Készülődés az ünnepekre – Hozzuk közös nevezőre az eltérő családi szokásokat!

Hogyan zajlik a terápia hazánk legismertebb pszichológusainál? Ezúttal Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta rendelőjébe kukkantunk be, ahol a szakember abban segített egy mozaikcsaládnak, hogyan hangolják össze az eltérő karácsonyi szokásaikat és igényeiket úgy, hogy a gyerekek és a felnőttek is jól érezzék magukat.

Minden családnak megvannak a maga rutinjai, amelyekhez különösen az ünnepi időszakban rendkívüli módon ragaszkodnak. Ezek lehetnek több évtizedes hagyományok, vagy olyan új trendek is, mint például a húsmentes menü, a novemberi karácsonyfa-állítás vagy bizonyos „kötelező” karácsonyi filmek megtekintése.

Mindehhez hozzájöhetnek még az angolszász kultúrából beáramló és elsősorban a gyerekeket lenyűgöző részletek, mint a piros-fehér csíkos cukornyalóka, az ajándékos zokni vagy a Mikulásnak kikészített keksz és tej. Ezt a szokáskavalkádot és a sokféle igényt egy átlagos famíliában sem könnyű összehangolni, a mozaikcsaládok esetén pedig különösen nehezített a pálya.

Diós süti és fenyőillat

Egy januári napon telefonált egy hölgy azzal, hogy mozaikcsaládban élnek, szeretnék jól csinálni, de ami ebből megvalósul, az egyelőre „tragédia”. Különösen az előző év vége, a karácsonyi ünnepek körül alakult ki sok feszültség, ezért szeretnének eljönni hozzám, hogy megoldást találjunk. Az egész népes család megjelent az első ülésen, két szülő és sok gyermek, sokféle vezetéknévvel.

Úgy kezdték a bemutatkozást, hogy időnként ketten vannak otthon, és van, amikor hárman, négyen, öten vagy hatan. Mindkét szülőnek volt már korábbi házassága, és azokból gyereke, és a volt házastársaiknak is lett új kapcsolatuk, és ők szintén hoztak gyerekeket a nagycsaládba. Elmesélték, hogy a felnőttek rugalmasan „adják-veszik” egymás között a srácokat, nagy a jövés-menés, de igazából ez jól működik, és nem is ezzel van a probléma.

A mozaikcsalád minden résztvevőjének fontosak a családösszetartó események, az ünnepek, de a karácsony „agyrém” volt,

ugyanis rengetegféle szokás, ünnepi forgatókönyv, menü, díszítés, ütemezés és ajándékozási mód keveredett. A gyerekek esetenként három-négy család ünnepébe csöppentek bele, és sokszor úgy érezték, „ez nem az igazi”, mert nem a korábban megszokott menetrend szerint zajlottak a dolgok.

Kozma-Vízkeleti Dániel
klinikai szakpszichológus

Tanuljunk a gyerekektől

Tartottunk egy kiterjesztett ülést, amelyen minden szülő és gyerek, új és régi párok is megjelentek, és átbeszéltük, kinek mitől lesz ünnep az ünnep, mi az, ami tényleg fontos. Komoly eltérésekre derült fény életfelfogásban, például az egyik család rendkívül környezettudatos volt, és ragaszkodtak a műanyag karácsonyfához, a másik család viszont csakis igazi lucfenyővel tudta elképzelni az ünnepet.

Nagyon örültem, hogy a gyerekek végig ott voltak a terápián, mert ők sok mindent bátran és őszintén kimondtak, ami szerintük kell ahhoz, hogy az ünnepi hangulat megérkezzen. Volt, akinek a megszokott sütemény volt elengedhetetlen, más az igazi, karácsonyi illathoz ragaszkodott, és

kiderült, hogy ha egy-egy ilyen, esszenciális ünnepi kellék megvalósul, akkor sok más dolgot könnyedén el tudnak engedni.

A családok megállapodtak néhány sarkalatos pontban, amit mindegyikük tartani fog a jövőben, például mindegyiküknél lesz egy bizonyos diós süti és fenyőillat – legalább illóolaj formájában, ahol műanyag fa van.

Megfelelő időzítés és kommunikáció

Mozaikcsaládban élni eleve jár egyfajta felfokozottsággal, nap mint nap próbára teszi az ember rugalmasságát és megoldóképességét. Az ünnepek során ez még inkább kiéleződik, és nem is várható el, hogy másként legyen. Éppen ezért kevésbé valószínű, hogy életképes és mindenki számára megnyugtató kompromisszumokat tudunk kötni az ünnepi időszak sűrűjében, mondjuk, december huszonnegyedike és huszonnyolcadika között.

Ehelyett célravezetőbb lehet „békeidőben” dolgozni a nehézségeken, jóval az ünnepek előtt vagy után.

Az előzetes „felkészülés” is hasznos lehet, de igazából akkor fogjuk tudni, min lenne érdemes csiszolni, amikor benne vagyunk. Olyan ez, mint a maratonfutás: kitűzhetjük, hogy a harmincadik kilométernél fogunk meginni egy energiaitalt, de csak futás közben derül ki, hogyan reagál ténylegesen a szervezetünk az adott körülmények között.

A szóban forgó család az ünnepek után szánta el magát a terápiára, amikor még friss volt az élmény, de már eltelt annyi idő, hogy indulatok nélkül tudjanak beszélgetni egymással.

Az eset másik fontos tanulsága a hatékony kommunikációhoz kapcsolódik. A terápia szempontjából kulcsmozzanat volt, hogy

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó