• A munka fontos, de nem az egyetlen forrása az élet értelmének vagy az örömnek.
• Ha felismerjük értékeinket, tisztábban látjuk önmagunkat is.
• Mutatunk 3 egyszerű, de mély gyakorlatot a gondolkodás rugalmasságának megedzéséhez.

Ebben a rekord sebességgel fejlődő és zakatoló világban könnyű abba a csapdába esni, hogy az önbecsülésünk a státuszunktól függ: milyen pozícióban dolgozunk, mennyit keresünk, mit gondolnak rólunk mások. De ha csak ez alapján definiáljuk magunkat, előbb-utóbb elkerülhetetlenül jön a keserűség. Hiszen a munka csak egy szelete az életünknek – fontos, de nem minden.

A boldogság, a szeretet, a barátság, a béke, a kíváncsiság – ezek az értékek azok, amelyek hosszú távon tartást adnak. A szociálpszichológus Milton Rokeach szerint az életünkben kétféle érték létezik: végértékek, amelyek a céljainkat jelölik (mint a boldogság vagy a bölcsesség), és instrumentális értékek, amelyek segítenek elérni ezeket (például a türelem, őszinteség vagy kitartás).

Ha tudjuk, mit értékelünk, akkor nemcsak a céljainkat látjuk tisztán, hanem önmagunkat is. Ez a tudatosság segít abban, hogy ne sodródjunk, hanem irányítsuk az életünket – és ne csak dolgozzunk, hanem éljünk is.

Amikor a státusz nem minden

A nyugati társadalomban sokszor a „mit dolgozol?” kérdés határozza meg az önazonosságunkat. De vannak kultúrák, ahol másképp látják. A Csinghaj–Tibet-fennsíkon élő Hui nép például nem a státuszt, hanem a harmóniát, a családot és a közösséget helyezi előtérbe. Számukra a munka természetes része az életnek, nem az egész.

És milyen lenne, ha mi is így beszélgetnénk? Nem azzal kezdenénk, hogy „mivel foglalkozol?”, hanem azzal, hogy „mi ad most örömöt az életedben?”, „melyik könyv hatott rád legutóbb?”, „mi az, amitől igazán jól érzed magad?”.

Kapcsolódó: 4 humoros könyv nőknek nőkről őszi letargia ellen

Keserűség helyett nyitottság

Dr. Nina Cerfolio története erre tökéletes példa. A New York-i Mount Sinai orvosprofesszora és a Pszichoanalitikus és spirituális nézőpontok a terrorizmusról: A pusztítás vágya című úttörő könyv szerzője felfedezte, mi a létfontosságú a fizikai és mentális szenvedés nehéz időszakában. 

2005-ben Csecsenföldön dolgozott humanitárius orvosként, amikor egy ügynök megmérgezte. A kezdetben influenzaszerű tünetekkel járó betegség visszatérő tüdőgyulladást, fertőzéseket, krónikus gyulladást és egyéb egészségügyi problémákat eredményezett. 3 évig tartó lábadozása során megtanulta, hogy a szenvedés és kihívás ellenére nem kell elkeseredettnek maradni.

A doktornő lassan újra elkezdte beengedni az életbe a nyitottságot, az együttérzést és a tudatosságot, ezáltal újraértelmezte önmagát, a munkáját és a céljait. Amikor elengedte a megfelelési kényszert, és nem a munkáján keresztül értékelte magát, jobban kapcsolódott önmagához – és a betegeihez is.  

A megengedés szabadságot ad

A gondolkodás rugalmassága minden negatív állapot elfogadását jelenti. Az áramló, nyitott gondolkodás pedig magában foglal minden érzelmet – a boldogságot és a szomorúságot, a derűt és a szorongást , a haragot és a humort . A hangulati állapotaink hullámzása természetes, és nem kell egyetlen gondolkodásmódhoz ragaszkodnunk.

Előfordul, hogy az élet padlóra küld és a szomorúság érzése is rendben van, ugyanakkor nem egészséges egyetlen állapothoz ragaszkodni (Fotó: Canva)

A cél nem csupán az, hogy csináljunk valamit, hanem az, hogy értékeljük azt, amit teszünk. Ha tisztán látjuk az értékeinket, akkor az életünk nem pusztán „kötelező feladatok” sorozata lesz. Ezt a szabadságot adhatja meg a gondolkodás rugalmassága. A jót persze mindig könnyebb elfogadni, megengedni magunkban minden érzést, anélkül, hogy egyetlen állapothoz ragaszkodnánk, tudatos gyakorlás kérdése, de nem lehetetlen.

3 gyakorlat, ami segíthet az életcéllal kapcsolatban

1. Az „érzés-légzés” gyakorlat – a test és az érzelem kapcsolata

Amikor valami kellemetlen érzés jelenik meg (pl. szorongás, düh, csalódottság), ne próbáld elnyomni.

• Állj meg, és figyeld meg, hol érzed a testedben: a mellkasodban, gyomrodban, válladban?
• Lélegezz mélyen, és minden kilégzéssel engedd meg, hogy az érzés ott legyen.
• Ne elemezd, ne ítéld meg – csak mondd magadban: „Ez most itt van, és rendben van.”

Ez a gyakorlat megtanít arra, hogy az érzéseid nem ellenségek, hanem jelzések – és ha megengedést kapnak, maguktól elcsitulnak.

2. Érzelemnapló – elfogadás írásban

Szánj naponta 5 percet arra, hogy leírod:

• Mit érzel most épp?
• Milyen gondolatok kapcsolódnak hozzá?
• Mit szeretne ez az érzés tőled (figyelmet, pihenést, mozgást, őszinteséget)?

Ne próbáld „megjavítani” magad. A cél nem a pozitív érzések növelése, hanem az, hogy minden érzésnek helyet adj – mintha a napló egy tágas szoba lenne, ahol minden érzelem leülhet egy kicsit. Az írás segít lelassítani, és biztonságos távolságból látni az érzelmeket, így kevésbé sodornak el.

3. A „minden rendben van most” meditáció – jelenlét a pillanatban

Ülj kényelmesen, csukd be a szemed, és mondd ki magadban, amit érzel és hagyd jóvá, például:

„Most szomorú vagyok – és ez rendben van.”

„Most boldog vagyok – és ez is rendben van.”

„Most nem tudom, mit érzek – és ez is rendben van.”

Maradj így néhány percig. Engedd, hogy minden érzés jöhessen és mehessen, mint a hullámok a tengerparton. Ez a gyakorlás segít abban, hogy ne azonosulj az érzéseiddel, hanem tanúként figyeld őket – ez a tudatos elfogadás alapja.

Találd meg a saját értékeidet, motivációdat!

Az élet értelme és célja nem bonyolult filozófiai kérdés. Konfuciusz, Platón és a nagy gondolkodók is ugyanazt tanították: légy őszinte, tiszteletteljes, segítőkész, és dolgozz a helyes célokért. Amikor tudjuk, mit értékelünk, akkor nemcsak céljaink lesznek, hanem irányunk is. A munka így nem nyomás vagy verseny többé, hanem egy eszköz arra, hogy megéljük önmagunkat.

És talán legközelebb, amikor valaki megkérdezi: „Mit csinálsz?”, te is elmosolyodsz, és azt válaszolod: „Élem az életem – a magam értékei szerint.”

Ez is érdekelhet: Ez a 4 nehéz döntés a boldogságod kulcsa: készen állsz rájuk?

Kiemelt kép: Canva