Bár a sabbatikus év fogalmát és gyakorlatát először a Harvard Egyetemen vezették be 1880-ban, a gyökerek másik égtájra és másik évezredig nyúlnak vissza. Az Ószövetség szerint az Úr azt írta elő a zsidóknak, hogy a termőföldet minden hetedik évben hagyják műveletlenül, mert így a pihentetéssel visszanyeri termőerejét.
Földnek, embernek és mindennek, ami él, szüksége van külső hatásoktól és elvárásoktól mentes, a saját szükségleteire koncentráló időszakra. Vagyis pihenésre. Ma a technikai eszközöknek köszönhetően bárhol lehet dolgozni, ám emiatt gyakorlatilag mindenhol dolgoznunk kell. Legalábbis a munkakörök jó részére ez áll. Így marad el észrevétlenül a pihenés, a feladatok elengedése napi és heti, majd éves szinten. Az ember pedig, aki nem csupán munkavállaló, de férfi, nő, anya, apa, barát és barátnő is, ugyanolyan kizsigereltté és terméketlenné válik, mint a szünet nélkül használt termőföld.
Nem véletlen, hogy a sabbaticalt a Harvardon vezették be, ott ugyanis mindig a minőséget tartják szem előtt. A világ egyik legjobb egyetemén több mint száz éve tudták már, hogy kiégett, fásult professzorokkal nemigen maradnak a világ élvonalában. Ezt látta be a többi elit egyetem is, mert alig tíz év alatt még kilenc univerzitás emelte be a lehetőséget az oktatóknak járó juttatások közé. Minden ledolgozott hat év után szélnek eresztették illetve eresztik a professzorokat, hogy aztán a legkreatívabb formájukban térjenek vissza a campusokra.
A felsőoktatásban azóta is az átlagnál gyakrabban biztosítják ezt a lehetőséget, de idővel a legjobb munkáltató hírében álló multi cégeknél is elérhető lett a sabbatical. Érdekesség, hogy közülük elsőként a McDonald’s alkalmazta, a vállalat már a hatvanas években nyolchetes fizetett pluszszabadságot adott tíz ledolgozott év után.
Kiégés ellen
A legtöbb magyar munkavállaló számára ez maga az utópia. Nálunk még a törvényesen járó szabadságokkal is gondok vannak. A legfrissebb adatok szerint a dolgozók ötvenkét százalékával már megtörtént, hogy csak papíron vehette ki a szabadságát… Minden harmadik munkavállaló pedig arról számol be, hogy nehezen jut dűlőre a munkáltatóval, ha pihenni szeretne. Az évi rendes, vagyis a kéthetes szabadság pedig kevesebbeknek jut, mint ahány embernek jár.
A pandémia nem sokat javított a helyzeten. Jött a távmunka, amikor ugyan nem kell utazni, de a cégek cserébe kezdenek rákapni arra, hogy este is e-mailekkel bombázzák a dolgozókat. Mészáros Nóra munkapszichológus szerint ez a kikényszerített állandó készenlét és az esti munkavégzés kifejezetten egészségromboló – gondoljunk csak az alvásmintázat megváltozására –, de hosszabb időbe telik, míg kimutathatók lesznek az ebből származó károsodások. Ilyen körülmények között csak álom a hosszú, hetekig, hónapokig, akár egy évig tartó távollét a munkától és a munkahelytől.
– A világban elsősorban a kreatív munkakörökben dolgozók számára biztosítják a sabbaticalt – mondja Mészáros Nóra –, de néhány országban a pedagógusok is élhetnek vele. Kanadában és Új-Zélandon az általános iskolai tanárok is megpályázhatják a lehetőséget, ők tíz hetet kapnak, hogy szabadon megújuljanak. Ugyanis az oktatásban és a segítő szakmákban is komoly veszély a kiégés, a sabbatical megoldás és megelőzés is lehet. Összességében mindenki számára jó lenne, ha a munkával töltött évtizedek során beiktathatna ilyen időszakokat. De maradjunk a realitásnál, mert nem valószínű, hogy a közeljövőben munkahelyek sokaságánál vezetnék be ezt a rendszert. Jelenleg azok a cégek biztosítják, amelyek mindent elkövetnek, hogy megtartsák a magasan képzett, jó munkaerőt, ezért egyfajta jutalomként és vonzerejük növelésére is használják.
Mészáros Nóra szerint a távol töltött időszak önmagában nem törvényszerűen jelent megoldást a problémákra. Ha rossz a cég munkakultúrája, vagy a dolgozó hajlamos önmagát kizsigerelni, akkor minden ott folytatódik, ahol abbamaradt.
Ahány cég, annyi szokás, pontosabban annyi sabbatical. Van, ahol fizetik, van ahol nem, van, ahol cserébe kérnek valami felmutatható eredményt, kéziratot, tanfolyam elvégzését stb., másutt rábízzák a dolgozóra, hogy tegye, amit jónak lát. Néhány héttől egy egész évig terjedhet a feltöltődés, minél hosszabb, annál több minden fér bele.
Együtt, magammal
Garam Tamás, a Sziget marketingvezetője tizenöt végigdolgozott év után döntött úgy, hogy néhány hónapra teljesen kiszakad a munkából. Huszonhárom évesen kezdett el dolgozni, ráadásul a reklámiparban, ami nem a nyugalomról híres. Állandó pörgés, gyors reagálás, folyamatos ötletelés, erős verseny, nagy tétek. Mindehhez jön még saját maximalizmusa és az, hogy szeret a versenyhelyzetekből győztesen kikerülni. 2018-ban azt érezte, most már ideje újratölteni az elemeket.
– Az is fontos szempont volt, hogy akkor tértem haza hat és fél év után külföldről. Dolgoztam Pozsonyban, majd Bécsben és közel négy évig Dubajban. A dubaji időszak végére már sok minden hiányzott: a négy évszak, a nyári Budapest, az őszi kirándulások. Ezért úgy szerveztem, hogy a nyarat itthon, illetve egy-két európai úttal töltöm, ősszel sokat kirándulok, de a telet inkább kihagyom, és elrepülök valahová. Délkelet-Ázsiát választottam, és klasszikus gyalogos, hátizsákos, hostelekben alvós utazásra indultam. Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Malajzia, Szingapúr, Indonézia – száztizenegy nap, teljes kikapcsolódás és feltöltődés. Élmények, változatosság, a magam igénye szerint.
Tamás találkozott olyan fiatalokkal, akik egyetemi éveik után, még munkába állás előtt vettek ki egy szabad évet, illetve olyan harmincasokkal, akik már ledolgoztak keményen hat-hét évet, és elég pénzt gyűjtöttek ahhoz, hogy néhány hónapot a mókuskeréken kívül töltsenek.
Nyugat-Európában és Amerikában tipikusnak mondható, hogy egyetem után a fiatalok egy évre letérnek a pályáról, utaznak, önkénteskednek, megismernek más kultúrákat. Az utazás és a világlátás jelentőségét minden korban sokra tartották, ez szerencsére mára sem változott.
Garam Tamás felvetett még egy érdekes szempontot, nevezetesen azt, hogy a sabbaticalt jóval nehezebb lehet családosan meglépni. Például, ha a gyerek iskolába jár, vagy túl kicsi egy nomád hátizsákos úthoz, és az sem mellékes, hol tart éppen az életében és a karrierjében a család másik felnőtt tagja.
Új szelek Hollywoodban
Mostanában a sztárok is szükségét érzik, hogy egy időre kikerüljenek a fősodortól, ez új jelenség, és a korábbiakhoz képest hatalmas változás. Hollywood hőskorában sokan még egy szülésnyi időt sem adtak maguknak, egyik filmből a másikba estek, azt érezték, aki kimarad, annak örökre vége. A mai sztárok közül egyre többen már teljesen másként gondolják. Felértékelődött az életminőség. Ryan Reynolds például az apaságra hivatkozva utasított vissza ajánlatokat, azt mondta, szeretne minél többet együtt lenni három kislányával. Mivel felesége is színésznő (Blake Lively), eddig felváltva dolgoztak, valamelyik szülő tehát mindig otthon volt, csak éppen a teljes család nem tudott tartósan együtt lenni. Ezért döntött úgy Reynolds, hogy kiszáll egy időre a filmezésből, helyette élvezi, hogy reggel ő viszi a lányokat iskolába és óvodába, délután pedig értük megy. A kettő között kreatív ügynökségét igazgatja, ami kifejezetten örömmunka. Renée Zellweger nem kevesebb, mint hat évre hagyott fel a filmezéssel, pedig akkor már Oscar-díja is volt. Nála a kiégés és a talajvesztettség ijesztő jelei mutatkoztak, valószínű, hogy a filmipartól távol töltött idő alatt nem csak az arcvonásai alakultak át drasztikusan. És lám, nem felejtették el, egy nagy szereppel, Judy Garland megformálásával tért vissza, meg is kapta érte a második Oscar-szobrot.
Foto: Insta: @INSTAGARAMT, Profimedia
