Dobray Sarolta – író, újságíró
Az üvegfalon túl
„Mindig is érdekeltek a nehéz sorsok, a megrázó történetek. Sosem volt tudatos részemről, hogy felvállaljak egy ügyet. Egyszerűen csak elkezdtem utánamenni egy-egy történetnek, gyanútlanul kinyitottam egy kaput, majd kiderült, hogy a kapun túl egy bonyodalmas világ vár, és az ügy sokkal nagyobb, mint amilyennek elsőre tűnt. De ha már pár lépéssel beljebb mentem, nem lehetett megállni. Ha az ember elég közel megy, és hajlandó egy kicsit másképp nézni az érintettekre, akkor a falak elkezdenek ledőlni.
Azt éreztem, egyszerűen nem lehet, hogy nem megyek tovább, és nem mutatok többet, mert szerintem
az információ és a megismerés a kulcsa annak, hogy megmeneküljön ez az egyre szerencsétlenebbnek tűnő világ.
Egyáltalán nem számítottam rá, hogy a párkapcsolati erőszakot bemutató első regényem, az Üvegfal is egy olyan kaput nyit ki, amely mögött még több történet vár. Rádöbbentem, mennyivel több érintett van, mint gondolnánk.
Rengeteg visszajelzés érkezett, és egyszer csak azt vettem észre, hogy benne vagyok a közepében, különböző eseményeken kérnek fel, hogy beszéljek, és már nemcsak a regényről van szó, hanem az ügyről is, és én nem tehetem meg, hogy ne sodródjak az árral.
A nők határait sokszor átlépik a férfiak
Ebből lett Gyurival (dr. Bánki György pszichiáter – a szerk.) egy közös előadásunk, valamint egy színdarab, és tavaly jelent meg a regény folytatása, a Léna, amelyet várhatóan szintén színpadra állítanak. Megrendítő, amikor valaki elmeséli, hogy a regény vagy az előadás kapcsán döbbent rá, hogy ő is érintett, vagy hogy az, amit csinálok, segített neki. Ha másban nem, abban, hogy megértse: nem ő a hülye, és nincs egyedül.
Kapcsolódó: Ha szeretsz, miért nem szeretsz? – Beszélgetés Dobray Saroltával és dr. Bánki Györggyel
Korábban meg voltam győződve róla, hogy beszédben nem vagyok annyira jó, ezért is akartam mindig írni. Magamat is megleptem, amikor kiderült, hogy a szereplés, a felolvasás sem áll annyira távol tőlem.
Hogy jó-e nőnek lenni?
Az sok mindentől függ, az elsők között például attól, hogy megtanították-e a lánynak a szülei, hogyan húzza meg a határait.
A nők határait ugyanis sokszor, sokan – többnyire férfiak – próbálják illetéktelenül átlépni. Én a magam részéről nagyon szeretek nő lenni, egyáltalán nem akarnék férfi lenni! Jó megélni, mekkora erő rejlik bennünk, nőkben, csak sokszor magunk sem tudunk róla.”
„Az információ és a megismerés a kulcsa annak, hogy megmeneküljön ez az egyre szerencsétlenebbnek tűnő világ.”
Heal Edina – közgazdász, az Egyenlítő Alapítvány alapítója
A Google tárgyalóitól a frontvonalig
„Nem véletlenül álltam a barikádra: a nemi egyenlőség melletti elköteleződésem abszolút tudatos döntés volt. A szikra a Google-nél gyúlt meg, ahol magyarországi igazgatóként nyolc éven át láttam a jövőt: ott hamar rájöttek, hogy a sokszínű csapat nem csupán divatos szlogen, hanem a hatékonyság és az innováció motorja.
Amikor felkértek, hogy vezessem az egész EMEA régió (Európa, Közel-Kelet és Afrika) női egyenlőségi csoportját, egy új világ nyílt meg előttem. Kutatásokba ástam bele magam, globális gyakorlatokat elemeztem, elkezdtem érteni a sokszínűség bizonyított előnyeit.
Hamar felismertem a hazai hálózatomban rejlő erőt is: rengeteg ragyogó, haladó gondolkodású vezetőnő vett körül.
A közös beszélgetésekből végül megszületett az Egyenlítő Alapítvány. Egy ideig próbáltam zsonglőrködni a multinacionális karrier, az alapítvány és a család között, de a belső hang egyre hangosabb lett.
Ráébredtem, hogy a valódi változást itt, a saját közegemben tudom elérni. Az ötvenhez közeledve, húszévnyi vezetői múlttal a hátam mögött, elértem azt az anyagi szabadságot, ami lehetővé tette, hogy a »hobbimat« válasszam hivatásként. Nem egyszerű a feladat persze, a korai úttörőket sokan csak megkérdőjelezik, megpróbálják elnémítani. Ez mindig így volt.
Heal Edina közgazdász, az Egyenlítő Alapítvány alapítója
Ma már látom: a nemek közötti egyenlőség nem választható opció, hanem az emberi fejlődés elkerülhetetlen, következő lépcsőfoka. Persze a változást mindig kísérik ellenenergiák.
A férfiak fenyegetésnek élik meg az egyenlőséget
Én ezt alapvetően edukációs hiánynak látom: a torz ellenkommunikáció miatt sok férfi még mindig fenyegetésnek éli meg az egyenlőséget, elhiszik azt a propagandát, amely szerint az ő gazdasági és érzelmi problémáik oka a nők egyenlősége. Pedig annak oka pont a férfiak által elnyomott társadalom, ahol nincs elég terük a női energiáknak, azoknak, amelyek segítenék a férfiak megerősödését is.
Szerintem nőnek lenni gyönyörű kaland. De nem hunyhatunk szemet afelett, hogy sokaknak ez a lét még mindig az elnyomásról szól. 2026-ban egy kislány még mindig hátrányból indul egy fiúval szemben. A legégetőbb sebnek a nők elleni erőszakot látom, ahol a globális brutalitás fokozódása mellett fájdalmasan kevés az előrelépés.
Büszke vagyok a nőiségemre, még ha nem is felelek meg a klasszikus sztereotípiáknak.
Már gyerekként is ott égett bennem az igazságérzet: sosem hagytam, hogy elnyomjanak, és mindig felszólaltam, ha igazságtalanságot láttam. Ma sem csak magamért beszélek: ezt a belső tüzet és tudatosságot szeretném átadni minden nőtársamnak.”
„Ma már látom: a nemek közötti egyenlőség nem választható opció, hanem az emberi fejlődés elkerülhetetlen, következő lépcsőfoka.”
Gyurkó Szilvia – gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója, vezetője
Lánynak lenni ma sem könnyű
