• Indiában léteznek falvak, ahol a prostitúció nem egyéni döntés, hanem generációról generációra öröklődő megélhetési kényszer.
• Ezekben a közösségekben egy lány születése gazdasági kérdés, az iskola helyett pedig gyakran a buszmegálló jelenti a „munkahelyet”.
• Megnéztük a Deutsche Welle dokumentumfilmjét, amely megmutatja, hogyan zárja ördögi körbe a szegénység, a megbélyegzés és a jogi bizonytalanság ezeket a nőket.

Színes száriba bújt, arcát eltakaró nő poros út szélén várja átutazó ügyfeleit. Otthon kisbabája van, akit el kell tartania, és népes családjában ő az egyetlen kereső. Az üzlet – amiből az elmúlt években családja hiteleit fizette vissza, és gondoskodott nővére kiházasításáról – ma nem pörög úgy, ahogyan kellene.

A tűző nap elől hevenyészett buszmegállóba húzódó asszony egyike annak a több százezer indiai nőnek, aki intézményesített prostitúció keretében él és tart fenn családot a testéből. Az indiai fővárostól néhány órára eső településrendszerben a prostitúció az egyetlen kereseti lehetőség.

A fenti jelenet a Deutsche Welle dokumentumfilmjét nyitja, amely az indiai bordélyfalvak működését mutatja be. A társadalmi megbélyezgés itt bemutatott következményei talán nekünk is tanulságosak lehetnek, amikor integrációról beszélünk. Érdemes megnézni. 

Mik azok az indiai bordélyfalvak – és miért öröklődik itt a prostitúció?

India vidéki falvaiban egy lány születése nemcsak családi, hanem gazdasági esemény is. A nulladik ponttól az a kérdés, hogy a kislány később hogy tud majd hozzájárulni a család megélhetéséhez. A válasz pedig csaknem minden esetben a prostitúció.

A legszegényebb közösségekben a szexmunka hosszú évtizedek óta bevett megélhetési forma, ami generációkon keresztül újratermelődik, és egyes településeken a családok jövedelmének fő forrásává vált. A bordélyfalvak kifejezés olyan vidéki településekre vagy településcsoportokra utal, ahol a szexmunka a közösség gazdasági működésének kizárólagos motorjává vált. 

Gyarmati múlt, megbélyegzés és kirekesztés

Az ezekben a falvakban tengődő nők és férfiak nem az elmúlt 1-2 évtizedben szakadtak le. Az érintett közösségek olyan kisebb etnikai csoportok leszármazóiból állnak, amik korábban hagyományosan előadóművészettel foglalkoztak, és utazó vagy félnomád életmódot éltek. A brit gyarmati időszakban e közösségek közül sokat kriminalizáltak, hivatalosan is született bűnözőnek bélyegezve tagjaikat.

Bár a jogi besorolás megszűnt, a társadalmi következmények tartósak maradtak, a többségi társasdalom nagy része ma is félelemmel vegyes viszolygással tekint a közösségek férfitagjaira. 

A népi előadóművészeti tevékenység fokozatosan jelentőségét vesztette, a megbélyegzett közösségek tagjait viszont nem szűnő megvetés övezi.  Méltó munkát nem kapnak, ami hosszú távon a lehetőségek teljes beszűküléséhez és végső soron nők prostituálódásához vezetett. A jellemzően 15 és 35 közötti lényok és nők szolgáltatásaikat jellemzően átutazók, fuvarosok, kamionosok veszik igénybe, és egész családok megélhetése múlik rajta.

Hamar munkába kell állni. A filmben megszólaló fiatal nők egyike például azt meséli, hogy 14 éves kora körül eszmélt rá, mennyire szegény is a családja, ő azóta dolgozik, ahogy anyja és nagynénje is.

Nő az indiai Dhapában (Fotó: Turjoy Chowdhury/NurPhoto) (Photo by NurPhoto/NurPhoto via Getty Images)

Amikor a nők tartják el a családot, de a rendszer nem változik

Ezekben a közösségekben a férfiak jellemzően egyáltalán nem dolgoznak. E berendezkedés szerint a férfi rokonok futtatják a kenyérkereső nőket, miközben házimunkát végeznek és a nők távollétében ők gondoskodnak a gyerekekről is. Viszont bár így a nők veszik át a kenyérkeresés feladatát, az évezredes társadalmi berendezkedés mit sem változik, és Indiában számos kulturális és vallási intézmény járul hozzá a nők rendszerszintű kizsákmányolásához.

Az, hogy egész családok működnek együtt ebben a rendszerben, arra is rámutat, hogy a nők, a nők egy részének évezredek óta sajátos szerepet szán a társadalom. Az egyik bevett helyi vallási gyakorlat, amely fiatal lányokat templomi szolgálatra ajánlott fel, gyakran épp ezeket az elnyomott kasztokhoz tartozó lányokat érintette és a vallási keretek elfedték vagy igazolták a szexuális kizsákmányolást.

Ma a kereséskényszer legitimálja a nők megalázását, ez a berendezkedés pedig ördögi kört hoz létre. Az itt élők nagyon kiszolgáltatottak. Egy-egy váratlan esemény, vagy egy a Covidhoz hasonló világesemény pillanatok alatt felemészti tartalékiakat és mivel hivatalos forrásból se segélyt, se hitelt nem kapnak, uzsorásokhoz fordulnak. A kölcsön visszafizetéséig pedig még inkább lehetetlen kiszállni. 

Jog, rendőrség, razziák: ki védi – és ki veszélyezteti – a szexmunkásokat?

Ebben a közegben az emberkereskedelem és a szexmunka is összekapcsolódik. Az elszigeteltség és az emberi jogi ismeretek hiánya miatt a hatóságok gyakran nem tudnak különbséget tenni a kényszer és a beleegyezés között, ami növeli a kiszolgáltatottságot. India jogrendszere ráadásul kettős: a prostitúció önmagában nem bűncselekmény, de a körülötte lévő tevékenységek, például bordélyüzemeltetés vagy közvetítés kriminalizáltak.

A jog célja elvileg az emberkereskedelem és a kényszer visszaszorítása, de a végrehajtás gyakran a szexmunkásokat sújtja. Razziák, mentési akciók sokszor jogi képviselet és megélhetési alternatíva nélkül zajlanak, növelve a bizonytalanságot.

A szexmunkáról folytatott közbeszéd pedig gyakran két véglet között mozog. Az egyik minden formáját erőszaknak tekinti, a másik kizárólag munkajogi kérdésnek. Az indiai tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a valóság ennél összetettebb. Prostituáltnak lenni egyszerre jelen lehet kényszer és döntés, kiszolgáltatottság és alkalmazkodás.

Van-e kiút India bordélyfalvaiból? Oktatás, rehabilitáció vagy illúzió?

Az elmúlt években már megjelentek különféle programok és jogszabályi kezdeményezések az oktatás, rehabilitáció és jogi státusz javítására. A hosszú távú megoldás a megbélyegzett közösségek tagjaival szembeni előítéletek lebontása és a lányok iskoláztatása lehetne. Ez azonban ma sem könnyű ott, ahol a mindennapi megélhetés a legégetőbb kérdés. Pénzügyi stabilitás és társadalmi elfogadás nélkül a kilépés a legtöbbek számára nem reális.

India bordélyfalvai végső soron nem csupán a szexről szólnak. A jelenség a szegénység újratermelődéséről, a társadalmi megbélyegzés tartósságáról és az alternatívák hiányáról szól.

Kapcsolódó: A nők kizsákmányolása világjelenség

Kiemelt kép: Frank Bienewald/LightRocket via Getty Images