Történt 2022-ben, amikor egy fiatal zenésszel készítettem interjút a március 15-i számba, hogy megkérdeztem tőle: képes lenne-e feláldozni magát a hazájáért. Teljes meglepetésemre a törékeny hölgy igennel válaszolt.
Nem készültem amúgy erre a kérdésre, csak belefeledkeztünk a szabadság és a hazaszeretet témájába, és hirtelen erre kanyarodtunk. A beszélgetés közben én is önvizsgálatot tartottam. Végiggondoltam a magyar történelem hősies pillanatait.
Kapcsolódó: Kvíz: Mennyit tudsz a forradalmi eseményekről?
Nem azokat, amikor megadtuk magunkat, vagy éppen a történelem rossz oldalára csatlakoztunk. Hanem amikor ellenálltunk, amikor megvédtük magunkat – amikor hőssé váltunk. Vagy amikor okosak voltunk.
Ne ostorozzuk hát magunkat, mert sok szép pillanatunk volt és van.
1977. Március 15-i ünnepség a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjéről nézve.
Ebben a lapszámunkban egy összeállítást olvashatnak „2026-os” fiatalokkal. Arról is kérdeztük őket, hogy mikor érzik magukat szabadnak és függetlennek. Azt látom, hogy akkor, ha békén vannak hagyva.
Ha nem mondják meg nekik, hogy mit kell csinálniuk. Ha ők dönthetnek saját magukról. A mostani fiataljaink ilyenek. Sikeresek, mert felelősséget vállalnak magukért. Nem várnak útmutatást, és gyanítom, ha hibáznak, nem másokra mutogatnak, hanem elviszik a balhét, és tanulnak belőle.
