- Miért látunk mindent (főleg a másik embert) szebbnek a kapcsolat elején?
- Miért olyan könnyű elsiklani a figyelmeztető jelek felett?
- Így jelez a test, az elme, az univerzum.
Egy párkapcsolat elején hajlamosak vagyunk rózsaszín szemüvegen át szemlélni a másikat. Nem véletlenül. Az újdonság varázsa, a vágy és a bizonyítani akarás gyakran elfedi a működési zavarokat vagy más figyelmeztető jeleket. Pedig már a kapcsolat elején is megjelenhetnek olyan apró mintázatok, amelyek később komolyabb nehézségekhez vezethetnek.
Ezért siklunk el a jelek felett
Az emberek azért hajlamosak ignorálni ezeket a korai jeleket, mert a kötődés kialakulásának első szakaszában egészen sajátos hormonkoktél dolgozik az agyban. Dopamin és oxitocin együttesen torzítja az észlelést, emellett pedig csúcsra jár a belső motiváció is, hogy „sikerüljön” a kapcsolat.
Utóbbi főleg akkor jelentős, ha valaki hosszabb ideje keres párt, vagy társas támaszt remél a másikban.
A kritikus jelek így gyakran bagatellizálódnak. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a másiknak biztos csak rossz napja volt. Azzal hitegetjük magunkat, hogy majd összecsiszolódunk, és azzal hallgattatjuk a bennünk megszólaló vészjelzést, hogy nem akarunk „túl érzékenyek” lenni. Pedig nagyon fontos lenne ilyenkor is figyelni a jelzésekre. Érkezzenek (hitrendszerünk szerint) az égiektől, az ösztönök vidékéről vagy épp egyenesen az univerzumból.
Kattints a galériára a jelekért!
Ezeket a jeleket érdemes inkább mintázatként figyelni. Ha több egyszerre, hosszabb időn át jelenik meg, akkor érdemes magunknak egyenesen is feltenni a kérdést, hogy egy kapcsolat mennyire ad érzelmi biztonságot, tiszteletet és kölcsönösséget.
Nevezhető univerzumnak vagy megérzésnek, a lényeg ugyanaz. Ha valami tartósan rosszul esik, azt nem muszáj túlmagyarázni.
Kapcsolódó: 5 fontos kérés, amit egy párkapcsolat elején fel kell tenned magadnak
Kiemelt kép: Getty Images
