Éjszaka esett, a nap, óvatos duhaj, késlekedik. Tíz perc talán, vagy még annyi sem, amikor megszólít minket egy ismeretlen férfi. Hatvan körüli, egymagas (egyalacsony) velem, baseballsapkáján N és Y betűk, nyilván New York-hívő, szíve joga. „Lőttek a termésnek – mutat a közeli meggyfára –, nézze, milyen siralmas!” Csak­ugyan, látom, alig-alig néhány gyümölcskezdemény. Milla méternyire odébb bóklászik. „Szomorú” – bólogatok. Valóban az.
„A koraszülött tavasz, majd a fagyos reggelek. És hiányoznak a méhek, a beporzás is” – magyarázza. Hirtelen beugrik, nemrég olvastam A kék madár irodalmi Nobel-díjas szerzője, Maurice Maeterlinck egy mondását: „Ha a méhek kipusztulnak, az emberiségnek valószínűleg még négy éve lenne hátra.” És mindjárt egykoron és máig szeretett Nők Lapjám drága Bálint Gyuri bácsija jut eszembe. Ő írta: gyerekkorában szinte minden falu plébánosa, jegyzője, tanítója, kovácsa, asztalosa méhészkedett szabadidejében. Hol van ez már!
Mindezek ellenére minden jót kívánunk egymásnak, én, a kutyás, ő, a baseballsapkás, a méh- és meggyszegény közeljövőben.
Vannak azonban, akiknek aktuálisabb gondjai is akadnak. Lám, itt üzen máris valaki közülük. Alig néhány lépés ugyanis, és arról értesülök, hogy elveszett (elkóborolt?) Cini cica. Megtudom: kedves, doromboló, félénk. Egyéves. Hazavárják, nagyon. Színes fotók Cini cicáról, szöveg – hibátlan helyesírással – a termetes fa törzsén, szomorú, egyben reménykedő üzenet a megtalálónak, köszönet előre, ­jutalom kilátásban, telefonszám.
Milla jelzi: indulna tovább, egyrészt, ugye, illene tudnom, hogy némileg előítéletes a macskákkal szemben, másrészt nem azért sétálunk, hogy ácsorogjunk, még számos fűszál, fatörzs várja. A napi penzum. Indulunk hát, ám újabb fán újabb üzenet. Tetőfedő, bádogos, ács kínálja szolgáltatásait, rendkívül színes a paletta, bizalomgerjesztő, és külön kiemeli: kisebb munkákat is vállal. Nagy szó ez manapság.
További méterek (sok-sok), további jutalomfalatok, Milla a nap huszonnégy órájában, szüntelen várja (elvárja) őket. Fél órára rá, immár hazafelé, egy forgalmasabb útszakaszon, a házak előtt papírral és műanyaggal teli kukaedények sora. Kutyám szemrevételezi valamennyit, szagmintát vesz róluk, akkurátusan. A nap is előbújt közben, nyilván elégedett a fegyelmezett szelektív hulladékgyűjtés láttán.