A Costa Rica-i Parismina folyó partján viszonylag gyakorinak számítanak a krokodilészlelések. Az egyik legismertebb eset 2015-ben történt, amikor egy ötéves kisfiút, Kenner Gutierrez Navarrót ért támadás.
A heves esőzések miatt megugrott a folyó vízszintje, mindeközben a krokodilok párzási időszaka is zajlott, amikor meglehetősen agresszívebben viselkednek a hüllők is – minden bizonnyal ennek tudható, hogy a hatalmas állat közelebb merészkedett a lakóövezethez. Az édesanya, Teresa Navarro hallotta a kiáltásokat, és szerencsére időben közbelépett. Bár a kisfiú súlyos sérüléseket szerzett a karján, a lábán és a hátán, állapotát csodával határos módon sikerült stabilizálni.
Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb helybéli ódzkodik az ősi ragadozók közelségétől. A fentiekhez hasonló találkozások összességében azonban nagyon ritkák manapság, hála annak, hogy Costa Rica elkötelezetten küzd az emberek és a vadvilág közötti egyensúlyért.
Az ország a biztonságos együttélés érdekében az edukációt helyezi előtérbe, egyensúlyt teremtve ezzel az ökológiai prioritások, a turizmus, a helyi lakosság és a természetvédelem között. Mindebben pedig nagy szerepe volt egy helyi halásznak és túravezetőnek, Chito Sheddennek is, aki bebizonyította, hogy a vadállatok és az emberek között olykor váratlan, különleges kapcsolatok is szövődhetnek.
Történt ugyanis, hogy a Parismina folyó és környéke adott otthont a múltban egy egészen különleges történetnek. 1989-ben Chito egy haldokló, súlyos sérüléseket szerzett krokodilra lett figyelmes az említett folyó partján. Az öt méter hosszú állatot a hírek szerint egy közeli farm tulajdonosa lőtte fejbe, mert veszélyt jelentett a szarvasmarháira.
Pocho – krokodil a családban
Chito megsajnálta, majd néhány (kétkedő) barátja segítségével hazavitte a sebesült hüllőt, akit időközben Pochónak nevezett el. A férfi szájával a rágást is szimulálta, hogy evésre ösztönözze a teljesen legyengült állatot – hetente körülbelül 30 kg csirke és hal fogyott.
„Csak azt akartam, hogy érezze: valaki szereti, és hogy nem minden ember ellenséges vele. Az összes állatot szeretem, különösen azokat, amelyek sokat szenvedtek”
– mondta Chito egy interjúban.
Amikor Pocho visszanyerte erejét, Chito elengedte őt a vadonban, feltételezve, hogy visszatér természetes élőhelyére, és közös kalandjuk itt véget ér. Másnap reggel Pocho azonban megjelent a férfi verandáján – ettől a pillanattól kezdve egy rendkívüli barátság vette kezdetét.
A halász és a hatalmas hüllő kapcsolata egészen hihetetlennek tűnt: Pocho nem tágított a férfi mellől, aki időközben különféle trükkökre is megtanította, és akivel hosszú órákat töltöttek együtt úszással a közeli tóban. A krokodil mindvégig szelíden viselkedett embertársával és annak családjával. Hallgatott a nevére, és még azt is megengedte, hogy Chito simogassa, ölelgesse.
Pocho különösen szelíd viselkedésének okait máig találgatják a tudósok (a kép illusztráció, forrás: Unsplash/Hans-Jürgen Röttger)
A férfi hitt abban, hogy a bajbajutott állatoknak nemcsak menedékre és élelemre van szükségük. A vadvilág szerelmeseként tudta, hogy az érzelmi támogatás épp ugyanennyire fontos, amit egy 400 kilós ragadozó esetében sem volt rest szem előtt tartani. A krokodilok szükségleteinek tanulmányozása, megértése révén az egykori halász Costa Rica egyik legelismertebb vadvédelmi aktivistájává vált, megváltoztatva a ragadozók védelméről alkotott addigi képet.
Az eset a tudósok figyelmét is felkeltette
A környezetvédelmi miniszter engedélyével, valamint egy helyi állatorvos segítségével Chito közel két évtizeden át gondoskodhatott kedvenc krokodiljáról. Eközben újságírók, természettudósok és állatviselkedési szakértők hada tett látogatást a férfi otthonában, csodájára járva a szokatlan ember-krokodil barátságnak.
A 2013- as Touching the Dragon című dokumentumfilm részletesen is bemutatta a különleges kapcsolatot. Roger Horrocks dél-afrikai természetfilmes feltételezése szerint a Pocho fejét ért lövés károsíthatta a krokodil agyát – ennek tudható szokatlanul szelíd viselkedése. Bármi is legyen az igazság, Chito soha nem kételkedett a hüllőben.
A krokodilok 32 kilométer/órás sebességgel is képesek úszni, mielőtt hatalmas erővel lecsapnak a zsákmányukra. Chito ettől egy pillanatig sem félt. A Costa Rica-i hatóságok mindenesetre folyamatosan nyomon követték a különös helyzetet biológusok és állatorvosok közreműködésével.
Kapcsolódó: 6 különc művész 6 szokatlan háziállattal
„Mindig nagyon vigyáztam az állatokra. Egész életemben tiszteltem őket, és mindig tartottam némi távolságot, hogy ne legyen probléma. Ha egy állat ideges volt, nem mentem a közelébe. Viszont szerettem volna éreztetni, hogy barátok vagyunk, és nem akarom zaklatni vagy bántani. Pochó is ingerült volt, amikor megtaláltam, viszont segítségre szorult, és úgy éreztem, valamit tennem kell” – mondta egy interjúban.
Chito Shedden és Pocho története rámutatott a krokodilvédelem fontosságára Costa Ricában. A kormányzati szervek és a civil szervezetek is felfigyeltek az egykori halász munkásságára. Támogatásukkal több krokodilmenhely is nyílt az országban, és olyan közösségi programok is indultak, amelyek a felelős turizmust, a természetes élőhelyek védelmét, a fenntartható halászatot, valamint a vadvilág ökológiai fontosságát népszerűsítették.
Chito a krokodillal átélt tapasztalatait edukációra használta fel, bemutatva a helyi közösségeknek, hogy a félelem helyett a tudás és a tisztelet lehet a biztonságos együttélés kulcsa.
Hangsúlyozta: a ragadozókat mindig fenntartással kell kezelni, ezért senki ne kövesse a példáját, és senki ne akarjon krokodilokra vagy más vadállatokra kutyaként tekinteni.
Kapcsolata Pochóval egyszeri és megismételhetetlen volt, ami felhívja a figyelmet arra, hogy igenis lehetséges harmóniában élni a természettel – amit anélkül is védhetünk, hogy szó szerint testközelbe kerülnénk vele.
22 évnyi barátság után Pocho, a krokodil 2011. október 12-én, természetes okokból elpusztult – becslések szerint körülbelül 61 éves lehetett. Nyilvános temetésén több százan vettek részt szerte az országból.
Ez is érdekelhet: Cápavadászból világhírű természetvédő – Valerie Taylor profi búvár különös élete
Kiemelt kép: Unsplash/Vish K.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!