• A múlt század elején kettős életet élt egy dolgos iparos. 
• A lakrésze melletti fáskamra rettenetes titkot rejtett. 
• A sorozatgyilkost sosem sikerült nyakon csípni. 

1916 tavaszán Cinkota álmos utcáin senki sem sejtette, hogy egy melléképület mélyén hét női test várja, hogy végre feltárják a környék legsötétebb titkát. Amikor a bádoghordók fedelét felnyitották, nemcsak az iszonyatos bűntett sokkolta a helyieket, de az is, hogyan élhetett évekig közöttük egy férfi, aki udvarlással csalta halálba áldozatait. Kiss Béla története olyan mértékben rázta meg az országot, hogy kis időre még a háborús híreket is háttérbe szorította.

Egy tisztes iparos, Kiss Béla

Kiss Béla 1877-ben született Izsákon, majd fiatalon Pest melletti Cinkotára került, ahol egy bérelt házrészben 1905-ben bádogosműhelyt nyitott. A jómodorú, munkabíró, korát és társadalmi státuszát meghaladóan olvasott mesterembert sokáig tisztelet övezte a helyi közösségben.

Kiss kevés szomszéddal barátkozott, sármjával annál több nőt hódított meg. Gyakran látták a környékbeli vendéglőkben, ahol szívesen mulatott különböző hölgyek társaságában, és ahol a visszaemlékezések szerint többnyire nem ő fizetett…

Halálos társkereső: így csalta tőrbe áldozatait

Kiss újsághirdetések útján is ismerkedett. Pesti lapokban különböző álneveken, özvegyemberként adott fel társkereső apróhirdetéseket, melyekre főként vidékről Pestre költözött, magányos cselédlányok jelentkeztek. A levelezés során házasságot ígért nekik, az udvarlás során pedig rávette a őket, hogy az első találkozóra hozzák magukkal összes megtakarított pénzüket is.

Kapcsolódó: Hátborzongató filmek, amelyek igaz történeten alapulnak

Az 1905 és 1914 között aktív csaló agyafúrt módszerével sikeresen behálózott több tucat nőt, akik közül többen mindenüket neki adták, majd nyomtalanul eltűntek. Kiss jó érzékkel válogatta meg áldozatait. A hiszékeny kiszemeltek jellemzően nála valamivel idősebb, házasulásra váró nők voltak, akiknek rokonai távol éltek vagy akikkel nem tartották a kapcsolatot, így eltűnésük kevéssé tűnt fel bárkinek.

A szakértők szerint ez állhatott a gyilkosságok mögött

Kiss az évek során kétszer is megházasodott. Második feleségéről, Máriáról 1911-ben kiderült, hogy egy zenésszel folytatott viszonyt, lebukásuk után ő is és szeretője is nyomtalanul eltűnt.

Korabeli illusztráció a sármőr Kiss Béláról, katonaruhában (Pesti Napló/Arcanum)

Kiss azzal magyarázta a dolgot, hogy neje megszökött szeretőjével, később azonban kiderült, hogy nekik is ugyanaz a sors jutott, mint további legalább 22 embernek.

Kiss megölte, majd így-úgy eltűntette őket. A bűncselekménysorozat hátterében az anyagi haszonszerzés célja mellett sokak szerint sértettségből fakadó bosszúvágy húzódott. Modern kriminalisztikai szakértők egyéb okokat, Kiss nőgyűlöletét és feltételezett impotenciáját is okként nevezik meg. 

1912-ben Kiss felfogadott egy házvezetőt, Jakubec Jánosnét, aki később kulcsfontosságú tanúvá vált. Bár bizalmas viszonyban voltak, a fáskamrába és a disznóólhoz soha nem engedte be, és a lezárt fémhordókról mindig kitérő magyarázatokat adott – hol ócskavasról, hol háborús időkre félretett olajról beszélt.

A leleplezés: a hordók borzalmas titka

1914 nyarán kitört az első világháború, és Kiss Béla 37 évesen – bár koránál fogva ekkor még nem sorozták volna azonnal be – önként bevonult katonának. Cinkotai házát és műhelyét házvezetőnőjére, Jakubecnéra bízta, mielőtt kora őszre frontszolgálatra vezényelték volna a szerb harctérre.

Távozása előtt egy lepecsételt csomagot is átadott az asszonynak azzal az utasítással, hogy ha halálhírét hallanák, a csomagot adja át a községházán. Kiss eltűnt a háború forgatagában, a cinkotaiak pedig lassanként megfeledkeztek a különc bádogosról.

Ez is érdekelhet: Dulai Péter kriminalista, bűnügyi újságíróval közös sorozatunk, a Gyilkosok nyomában

Két évvel később, 1916 májusában váratlan fordulat történt. Márton Kresinszky, a cinkotai ház tulajdonosa – mivel bérlője, Kiss hosszú ideje távol volt és adósságot halmozott fel – elhatározta, hogy felújíttatja, majd másnak adja ki az épületet, és ehhez egyik ismerősét, Takács Béla patikust hívta segítségül. Átnézték a műhely melletti kamrát, ahol korábban nádat tároltak, de most hét nagy bádoghordót találtak egymásra rakva, tetejük gondosan leforrasztva, ólommal lezárva.

Elsőre értékes benzin vagy olaj rejtekhelyének hitték, ezért baltával felnyitották az egyik hordót, ekkor azonban orrfacsaró bűz csapta meg őket. Amint lefejtették a fedőt, egy zsákba varrt női holttest bukkant elő belőle. Döbbenetükben rögtön értesítették a hatóságokat. (A történet egy másik verziójában a környékre érkező katonák bukkantak a hordókra, onnan viszont, hogy a hatóságok is megérkeztek, jól dokumentált a történet.)

A kiérkező csendőrök és detektívek sorra felnyitották mind a hét hordót, és mindegyikben egy-egy megfojtott nő holttestére bukkantak.

Nehéz azonosítás

A kiérkező hatóságoknak meggyűlt a bajuk a holttestek azonosításával. A testek közül több is évekkel korábban eltűnt nők maradványa volt, részben felismerhetetlen állapotban. Végül több áldozatot sikerült biztosan beazonosítani – köztük Varga Katalint, Tóth Margit kávémérés-tulajdonost, és Peschadik Júliát, Kiss egykori élettársát.

A legmegdöbbentőbb lelet a VII. számú hordóban egy 16 éves cselédlány, Händler Mária holtteste volt, mellé pedig egy újszülött csecsemő tetemét is elrejtette a gyilkos.

A halottkémek bizonyították, hogy mindegyik megtalált nőt megfojtották, nyakukon a zsinórnyom egyértelmű volt. Később az is kiderült, hogy Kissnek jóval több áldozata volt, és egy Nagy János nevű napszámos volt a bűnsegédje abban, hogy a hordók némelyikét bizonyos időközönként a közeli dögkútra szállítsák…

Karinthy Frigyes is írt a cinkotai rémről

Cinkota egy csapásra az ország figyelmének középpontjába került. A borzalmas lelet hírére tömeghisztéria lett úrrá a községen; a rendet csak egy kirendelt katonai alakulat volt képes helyreállítani. Mindeközben újságírók hada lepte el Cinkotát: a komoly fővárosi napilapoktól a szenzációhajhász lapokig mindenki tudósítókat küldött, hogy elsőként számolhassanak be a döbbenetes sorozatgyilkosságról, még Karinthy Frigyes is kiszállt a helyszínre Az Újság tudósítójaként. 

„Ott álltam a czinkotai temetőben, a bádoghordók előtt, és sorra néztem, a mint a felbontott hordók tartalmát kiborították a bonczasztalra. Különböző magasságú bádoghordók: egyformán lecinkezve, pontosan, lelkiismeretes munkával. Azok, akik az első hordót felbontották, egy pillanatig sem kételkedtek benne, hogy a többi tartalma is ugyanaz, holott ez a feltevés elképzelhetetlen szörnyűséget jelentett.

És akik ott álltunk a felbontásnál, mindnyájan egészen természetesnek vettük, hogy a kisebb hordóból egy kicsi nő borult ki a földre, a nagyobból pedig egy nagyobb. És a második hordó után már azt is tudtuk, hogyan kell fordítani a hordót, milyen mélyre kell nyúlni s az előbukkanó női fej nyakán hol kell megfogni a zsineget, hol van a hurok, hol vezet le a lábakhoz, s hogyan vannak összecsomózva. Rendes, pontos gyűjtő dolgozik így, a ki érti a mesterségét és szereti a rendet” – írta helyszíni riportjában.

Hajtóvadászat és eltűnés

A hét hordó felfedezése után a hatóságok azonnal országos hajtóvadászatot indítottak Kiss Béla ellen, akit a sajtó „bádoghordós gyilkosként” emlegetett, és vérdíjat is kitűztek a fejére.

Egy korabeli riport fotóanyaga a Tolnai Világlapjából (Fotó: Arcanum)

A Vöröskereszt szerint 1915. február 5-én tífuszban meghalt a szerbiai Valjevóban, ám holttestét soha nem azonosították, ezért a rendőrség nem zárta le a nyomozást. A következő években tucatnyi bejelentés érkezett: állítólag látták Budapesten, mások szerint a francia idegenlégióban szolgált Hofmann vagy Fekete álnéven.

1932-ben egy New York-i nyomozó vélte felismerni, és akadt, aki azt állította, egy Kissre emlékeztető férfi hatvanévesen házfelügyelőként dolgozott Manhattanben. Egyik nyomot sem sikerült bizonyítani, Kiss Béla gyakorlatilag köddé vált. Előkerült az a csomag is, amelyet bevonulása előtt hagyott hátra: több száz szerelmes levelet, fotót és képeslapot tartalmazott. A vizsgálat szerint 174 nő tett neki házassági ajánlatot, ő pedig 71-nek ígért feleségül vételt. A zsinegkötések azonos módja igazolta: minden ismert áldozatot ugyanaz a tettes gyilkolt meg.

Nem vagyok itthon – a rémtettek fedősztorija

Rémtettei során Kiss Béla csak néhányakban és csak enyhe gyanút keltett. Bár sokat ivott, visszaemlékezések szerint alkalmi lerészegedéseit másnap mindig megkettőzött munkakedv váltotta, a jóképű férfi sok környékbeli nő (titkos) ideálja volt.

Szakmájában kifejezetten ügyes férfi keze munkáját több mátyásföldi ház csatornázása, a helyi római katolikus templom keresztje és az evangélikus temető kútja is dicséri. Ennek ellenére soka volt pénzszűkében. Mivel előfordult, hogy késett a házbérrel, viszontszívességből szívesen végzett el apróbb feladatokat a ház körül, szerelt, javított, egyesek szerint egyenesen művészi kézműérzéke volt.

A ház körül azonban egyre több lett a furcsaság. Éjjelente idegen nők érkeztek a cinkotai házához, akiket Kiss mindig csak hazáig kísért – visszafelé soha. Másnap gyakran eltűnt, és ajtaján „Nem vagyok itthon”, „Este jövök” feliratokat hagyott, miközben a redőnyöket gondosan leeresztette. A nyomozók szerint ilyenkor szállíthatta el becsomagolt áldozatait. Egy szomszéd később azt is elmondta, hogy a bádogos lakásából éjjelente hörgéseket, nyögést és nagy tárgyak csúsztatására emlékeztető zajokat hallottak.

Hidegvérrel gyilkolt

Kiss Béla a későbbi kriminálpszichológiai elemzések alapján számító és hidegvérű elkövető volt. Miután bizalmukba férkőzött és pénzüket megszerezte, egy zsineg segítségével, fojtással gyilkolta meg a hozzá érkező nőket. A holttesteket alkohollal konzerválta (mintegy „bebalzsamozta”), majd egy méter magas,

ötven centiméter átmérőjű bádoghordókba rejtette, amelyek tetejét ólommal légmentesen lezárta.

A hordókat ezután a fáskamra rejtekében vagy a disznóól közelében halmozta fel a portán, de időnként megszabadult némelyiktől – tanúk látták, amint egy segítőjével éjjelente lezárt tartályokat szállított el egy kavicsbánya melletti dögkúthoz. Szakértők utóbb kiszámították, hogy a maró hatású konzerváló oldat és az idő múlása ellenére a hordók jelentős súlyt nyomtak; Kiss mégis egyedül mozgathatta ezeket, ami azt mutatja, milyen céltudatos alapossággal dolgozott.

A cinkotai rém legendája

A cinkotai hordók rémének története kitörölhetetlenül beíródott a kriminalisztika történetébe.

Szigeti Kovács Viktor: A cinkotai rém, Gabo könyvkiadó

A világháború eseményei mellett is vezető hír lett a cinkotai rém, a külföldi lapok is átvették a történetet, a New York Times-tól kezdve a londoni újságokig.

Az évtizedek során Kiss Béla alakja köré egész legendárium épült: már a két világháború között is városi folklór lett, sokan „cinkotai vámpírként” emlegették, és ponyvaregények, filléres füzetek dolgozták fel a történetét. A mai napig nem tudni, valójában hány áldozata volt, és mi lett a sorsa.

A rendőrség sosem tudta bizonyítani sem a halálát, sem azt, hogy bujkál-e. Ügye máig foglalkoztatja a kriminológusokat, és rámutatott arra is, milyen súlyos hiányosságai voltak akkoriban az eltűnt-személy nyilvántartásnak és a nyomozásoknak.

A cinkotai rém máig a magyar kriminalisztika egyik leghírhedtebb és egyben legrejtélyesebb bűnözője, akinek históriája egyszerre hátborzongató bűnügyi krónika és a társadalmi emlékezetet formáló legenda, amiről nemrégiben Szigeti Kovács Viktor írt izgalmas bűnügyi regényt. 

Kapcsolódó: Mégis ki rajong egy sorozatgyilkosért? 

Kiemelt kép: Arcanum/Canva