1. Történelem érdekesen
Amikor belépünk az 1910–20-as évek Nagy-Britanniájába vagy az 1780-as évek frivol Párizsába, és eléri érzékeinket az akkori zene, a divat, az azóta letűnt beszédmód, a lakomák, az ártatlanság és a technika nélküli szocializálódás, azon nyomban eláraszt minket a jóleső nosztalgia. Egy jó kosztümös film olyan ügyesen idézi meg a kort, a helyet és az akkori társadalmat, hogy úgy érezzük, mintha mi is jól ismernénk mindent. A kosztümös filmek átjárók lehetnek olyan történelmi korszakokba, amelyekről a közönség többet szeretne megtudni. De az is fontos tény, hogy a korszak idealizált változatát mutatják be, az írók és producerek próbálják érdekessé tenni a történelmet. Ennek eléréséhez számos módszert alkalmaznak: világszerte ismert színészeket szerepeltetnek, eltúlozzák a drámát, speciális effekteket használnak, és megszépítik a cselekményen belüli eseményeket.
2. Korabeli társadalmi problémák
Az olyan társadalmi jelenségeket, mint a rasszizmus, a szexizmus és az osztálykülönbségek, a kosztümös filmek gyakran figyelmen kívül hagyják, és a felsőbb osztályok romantikus oldalát helyezik előtérbe. Persze kivételek mindig akadnak. Az Elfújta a szél 1939-es bemutatásakor óriási sikert aratott, mind kulturális, mind pénzügyi szempontból. Még ma is minden idők legnagyobb bevételét hozó filmje, ha figyelembe vesszük az inflációt.
De mi állt a kosztümös dráma vonzereje mögött? A mai nézők a faji megkülönböztetésből fakadó problémákat láthatják a Konföderáció kora iránti nosztalgiától övezve. Amikor olyan dolgok jelennek meg a képernyőn, mint a nők elleni erőszak vagy a feketékkel szembeni nyílt rasszizmus, arra felkapjuk a fejünket. És ez igaz az Elfújta a szélre is, amely az amerikai Délen játszódik, egy olyan érában, amely a film 1939-es bemutatásakor már régen véget ért.
3. Romantika
Elizabeth Bennet és Mr. Darcy, Marianne Dashwood és John Willoughby, Catherine Earnshaw és Heathcliff, Jane Eyre és Mr. Rochester, Daphne Bridgerton és Simon Basset – ezek a románcok mindent felülmúlnak. A kosztümös filmek (így például a fenti párok kapcsán a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem, az Üvöltő szelek, a Jane Eyre vagy A Bridgerton család) meglehetősen jók abban, hogy felejthetetlen és mindent felemésztő szerelmi történeteket tálaljanak elénk. Gondoljunk csak az Értelem és érzelemre, amely nemcsak a viharos, szenvedélyes és reménytelen románcot kínálja az imádni való Marianne Dashwood (Kate Winslet) és az aranyszívű John Willoughby (Greg Wise) között, hanem fellobbanó szerelmüket szembe is állítja a lány a világhoz észszerűbben hozzáálló nővérének (Emma Thompson) szerelmi kalandjaival.
4. Kiút Hollywood ötlettelenségéből
Jó ideje már megszámlálhatatlan remake és reboot ömlik ránk az álomgyárból, minden korábbi sikert újra kell hasznosítani! Ott vannak például a Disney-klasszikusok élőszereplős filmekké való átdolgozásai (A dzsungel könyve, Alice Csodaországban, A szépség és a szörnyeteg, Hamupipőke, Dumbó, Aladdin, Az oroszlánkirály, Susi és Tekergő …) vagy a tévés felújítások (Star Trek: Picard, Még mindig Bír-lak, 90210, Lost in Space – Elveszve az űrben, Gossip Girl – Az új pletykafészek, és a többi). Épp ezért jön jól az íróknak és a producereknek a múltbeli történelmi események örökkévalósága és a rengeteg feldolgozásra váró regény, amelyekből kedvükre válogathatnak.
5. Bonyolult intrikák
A legjobb kosztümös drámák cselekményszálai kellően körmönfontak. Akár a Büszkeség és balítélet szaftos magánéleti intrikáit nézzük, akár az Értelem és érzelem vagy A Bridgerton család pletykáiban merülünk el, a szereplők közötti különféle interakciók hirtelen fordulatokhoz és felismerésekhez vezetnek. A legjobb példa tán Pierre Choderlos de Laclos 1782-ben megjelent Veszedelmes viszonyok című regénye, amelyből Stephen Frears rendezte a legemlékezetesebb, hét Oscar-díjra jelölt (hármat elnyert – a szerk.) 1988-as filmváltozatot Glenn Close, John Malkovich és Michelle Pfeiffer főszereplésével. A Veszedelmes viszonyok rövid tartalma tökéletesen érzékelteti az intrika fogalmát: A gazdag és öntelt Merteuil (Close) márkiné fogadást ajánl a nőcsábász Valmont-nak (Malkovich). A feladat: elcsábítani az erényes, de gyönyörű Madame de Tourvelt (Pfeiffer). Ám Valmont csapdába kerül, mert áthágja azt a szabályt, amelyet a legfontosabbnak tartott: Soha ne légy szerelmes!
6. Jót tesz nekünk
Dr. Pamela B. Rutledge, a kaliforniai Médiapszichológiai Kutatóközpont igazgatója szerint ha kedvenc történelmi drámáinkat nézzük, az pszichológiai előnyökkel jár mentális egészség és szociális kapcsolatok tekintetében is, mivel ezek a filmek lehetővé teszik számunkra, hogy szélsőséges érzelmeket tapasztaljunk meg egzisztenciális fenyegetettség nélkül. Dr. Rutledge állítja, ezek a történetek olyanok, mint egy szimulátor az élethez.
A szerelem, árulás, megváltás, ártatlanság, igazságosság, áldozathozatal egyetemes témáin keresztül mutatják meg nekünk a létezés módjait. Egy jó sztori lehetővé teszi, hogy a néző belekerüljön az elbeszélésbe, és „belülről” élje át a történetet a karakterekkel való azonosulás révén, ami segíti az érzelmi elköteleződést. Amikor egy korabeli sorozatot nézünk, mint például a Tudorok, negyven perc erejéig egy olyan boldog világba kerülünk, amely teljesen idegen és távoli.
Könnyebb elfelejtenünk a problémáinkat, ha azon tűnődhetünk például, hogy az emberek miként birkóztak meg azzal, hogy naponta ágytálat (a hálószobában vécéként használt edényt) kellett használniuk.
7. Régi idők rutinjai
És ha már ágytál… A kosztümös filmek által nyújtott egyik mellékes öröm, hogy olyan dolgokat fedezhetünk fel bennük, amikről korábban fogalmunk sem volt (hacsak nem vagyunk a történelem és e korok tudorai). Ha nem lennének Charles Dickens, Jane Austen, Henry James vagy a Brontë nővérek művei, akkor csak a történészeknek lenne használható tudásuk a régmúlt romantikus rituáléiról vagy a hétköznapi gyakorlatokról, például arról, miképp zajlott a tisztálkodás akkoriban, esetleg milyen lehetett az adósok börtönébe kerülni a 19. században.
8. Ruhák
Ki tud ellenállni egy csinos főkötőnek vagy egy színpompás, fodros ruhakölteménynek? Kétségtelen, hogy a maitól merőben eltérő korabeli öltözködési normák sajátos, mással össze nem téveszthető atmoszférát kölcsönöznek a kosztümös mozgóképeknek, és szívesen csemegézünk a csodás cifraságokban. Az egyre gyakoribb Downton Abbey-tematikájú beöltözős partikon az emberek olyan ruhákat öltenek magukra, mint az emeletiek (az arisztokraták), és nem olyanokat, mint a földszintiek (a cselédek), hiszen a sorozat egy szépen beállított képet mutat arról, milyen volt az élet régen és tőlünk távol.
És persze az sem véletlen, hogy a kosztümös filmek rendre elnyerik a legjobb jelmeznek járó Oscar-díjat, íme néhány példa: Veszedelmes viszonyok (1988), Az ártatlanság kora (1993), Elizabeth – Az aranykor (2007), Anna Karenina (2012), A nagy Gatsby (2013), Kisasszonyok (2019).
Szöllőskei Gábor
Fotó: Getty Images, Profimedia
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!