Néhány évvel ezelőtt egy fürdő bejáratánál várakoztam, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy öreg bácsika pizsamában és köntösben borotvahabot próbál venni a pénztárban. Mivel a fürdő egy kórházhoz tartozott, a pizsamán nem csodálkoztam, azon viszont megdöbbentem, hogy a pénztárosnő milyen pökhendi módon oktatta ki a bácsit, hogy rossz helyen jár.
Még nevetett is rajta.
Egy fiatal lány azonban odalépett a tanácstalan öregemberhez, kifaggatta, milyen borotvahabot szeretne, majd elment a sarki boltba, néhány perc múlva visszatért, csokit is hozott, és nem kért egy fillért sem. Nemrég eszembe jutott a bácsika, amikor úgy hozta a sors, hogy egy estét a baleseti ügyeleten töltöttem.
Kapcsolódó: Egyetlen dolog elárulja, kedves ember vagy-e
Egyszer csak eltoltak mellettem egy nagyon öreg, csontsovány nénit, aki meglepően derűsen azt ecsetelte az őt toló ápolónak, hogy nem is volt olyan rossz a vizsgálat, rosszabbra számított. Az ápoló pókerarccal meredt előre, lepergett róla a néni megkönnyebbülése, semmit sem reagált. Szégyelltem magam helyette, és azon gondolkodtam, vajon miért nem tud legalább annyit kinyögni, hogy „de jó”.
(Illusztráció: Getty Images)
Vagy egyszerűen csak rámosolyogni a nénire, akinek lehet, hogy pont ezek az utolsó napjai. Közben nem tudtam nem észrevenni,
