Ahogy van az év színe, úgy van az év szava is. De míg az év színéből a Pantone kapja a legnagyobb nyilvánosságot, és aztán lesz minden falfesték, bútor és ruha olyan színű, addig az év szava megválasztásának feladatát több szótár szerkesztősége is magára veszi, és valahogy mindegyik kiválasztott szó előbb-utóbb fókuszba kerül. Talán azért, mert rácsodálkozunk, hogy vannak még szótárak, talán azért, mert az adott szavak nagyon is fontos társadalmi jelenségekre hívják fel a figyelmet.
Ezen a héten a „paraszociális” szóval foglalkozunk – ami a tavalyi év egyik dobogósa lett. A paraszociális kapcsolat kifejezés arra utal, hogy kapcsolódást kezdünk érezni virtuális karakterek iránt, legyenek azok influenszerek vagy maga a mesterségesintelligencia-beszélgetőpartnerünk.
A paraszociális kapcsolat kifejezés arra utal, hogy kapcsolódást kezdünk érezni virtuális karakterek iránt (Fotó: Getty Images)
Egy barátnőm, aki külföldről próbál lépést tartani a magyar aktualitásokkal, hazatérve Budapest belvárosában örömmel üdvözölte az utcán az egyik énekest, és nevetve mesélte utólag, hogy gyakorlatilag ismerősként tekintett rá; fel sem merült benne, hogy az érzés nem kölcsönös.
Ez is érdekelhet: Ezt az egy dolgot soha ne oszd meg a ChatGPT-vel az egészségedről
Na persze ne tegyünk úgy, mintha mindez korábban nem történhetett volna meg. Egy példát tudok is: drága apukám Magdi anyust – akarom mondani, az őt alakító színésznőt – köszöntötte egy plázában olyan stílusban, mintha legalábbis a volt osztálytársnőjével futott volna össze. Nem illettem apukám kötődését a paraszociális jelzővel, mert akkor még nem használtuk ezt a szót, nem is ismertük, és azt sem tudtuk, hogy ez tíz év múlva általános tendencia lesz.
Cikkünkben megpróbálunk utánajárni, hogy vajon mindez a modern magány tünete-e, vagy egy új kapcsolódási forma. És tulajdonképpen előbb-utóbb nem is lesz egyoldalú, hiszen az MI-applikációnk teljes mértékben ránk fog hangolódni.
