– Akkor legalább mesélj! – ripakodott rám a két kislányom, Johanna és Berni, miután nem engedtem meg nekik, hogy a YouTube-on valami ismeretlen sorozatot nézzenek.
– Rendben, hozzátok a könyvet, amiből akarjátok, hogy olvassak.
– Ne könyvből mesélj, fejből!
Aki ismeri a fejből mesélés műfaját, az tudja, hogy az nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Sőt, kifejezetten energiaigényes, hogy az ember kitaláljon egy olyan történetet, aminek van valami füle-farka. Bár az idők során rájöttem, hogy a koherencia inkább a mesélő, azaz az én igényem, és nem a hallgatóságé, akik a legmerészebb képzettársításokat is gond nélkül feldolgozzák.