A kajszibarack, habár a magunkénak érezzük, több száz éve Keletről érkezett hazánkba. Tudatos termesztése a 16. századig nyúlig vissza, a török gazdálkodás hozadéka. A kajszi szót is tőlük vettük át, bár maga a gyümölcs valójában Kínából származik.
Az ókorban a neve is utalt az ázsiai lelőhelyre: perzsa almaként emlegették. Amerre a Selyemút tartott, megjelent a különleges, zamatos, narancsos színű gyümölcs, vitték magukkal frissen, aszalva. Ahol jó termőföldet, gondos gazdát talált egy-egy facsemete, mint a zempléni tájon, bő terméssel hálálta meg a gondoskodást.
A legismertebb kajszitermő falu Gönc lett, bár a vidéken több mint negyvenkét település dicsekedhet azzal, hogy jóízű sárgabarackot, köztük „gönci barackot” is termel. Mi a Molnár tanyán jártunk a nyár közepén, amikor a termőfák sárgállottak már a gyümölcstől.
Egészéves sárgabaracktermesztés
Hogyan lesz valakiből gyümölcsösgazda? Molnár Zoltán édesapja kertésztechnikus, édesanyja kertészmérnök. Zoltán kisgyermekként abba született, hogy a növényeket tisztelni kell, ápolni, művelni. Amikor csak lehetett, a kertben kellett segítenie, ahogy lánytestvéreinek is. Zoltán négyévesen már füvet vágott, a traktorra is hamar felcsimpaszkodott.
Tízévesen létrás lett, megengedték végre neki, hogy szedje a termést a családi gyümölcsösben.
Göncön persze adja magát, hogy a körte, birsalma, bodza vagy dió mellett a kajszibarackot is nevelni kell. Zoltán növénydoktori tanulmányokat folytatott, és nem volt kérdés, hogy eljön az idő, amikor átveszi a gazdaság irányítását.
Büszkén vezet körbe minket a tanyán, ami nem összefüggő földterület, hanem itt is, ott is birtokol a zempléni tájból. Terepjáróval kell időnként felkaptatni a hegyoldalba, azán hosszan, a fák között sétálni, hogy a gyümölcsöst igazán bejárjuk. A gazda hamar bevallja, a gönci magyar barack mellett legalább tucatnyi más fajtát is nevel.
Így nemcsak az érési időt tudja meghosszabbítani, de az ízvilágot is képes bővíteni a vásárlói örömére, akik az egész országból jönnek a szüret idején. Az egyik barack lédúsabb, a másik édesebb, mint a méz. És az sem mindegy, szemenként, kesztyűben kell-e majd begyűjteni, vagy lehet merészebben, bátrabban hozzányúlni. A gönci fajta különösen kényes, még az ujjlenyomat is meglátszik rajta, ha nem elég óvatosan fogják, aztán a piacon majd emiatt kötnek bele. Pedig ha tudnák, hogy ez igazi magyar fajta, és a többi, hetekig változást sem mutató külföldi sosem lesz olyan édes, mint
a miénk…
Elhivatottság nélkül nem megy
Zoltán lelkesen magyaráz, kérdésből viszont sok van. A nyári időszakban a nappalai zsúfoltak, amikor viszont permetezni kell, éjszaka is a földeken találnánk. Miért napnyugta után szórják szét a permetet?
Világhírű a gönci sárgabarack, na és az abból készült lekvár és pálinka is (Fotó: MTI)
– Védjük az ökoszisztémát. Sötétedéskor a méhek visszavonulnak, így ahogy lemegy a nap, indulunk permetezni. Reggelre az anyag felszívódik, és ha a kis szorgos állatok elindulnak nektárért, ebből már szinte semmit sem éreznek. Nem zavarjuk meg a hordásukat, vigyázunk rájuk. Lámpásokkal világítunk, a helyiek már tudják, mitől van olyankor egy-két napig éjjel is fényesség.
A Molnár család gyümölcsöseiben, a többhektárnyi területen a munkát a naptár és az időjárás határozza meg. Ha épp semmi nem akadna, sem metszeni, sem locsolni, sem szüretelni nem kell – akkor kerítést javítanak.
– Nagy gazdasági kárt okoz, ha nem védekezünk. Az állatok ösztönösen beszoknának a gyümölcsösbe, de nemcsak a kajszit ennék meg, hanem a fák törzsébe is bele-belemarnának. A fagy azonban az igazi probléma, a talaj menti kisugárzási fagy, vagy ha a hegyek felől betör a hideg levegő, és az északi légáramlat végigsüvít a fák között.
Füstöléssel védekezünk, akár egész éjjel melegítjük a törzsek körüli levegőt.
Különösen akkor veszélyes ez, amikor a fák virágba borulnak. Ha piros bimbós még a fa, akkor a mínusz négy-öt fok, ha már virágban, akkor a mínusz két-három is árt. Ha teljesen kinyílt a virág, akkor nincs menekvés, megöli a születendő gyümölcsöket. Ha a növény „megfázik”, eldobja a gyümölcsöt, mert minden energiáját arra fordítja, hogy meg- gyógyítsa magát.
Zoltán növénydoktorként számos betegség tünetét ismeri, a fa nem csak fázhat, kórokozók is megtámadhatják, mondjuk, a kis téliaraszoló, de a levelek színe azt is jelezheti, milyen tápanyagra van szüksége. Ma már laborvizsgálatok erősítik meg a diagnózist, így százalékra pontosan tudja, foszforra vagy káliumra, és ebből is mennyire van szüksége az ültetvénynek.
Kapcsolódó: Ilyen a hagyományos, egyszerű sárgabaracklekvár recept
A kajszi imád terebélyes lenni, a világ minden égtája felé nyúlna. Az ember azonban kényelmes, szedni is könnyebb azt a fát, amihez jobban hozzá lehet férni. Ráadásul arra akarja minden gazda rávenni a növényeit, hogy minél több hozamot adjanak. Így a metszés az egyik legfontosabb művelet, mert ez is felel azért, hány kiló gyümölcs kerül majd a kosarakba, ládákba, kamionokba vagy egy-egy család asztalára. A hatvanas években még Angliába is vitték, vonattal, jégtömbökkel hűtve a magyar csengő barackot.
A suháng és az alvórügy
A sárgabarack egyévesen csak suháng ezen a környéken, akkora, mint egy felnőtt ember. Vagy egy kicsit magasabb, mondjuk, két méter. Gyönyörű, sudár, kecsegtető. Csakhogy ilyenkor a gyökere gyenge, és ha tovább nőhetne a nap felé, termése alig lenne. Így aztán, akármennyire fáj is a laikus szemlélődőnek, combközéptájon visszavágják, ám úgy, hogy az összes levélrügy megmaradjon.
– A gyenge gyökér végül a fa vesztét is okozhatja – magyarázza Zoltán. – Nem tudja a párolgást kompenzálni, előbb elveszti a levelét, végül kiszárad. Az alvórügyről azonban bármikor kihajthat. Ha a fa erejét, szerkezetét nézzük, sokan csak a törzset, ágakat, termést vizslatják, pedig a fa gyökérzete is nagyon fontos, árulkodik a betegségről, erőről, élettartamról. A kajszié szétterül a földben, akár a lombkoronája.
A csemeték a harmadik évben kezdenek igen gazdagon termelni, türelmesnek kell lennünk. Minden évben kell őket metszeni, még azt a fát is, amit pálinka miatt tartanak. Minőségi pálinka csak első osztályú gyümölcsből születik.
A jóízű sárgabarack sokat fürdik a napfényben, sosem kényszerérett. Zoltánnak már ráállt a szeme a növényre, a narancssárga legalább húsz árnyalatát ismeri. Azt viszont fájlalja, hogy a vásárlóknak ma már az az elsődleges, hogy a gyümölcs mekkora és milyen szép.
A nagy, mutatós darabokat keresik, otthon viszont csalódottak, amikor alig van íze. A gönci sárgabarack sosem volt óriási, zömök húsa viszont csupa zamat. A héján ott a jellegzetes piros pír, azt mondják a helyiek, a nap felé pirosodik. Az dönt okosan, aki nem a külcsínyre, hanem a belbecsre fordít gondot a piacon, úgy vásárol, hogy kóstol is. Abból főzi a lekvárt, szörpöt, azt aszalja, ami igazán ízlett neki.
Kapcsolódó: 3 isteni sárgabarackos recept
Szöveg: Papp Noémi
Fotó: Németh Gabriella
