- Miért nem az együttműködés a legfontosabb egy válás után?
- Mit rontunk el leggyakrabban, amikor jó társszülők akarunk lenni?
- Hogyan lehet stabil közeget teremteni akkor is, ha a másik fél nem partner?
Egy válás ritkán „csak” egy kapcsolat végét jelenti. Különösen akkor, ha már gyerekek is vannak. Az addig közös mindennapok kettéválnak: két otthon, két napirend, kétféle szabályrendszer alakul ki, miközben a szülőknek egyszerre kell megbirkózniuk a saját veszteségeikkel, érzelmi hullámzásaikkal, valamint biztonságot, kiszámíthatóságot kell nyújtaniuk a gyerekeiknek.
Ebben az új élethelyzetben gyakran felmerül a „társszülőség” fogalma, mint egyfajta ideális állapot: nyugodt kommunikáció, közös döntések, rugalmas együttműködés. Legalábbis így képzeljük el. A mindennapokban azonban ez sok családban egészen másként fest. Az egyeztetések könnyen vitába fordulnak, a kompromisszumok fárasztóak, és nem ritka, hogy a szülők inkább konfliktuskezeléssel töltik az idejüket, mintsem valódi együttműködéssel. Ilyenkor sokan érzik úgy, nemcsak párként vallottak kudarcot, hanem szülőként is.
Mi számít igazán a mindennapokban?
A kutatások meglepően árnyalt képet mutatnak. Több hosszú távú vizsgálat is arra jutott, hogy nem önmagában a válás vagy a szülők közötti feszültség hat leginkább a gyerekekre, hanem az, milyen érzelmi közegben telnek a mindennapjaik. Azok a gyerekek, akik legalább az egyik otthonban nyugodt, kiszámítható légkört tapasztalnak, nagyobb eséllyel alkalmazkodnak jól a változáshoz, még akkor is, ha a másik környezet feszültebb.
Kapcsolódó: 15 tény az egyedülálló szülőségről
Más kutatások szerint a gyerekek lelki jóllétét elsősorban nem a tökéletes együttműködés határozza meg, hanem az olyan alapvető tényezők, mint:
- a stabil, kiszámítható napi rutin,
- az érzelmi elérhetőség és a figyelmes jelenlét,
- valamint a biztonságérzet.
4 dolog, amivel valóban segíthetünk a gyerekeknek válás után
A válás utáni gyereknevelésben nem feltétlenül az a legfontosabb kérdés, hogy mennyire ideális a kapcsolat a volt felek között. Sokkal inkább az, mit él meg a gyerek akkor, amikor belép az ajtón: nyugalmat vagy feszültséget, figyelmet vagy állandó készenlétet, biztonságot vagy bizonytalanságot. És ebben már egyetlen szülő tudatos jelenléte is meglepően sokat számíthat.
Íme 4 dolog, amit elvált szülőként tehetsz a gyerekedért!
Kapcsolódó: „Nem te vagy az igazi apám!” – Hogyan lehet békét teremteni a mozaikcsaládban?
Kiemelt kép: Getty Images
