ősz

Új ősz, új élet? Mit tehetünk azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a szeptemberből?

Szinte közhely, hogy a január a nagy el- és újrakezdések hónapja. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy sokak életében a szeptember is vízválasztó. A gyerekeknek újra iskola, a felnőtteknek teljes gőz, a hivatalban vége az uborka-, a Balaton mellett a strandszezonnak. Ki nagy tervekkel, reményekkel, ki szomorúsággal, az elmúlás érzésével fordul az őszi szezonra.

Turbulens időszak jön a kutatások szerint is: szeptemberben nemcsak az edzőtermek forgalma ugrik meg, de ilyenkor megnő a munkahelyi fluktuáció, sokan vágnak bele új hobbikba, költöznek el, vagy zárnak le párkapcsolatot. Iskola, továbbképzés és tanfolyam kezdődik, miközben bezárnak a szezonális helyek, és vége a kertmozizásnak is. Ha magunkon esetleg nem is, a környezetünkben biztos, hogy észrevesszük a szezonváltást, amihez nekünk is alkalmazkodnunk kell.

A léleknek sem egyszerű

Miközben sokan óriási lelkesedéssel térnek vissza a rendes kerékvágásba, és alig győzik magukat fogadalmaikhoz tartani, másokat a – külön neve is van – szeptemberi letargia vagy a változáshoz kapcsolódó szorongás keríti hatalmába. Mindkettő normális reakció, és inkább alkati kérdés, hogy kiben mit indít el a hulló levelek látványa.

Én például az ősz büszke rajongója vagyok, azt viszont csak halkan merem meggyónni, hogy ­augusztus végére gyerekként vártam már az iskolát, ma meg képes vagyok munkával kapcsolatos terveket szőni ilyenkor. Ehhez jön, hogy a lányom szeptember elején született, és mindig őszinte örömmel tölt el, ha az első, levélhullásban zajló sétáinkra gondolok. Van egyáltalán szebb dolog a vénasszonyok nyaránál? Érdekes kontraszt, hogy a férjem ennek épp az ellenkezője. Augusztustól kezdve gyanakodva sandít a naptárra: megint egy nappal közelebb a szeptember. Na ezt kell valahogy közös nevezőre hozni.

Ha már naptár… Nekem is furcsa, de közepesen rendetlen ember létemre kisgyerekes koromban a szeptemberi szervezési kényszerűséget is megtanultam szeretni. Szép-szép, persze, amikor egymásba folynak a napok, de van abban valami megnyugtató, amikor megint katonás(nak látszó) rendszer kerül az ember életébe, mindenki csinálja a maga dolgát, esténként pedig egy tányér meleg étel mellett megbeszéljük a napi történéseket. És persze emlékszem arra is, hogy kisgyerekesként megváltás volt legalább hétköznap felszabadulni a 0–24-es gyerekszórakoztatás és -étkeztetés kötelmei alól.

Kapcsolódó: A szeptember jó alkalom, hogy megszabaduljunk attól, ami felesleges és elszívja az energiánkat

Ahogy mostanában alakulnak a dolgok, szeptemberben még bőven lehet ragyogó idő: kirándulásra éppen úgy alkalmas, mint akár strandolásra, befőzésre, hosszú, beszélgetős sétákra vagy hatalmas újrakezdésekre, én ezekből igyekszem egész télre feltöltődni.

Csodák helyett apró dolgok

– Aki járt valaha iskolába, márpedig mindenki, az nehezen szabadul attól a képzettől, hogy a szeptember tulajdonképpen az év eleje – látja a szakember, Szalay Ági pszichológus. – Bár sokan csak a nyárbúcsúztató mélabút érzik, többnyire tapasztalunk új energiát, lendületet is: az ember kipihente magát, átgondolta a dolgait, lettek új tervei, céljai. Aztán sokan megtapasztalják azt is, hogy szep­tember 10-re mintha elpárologna az energia, elhalványulnának a tervek, és újra csak fásultságot érzünk, megpakolva a tovatűnő lelkesedés okozta csalódással.

Ahhoz, hogy ne járjunk így, érdemes most is tudatosnak lenni magunkkal és az elvárásainkkal kapcsolatban. Nagyobb csodák és száznyolcvan fokos fordulatok helyett kezdjünk csak apró, de kitar­tóan megcselekedhető dolgokkal.Például ha rájöttünk, hogy minket mozgásra és nem íróasztalnál ücsörgésre teremtettek, mégis a munkánk miatt napi tíz órát ülünk, és nem sportolunk semmit, akkor elég, ha annyit megfogadunk, hogy heti pár nap fél órát valahogyan mozgunk. A változtatások legnagyobb gyilkosa az érzékelt eredménytelenségből fakadó csalódás és lemondás – ami ellen legjobban kis lépések meghatározásával lehet védekezni.

Ahelyett pedig, hogy esetleg azt ismételgetjük magunknak, hogy hol vagyunk még a végétől, vagy hogy mennyire más ez most, mint ott volt, a mólón, naplementekor, akár azon is gondolkodhatunk, hogyan tehetnénk élvezetesebbé az átmenetet még notórius nyárimádóként is.

Zséda énekes, előadóművész

„Szeretem ezt a változást”

Bár a fiam már nagykamasz, az életünk szeptembertől ismét az ő ritmusához igazodik: iskola, úszóedzés. Szolidarítunk. A nyár a lazításé volt, most több fegyelemre van szükség. És szülői figyelemre is. Ameddig lehetőség van olyan apróságokkal is kifejezni a törődést, mint hogy bekötöm a füzeteit, vagy uzsonnát csomagolok neki, szívesen teszem.

Örömteli időszak, de feszített tempó jön a munkában is. Áttérünk a szabadtéri rendezvényekről a koncerttermek irányába, átalakul a látványvilág és a színpadi megjelenésem is. Készülni kezdünk az év végi karácsonyi turnéra is. Ez az időutazás visszarepít húsz évvel ezelőttre, amikor az első karácsonyi albumomat készítettük – ennek idén meg is jelenik egy új kiadása –, és már nyár végén állt a stúdióban a karácsonyfa. Egyszerre kopogtat nálam az őszi és a téli hangulat.

Szeretem ezt a változást, olyan apróságok is feldobnak, mint a gardróbommal való kísérletezés. Öltözködésben épp ez a kedvenc időszakom: néha elég egy szép színű kendő, hogy nyoma se legyen az ősz eleji rosszkedvnek.

Czinege Tamás vendéglátóipari szakember

„A nyár csak egy időre búcsúzik”

Az egyik kedvenc megbízásom immár tizedik éve a Balatonhoz köt. Március végétől szeptember végéig minden hétvégén kinyitunk, a legjobban talán azt élvezem, hogy kicsit olyan, mintha nyaralnánk folyamatosan. És nagyon szeretem az utolsó egy hónapot. Ha jó idő van, igazi vénasszonyok nyara, elcsendesedik a víz, a környék. Még mindig jó az idő, finom a lángos, de már másképpen bukik le a nap.

A konyhában a szezonalitás kalauzol át az új évszakba: megjelennek a gombafélék, az őszi gyümölcsök, termények, le lehet követni a természet ritmusát.

Mindig úgy élem meg, hogy a nyarat nem lezárjuk, hanem csak elbúcsúztatjuk egy időre. Az ember egy egész nyáron át szívta magába a nyüzsgést, az izzást, az élményeket. Ősszel pedig az a jó, hogy kisimulnak a dolgok.

Császárné Póti Marianna tanítónő

„A titok? hogy szeretem, amit csinálok”

Augusztus közepétől már hiányzik az iskola, elkezdek tervezgetni, ötleteket gyűjteni. Az idei év a negyedikeseimmel az űrhajózás, a bolygók jegyében fog telni. Kíváncsi vagyok a gyerekekre is. Nézegetem a nyár folyamán tőlük érkezett képeslapokat. Vajon mennyit nőttek, változtak? Hiányzik a nyüzsgés, a vidámságuk, jókedvük. Örömmel találkozom a kollégáimmal is, és mivel szeptember 1-jéig még „gyerekmentes” a suli, ez jó alkalom a beszélgetésre, hangolódásra.

A váltás a nyári szünet és a tanév között számomra nem nehéz. A titok az, hogy szeretem, amit csinálok. Ez a tanév nekem két szempontból is különleges lesz. Az osztályom negyedikes, tehát a tanév végén búcsúzom tőlük, illetve ez a negyvenkettedik, egyben utolsó tanévem. Szeretnék egy vidám, sikeres, élményekkel teli évvel búcsúzni a gyerekektől és a tanítói pályámtól.

Csonka András színművész

„Az élet megoldja nekem, hogy ne legyen olyan éles az átmenet”

Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy a nyarat én kielégítő hosszúságúnak tartsam. Napelemmel
működöm, a nyár energiái töltenek fel, és az évszak vége felé közeledve erőt vesz rajtam némi szomorúság.
Az élet azért megoldja nekem, hogy ne legyen olyan éles az átmenet: télen-nyáron sok a megkeresés.

Számomra a nyári üzemmód azt is jelentette, hogy kicsit fegyelmezetlenebb voltam: reflux ide vagy oda, ettem lecsót, nagyokat kávéztam. A következő időszak arról is fog szólni, hogy fegyelmezettebb leszek.

Nincs mit tenni: olyan típus vagyok, hogy szomorúvá tesz, ha valami elmúlik. Ezen csak az segít, ha van miből erőt meríteni. A nyár szimbolikus lezárása minden évben egy közös nagycsaládi, balatoni pihenés, ráadásul gyerekkorom helyszínén. Gyerekként persze teljes vakációkat töltöttem itt, most már csak pár napot, de ez a sok évtizedes állandóság segít átlendíteni a tényen: vége a nyárnak, de lesz jövőre is.

Tippek az új kezdethez

  1. Kultúra: Élvezzük az újrainduló színházi szezont, a kiállításokat.
  2. Közös tervezés: Készítsünk közös családi naptárat, hogy mindenki átlássa a teendőket.
  3. Kuckó: Tegyük még otthonosabbá a lakást, elő a pléddel, gyertyával vagy saját készítésű dekorral.
  4. Főzzünk (be): Használjunk többet a szezonális zöldségekből és gyümölcsökből, hogy egészségesebb, finomabb és olcsóbb legyen az őszünk.
  5. Új hobbi: Tanuljunk valami újat ingyenes online anyagokból.
  6. Gondoljunk a jövőre: Ha tehetjük, tegyünk félre naponta ezer forintot, és a hónap vagy az év végén lepjük meg valamivel magunkat és/vagy a családot.
  7. Kapcsolatok: Töltsünk még több időt a családdal és a barátokkal, közös programokkal és beszélgetésekkel. Nyár végén könnyebb összehozni az ilyesmit is.
  8. Kint a helyünk! Használjuk kia napfényes napokat túrával, piknikkel vagy szabadtéri sporttal.
  9. Őszi nagytakarítás: Szelektáljunk, ajándékozzuk el, ami felesleges, és kezdjük tiszta lappal az őszt.
  10. Szép nyári nap: Szenteljünk szeptemberben egy hétvégi délutánt a nyári emlékek felidézésének, képek nézegetésének. Nem tilos mellé elnyalni egy jégkrémet sem.

Kapcsolódó: További self care tippek őszi és téli szezonra

Illusztráció: Getty Images, Zsólyomi Norbert, családi archívum

Ajánlott videó