Ági Kaposváron nőtt fel, és abba a gimnáziumba járt, amelynek lépcsőit családja négy generációja koptatta. Mindig is érdekelte az univerzum működése, és kicsi kora óta űrhajós szeretett volna lenni, sokáig mégsem tudta eldönteni, milyen pályát válasszon. Végül a matematika mellett döntött, mert ez ismerős terep volt számára: szülei mindketten matekosok, anyukája matematika-fizika szakos középiskolai tanár, apukája matematikus-filozófus volt.
„A matematika gyönyörű alaptantárgy, hatalmas világot rejt magában, és amikor az ember komolyabban foglalkozik vele, egy hihetetlenül izgalmas út nyílik meg előtte” – mondja. Matematika szakra jelentkezett az egyetemre, és ez budapesti költözést is jelentett – a fővárost is nagyon megszerette.
Belépni a Csillagkapun
Tudásszomja azonban nem csökkent. Már tanította a matematikát, amikor elkezdett felfigyelni olyan izgalmas kifejezésekre, mint féreglyuk, sötét energia, tachion, kvark, spektroszkópia vagy perturbáció. A legtöbb fogalommal a Csillagkapu című sorozatban találkozott, amiről tudta ugyan, hogy inkább fantasztikum, mint tudomány, mégis úgy érezte, muszáj ezekről a dolgokról többet is megtudnia!
„Így aztán ismét beültem az egyetemi padba, hogy fizikát tanuljak, és ekkor egy olyan tudomány tárult fel előttem, amely a világunk izgalmas és meghökkentő működését zseniális és kreatív módszerekkel igyekszik megfejteni.”
Ági az elmúlt években matekot oktatott fizikus- és fizikatanár-hallgatóknak, és laboratóriumi gyakorlatokat vezetett az ELTÉ-n. Mestertanárként kutatással és tudománykommunikációval is foglalkozik. Tanár soha nem akart lenni, már csak a pedagógus szülők miatt sem. Az egyetemi évek alatt azonban elkezdett fiatalabbakat korrepetálni, és – ahogy ő fogalmaz – mégiscsak beleszerelmesedett a tanításba.
Kapcsolódó: 10 remek találmány, amit nőknek köszönhet a világ
„Amikor látod, hogy amit megpróbáltál átadni, az megérkezik a másik oldalon, és a tanítványaid most már megértik az összefüggéseket, meg tudnak oldani feladatokat, az nagyon inspiráló dolog, iszonyúan feltölt pozitív energiával. Egy időben pénteken volt a legtöbb órám, ahová a diákjaim és én is egy fárasztó hét után érkeztünk meg – mégis mindig feltöltődve jöttem el!”
Mivel a párkapcsolata miatt fél lábbal már Svájcban él, Ági a tanítást most szüneteltetni fogja, de másik két tevékenységével továbbra is az ELTE csapatát erősíti.
Mire jó a galaxisok kutatása?
Amikor azt kérdezem Ágitól, milyen tudományos probléma izgatja jelenleg a legjobban, a fekete lyukakat említi. Mint meséli, vannak a kisebb, csillagtömegű és a nagyon nagy, úgynevezett szuper-nagytömegű fekete lyukak. A kettő között pedig a közepes tömegű fekete lyukak, viszont velük kapcsolatban még nagyon sok a kérdés.
Azt tudjuk, hogy a szuper-nagytömegű fekete lyukak a galaxisok közepén helyezkednek el, és velük együtt fejlődnek, emiatt a galaxisok és a központi fekete lyuk bizonyos tulajdonságai párhuzamba állíthatóak. Egy galaxist pedig sokkal könnyebb megfigyelni, mint magát a fekete lyukat. Ágiék reményei szerint a galaxisok vizsgálatával hamarosan többet tudunk majd a közepes tömegű fekete lyukakról is.
Muszáj feltennem azt a laikus kérdést, hogy milyen gyakorlati haszna lehet a fekete lyukak kutatásának, de Ági nem neheztel, inkább megerősíti, hogy sokan szegeznek neki hasonló kérdéseket: olcsóbb lesz-e a tej attól, hogy egy csapat fizikus a világűr rejtélyeit kutatja.
Kapcsolódó: Feltaláló a papírzacskók mögött – Így élt Margaret Knight, a női Thomas Edison
„Az egyik részről megértem, hogy az embereket a praktikum érdekli a leginkább. De fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy érdemes elfogadni: a tudomány nem feltétlenül tud megrendelésre technikailag hasznos válaszokat adni. A tudományt érdemes hagyni, hogy szabadon alkosson. Nagyon lényeges szerepe van az úgynevezett alapkutatásoknak, az olyan elméleti alapok vizsgálatának, amiknek egyelőre nincs hasznuk a hétköznapokban.
És lehet, hogy nem is lesz. De ha a kutatók nem próbálkozhatnak szabadon, akkor sosem találjuk meg, melyik az a kutatási irány, aminek az eredménye később tényleg gyakorlati értékkel bír majd. A fekete lyukakkal kapcsolatos kutatások jelenleg látszólag nincsenek hatással ránk, de közben
hihetetlenül tágítják a tudásunkat az univerzumról, a matematikai és fizikai törvényekről, amik meghatározzák a világunkat.
Ami most még »csak« elmélet, az idővel olyan eredményekhez vezethet, ami alapjaiban formálhatja majd a jövőnket. Lehet, hogy például száz év múlva az űrhajók meghajtása a fekete lyukakkal kapcsolatos tudásunkra fog épülni.”
Ági lelkesen mesél arról is, milyen módon kapcsolódik össze a fizika és a filozófia, hiszen bizonyos értelemben mindkettő a világunk határaival, létezésünk lehetőségeivel foglalkozik. Még ha a hétköznapi pillanatokban a munkája sok esetben nagyon hasonlít is sokunk munkájához: a gépe előtt ül, cikkeket olvas, számításokat végez, programokat ír…
Randevú a kozmosszal
Ági azok közé a kutatók közé tartozik, akiknek az is fontos, hogy a nagyközönség is képet kapjon arról, mivel foglalkozik a tudomány, manapság ezt hívjuk tudománykommunikációnak.
„Rájöttem, mennyire fontos az, hogy az átlagközönségnek is érthető módon beszéljünk a tudományról, hogy gyarapítsuk az emberek tudását, mert ez jobban felvértezi őket az áltudományos hírek ellen. Szintén hasznos cél, hogy azok, akik érdeklődnek a tudományok iránt hobbiszinten, de nem tudták ezt választani hivatásuknak, releváns információkhoz jussanak. Ami pedig a leginkább nélkülözhetetlen, az az, hogy a fiataloknak inspirációt adjunk, mert belőlük lesznek az jövő tudósai.”
Így aztán Ági laikus közönségnek szóló előadásokat is vállal, tavaly pedig a könyve is megjelent, Randevú a kozmosszal címmel. Mint az előszóban írja, „Ennek a könyvnek az a motivációja és a célja, hogy bemutassa, mit gondolunk jelenleg a minket körülvevő világ méreteiről, a közeli és a távoli univerzum szerkezetéről, kialakulásáról és fejlődéséről.
Hol helyezkedünk el mi a rendszerben, és vajon mi a szerepünk ebben a nagy egészben? Milyen a Tejútrendszer, a galaxis, amiben élünk?
Honnan tudjuk, hogy léteznek más galaxisok, és ráadásul rengetegen vannak? Hogyan néz ki a világegyetem olyan gigantikusan nagy léptékben, ahol már a galaxisok is apró porszemnek tűnnek? Mik a mozgatórugói a világunk alakulásának? Milyen titkokat rejt az univerzum múltja és milyen meglepetéseket tartogat a jövő?
(Fotó: Open Books)
A lányok jobbak matekból?
Végezetül megkérdezem Ágit, nőként nehezebb volt-e boldogulnia tudományos területen.
„Szerencsés helyzetben voltam, mert olyan családból jövök, ahol nem volt kérdés, hogy a nők ugyanannyira képesek, mint a férfiak. Sőt, fiatalon meg voltam róla győződve, hogy a lányok alapvetően jobbak matekból, mert ezt láttam a környezetemben, így nem volt bennem olyan gát, hogy ne lenne szabad tudománnyal foglalkoznom.
Azt hiszem, emiatt az alapvetően magabiztos hozzáállásom miatt nem is nagyon találkoztam akadállyal, ellenállással. Én egy abszolút befogadó és nyitott közösségbe kerültem az egyetemen. Ugyanakkor az előttem járó kolléganőim közül többen számoltak be negatív tapasztalatokról, és van, aki a mai napig találkozik diszkriminatív visszajelzésekkel.
Arra pedig idővel nekem is rá kellett jönnöm, hogy azért bennem is van még gát, amit én mint nő hordozok és amivel saját magamat és a fejlődésemet akadályozom. A társadalom nőkhöz és a női kutatókhoz való hozzáállása akaratlanul is hatással van rám is, és befolyásolja azt, hogy hogyan ítélem meg magam, vagy hogyan állok ki magamért,
Úgy látom például, hogy a férfi kollégák néha sokkal természetesebben érvényesítik az érdekeiket.
Azt gondolom, van még dolgunk ezzel a témával, bár a fejlődés határozottan pozitív irányú. Egy-egy konferencián nagyon sok fiatal fizikussal találkozom a világ minden tájáról, és a nemzetközi tudományos közegben azt látom, hogy abszolút semmi jelentősége nincs annak, hogy valaki fiú vagy lány. Fontos ez a sokszínűség, a tudománynak is jót tesz.”
