„TIÉD A VILÁG”

Édesanyám háztartásbeli volt, és mindent megtett, hogy embert neveljen belőlem. Az édesapám nagyon szigorú volt, amikor elhatároztam, hogy fotós leszek, és eléálltam, hogy otthagyom az egyetemet, egy évig nem beszélt velem. Aztán egy véletlen folytán megemelte a felszerelést, amit nap mint nap hurcoltam, és azt mondta, „édes lányom, ha emellett te még gondolkozni is tudsz, akkor legyél fotós! Ha ezt kibírod, akkor tiéd a világ”.

Az, hogy milyen ember lettem, gyakorlatilag az édesanyámnak és édesapámnak köszönhetem, illetve Piroska néninek, aki a Veres Pálné leánygimnázium­ban tanított engem a negyvenes évek végén.

A LEGJOBB MESTEREK

Kémia szakos egyetemistaként elküldtek hathetes nyári gyakorlatra a Forte gyárba, hogy megtanuljam, mi a fotografálás. Addig még fényképezőgép sem volt a kezemben. Így kerültem a Magyar Fotóhoz, ahol a legjobb magyar fotósok – Vadas Ernő, Langer Klára, Reismann Marian, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem – a fejükbe vették, hogy ezt a fiatal lányt, akinek fogalma sincs a szakmáról, megtanítják fotografálni. Ha én akkor nem velük találkozom, hanem másokkal, lehet, hogy másképpen alakul a pályám, és más lesz a művészetekhez való kapcsolatom is.

Kapcsolódó: Szegő András interjúja Keleti Éva fotográfussal

HUSZONÖT ÉV ISKOLA

A Magyar Fotó, később MTI Fotó hosszú-hosszú iskola volt számomra. A Papp Jenő, Szegedi Emil és a többi kolléga formálása alatt töltött huszonöt év alakította ki bennem az események és az emberek iránti szenvedélyt. Riporter voltam, mindenevő. Színház, kultúra, sport, politikai esemény ‒ mindent fotografáltam, ami egy hírügynökség profiljába illik.

MOTIVÁLÓ GYEREKEK

Mindig úgy készültem, hogy sok gyerekem lesz, de ezt a szakmám végül nem engedte meg. Viszont hála a jó istennek, azért született kettő, és van négy unokám meg hét dédunokám, tehát valamit sikerült belőle megvalósítani. És az, hogy én a pályámat, a gondolatai­mat, a művészetekhez való viszonyomat össze tudtam egyeztetni, tulajdonképpen nekik köszönhető, rengeteget tanulok tőlük, másképp állnak a tanuláshoz, a munkához, mindenhez.

Kapcsolódó: Koronczay Lilla interjúja Keleti Évával

Erre a legeklatánsabb példa, hogy a nyolcéves dédunokám elindult most egy matematikai versenyen, és nagyon jó eredményt ért el, ezért nem hozhatok rájuk szégyent. Olyannak kell lennem, olyanná kell válnom, amilyennek elképzelnek, mert példaképnek tekintenek.

EMBER, NAGYBETŰVEL

Megszerettem az embereket. Másképp nézem őket, mint harminc-negyven éve. Mindenkiben keresem a szépet és a jót, mindenkiben kutatom a nagybetűvel írt embert. És ebben a keresésben kiteljesedett a munkám, és kiteljesedett az, amit a művészetekről gondolok, minden, ami számomra fontos az emberi kapcsolatokban.

3 fotó

Fotó: Körmendi Imre, MTI / Gárdos Péter, Keleti Éva