelé húzódik, miközben a szemek nem követik ezt a mozgást. Ebből derül ki, hogy van-e mögötte valódi érzelem, ami a mosolyt kiváltja.
Mire utal ez a fajta testbeszéd?
Ez a kifejezés könnyen közvetíthet fölényt, lenézést vagy rejtett ítélkezést, különösen akkor, ha éppen megnyílunk, vagy valami számunkra fontos dolgot osztunk meg. A felszínen együttérzésnek tűnhet, de valójában éppen az ellenkezőjét érezhetjük.
A testbeszéd árulkodóbb lehet a nárcisztikus személyiségről, mint a kimondott szavak
3. Túl tökéletes reakciók
Elsőre magabiztosnak és karizmatikusnak tűnhet az, aki erőteljes szemkontaktust tart, határozott testtartással van jelen, és minden reakciója pont a helyén van.
Mégis gyakran marad bennünk egy megmagyarázhatatlan feszültség.
Ennek oka lehet, hogy ezek a gesztusok túlságosan kontrolláltak, mintha a másik tudatosan irányítaná a benyomást, amit kelt. Nem valódi kapcsolódást érzünk, hanem egy nárcisztikus személy által gondosan felépített képet.
4. Nem tartja a határokat
A személyes tér tiszteletben tartása alapvető része a biztonságérzetünknek. Ha valaki túl közel áll, indokolatlanul megérint, vagy túl gyorsan betör ebbe a térbe, az könnyen nyomást gyakorolhat ránk, stresszt vált ki.
Sokszor ilyenkor inkább hallgatunk, nem szólunk, hogy ez zavar minket, mert nem akarunk kellemetlen helyzetet teremteni. Ez a hallgatás azonban visszajelzésként is működhet a nárcisztikus személy számárat: azt üzenheti a másiknak, hogy a határaink könnyen átléphetők minden másban is.
5. Hidegség, amikor együttérzésre lenne szükség
Az egyik legárulkodóbb pillanat az lehet a beszélgetés során, amikor érzelmileg megnyílunk. Egy egészséges kapcsolatban ilyenkor kíváncsiságot, figyelmet, kérdéseket kapunk a másik személytől, de nem egy nárcisztikustól!
Mire utal ez a fajta testbeszéd?
Ha a másik ember arca üres marad, nem látszik rajta együttérzés vagy érzelmi kapcsolódás, az fontos jelzés lehet azzal kapcsolatban, hogy nárcisztikus személlyel van dolgunk. Gyakran előfordul, hogy amíg a figyelem rá irányul, aktív és jelen van, de amint a fókusz áttevődik valaki másra, visszahúzódik.
Fontos hangsúlyoznunk: egyetlen gesztus önmagában nem jelent semmit. Bárkinek lehet rossz napja, lehetünk szétszórtak vagy feszültek.
A különbséget a mintázat adja. „Mindenki tud egy estére elbűvölő lenni – mondja a pszichológus –, de a valódi személyiség előbb-utóbb megmutatkozik abban, hogyan reagál a figyelemre, mások határaira vagy éppen a hatalmi helyzetekre.”
