Már látom is őket, csinosak, szépek, mosolyognak, egyforma magasra emelik fehér csizmás lábukat, csak úgy villog a kezükben a bot, feldobják, ki tudja, hol áll meg, hát pont a kezükbe esik vissza. Pár perc, és már tova is táncolnak. Lenyűgöznek. Szeretnél közéjük tartozni? – kérdezi édesanyám. Bólintok, tízéves kori önmagam minden határozottságával. Ősztől már ott is vagyok a próbateremben, heti kétszer, tíz éven át. Hamarosan pedig már én is a felvonuló mazsorettek egyikeként mosolygok a főutcán.
Svájci import
Egyes források alapján a mazsorett eredete a 18. századi német hadseregeket kísérő táncos lányok által bemutatott szórakoztató produkciókig nyúlik vissza, mások szerint a 19. század második felének revüshow-iban keresendők a gyökerei. Amerikában és Franciaországban, Svájcban is népszerűvé vált. Én az ország első mazsorettegyüttesében kezdtem táncolni (akkori nevén: Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és Majorette Együttes, röviden DME), amelynek alapítója és művészeti vezetője, dr. Tóthné Rozsályi Judit a mai napig a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetség (MAFUMASZ) alelnöke.
– 1980-ban a Svájcban élő sógornőm küldött egy mazsorettbotot ezzel a kísérőszöveggel: nem akarsz mazsorettel foglalkozni? A férjével a Genfi Ünnepi Hetek alkalmával láttak először ilyen műsort, és arra gondoltak, nekem mint társastáncoktatónak is tetszene. Nyitott kapukat döngettek nálam, hiszen a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola tanulóival éppen akkoriban kísérleteztünk azzal, mi lenne, ha a Kossuth-dobon játszó lányok nemcsak menetelnének, hanem táncos lépéseket is tennének. Az első mazsorettcsoport a versenytáncos és a zenész lányokból verbuválódott.
Érdekesség, hogy a családi motívum ismétlődik: a DME-ben ma dr. Tóthné Rozsályi Judit két unokahúga, Jónásné Bacsó Mónika és Kissné Szabó Beatrix – az együttes alapító tagjai, mazsorettoktatók – vezetik a csoportokat, és természetesen az ő lányaik is mazsoretteznek, sőt, van, aki már oktat is.
Ha leesik a bot
A mazsorettben a sztenderd koreográfiák mellett a táncos mozgásformák is visszaköszönnek, de mindig stilizált változatban, a latin táncoktól a magyaros motívumokon keresztül a modern tánc elemeivel bezárólag. Mindezt a lányok kéziszerekkel teszik még látványosabbá.
A legjellegzetesebb kéziszer természetesen a bot, ez az ideális esetben karhosszúságú fémrúd, amelyet két végén egy-egy gumifej zár le, de ma már zászlót és pompont is sokan használnak. Egy- és kétkezes forgatások, vízszintesen vagy a test síkjában, fej fölött, nyak körül csúsztatva, láb alatt elkapva: így húsz év távlatából is benne van a csuklómban öt-hatféle forgatási technika. Na és a dobások! Vízszintesen vagy függőleges síkban forgó botot felengedni a levegőbe, közben esetleg meg is fordulni… A kezdő mazsorettes rémálma, hogy dobás után nem kapja el a botot a gálán. „Hányat ejtettél?” – tipikus kérdés az öltözőben. Ma is emlékszem, mennyire boldog voltam, hogy életem legelső fellépésén nem ejtettem. Később természetesen velem is számtalanszor megtörtént, ahogyan mindenkivel. Az ejtés elsőre valóban az egyik leglátványosabb hiba – különösen, ha a botot „rosszul” veszi fel az illető. Ugyanis ha már lyukas markúak voltunk, nem mindegy, hogyan szerezzük vissza a botot: lehetőleg nem lehajolva (a hátsónkat közszemlére téve), hanem egyenes háttal leguggolva, lehetőleg nem akkor, amikor a koreográfia szerint épp a másik irányba kellene mozdulni, és lehetőleg mosolyogva. A gyakorlott mazsorettesnek szeme sem rebben, ha leejti a botot, hanem villámgyorsan felkapja, és táncol tovább, mintha mi sem történt volna. És igyekszik odafigyelni: a valóban komoly hiba ugyanis az, ha az alakzatban nem tartja a sorokat, azaz – ahogy mi mondtuk – nem „takar” előre, oldalra, átlósan, illetve ha koreográfiát téveszt. A fizikai terhelésen kívül mindez nem kevés agymunkát is jelent, különös tekintettel arra, hogy egy számon belül öt-hat alakzatváltozás is előfordulhat, például V formából átmegyünk fordított V-be, kört alkotunk, csillag alakban haladunk, két oszlopba fejlődünk, amelyek aztán átfésülik egymást. Na és persze egyszerre akár tíz-tizenhat koreográfiát is raktározunk a fejünkben. Még szerencse, hogy egy csoportban mindenkinek fix helye van egy-egy koreográfiában. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem ér hiányozni a próbáról és a fellépésről.
A plüssmacitól a karneválig
És akkor most ejtsünk néhány szót a zenéről és a zenekarról, ami nélkül a mazsorett értelmezhetetlen lenne. A mazsorett ugyanis élő fúvószenére az igazi! Gyönyör a szemnek, gyönyör a fülnek, itt és most létrejövő csodás kölcsönhatás, élményrobbanás az agyban. Persze ehhez kell egy jó zenekar, jó karmester és a két együttes közötti összhang és megbecsülés.
Na és kellenek a jó zenék. Eleinte az indulók jelentették az alapot, de ma már gyakorlatilag bármit lehet „mazsorettesíteni” a szambától a Katy Perry-slágerig, csak szükséges hozzá egy jó fúvószenekari átirat olyan két és fél – négy percben, aminek aztán a kottáit is meg kell szerezni.
– Egy zeneszámra akkor lehet jó koreográfiát készíteni, ha sok effekt van benne, és a gyorsabb és lassabb részek váltják egymást – mondja Kissné Szabó Beatrix. –Onnan tudom, hogy jó zenére bukkantam, hogy miközben hallgatom, szinte már látom is magam előtt a leendő koreográfiát.
Kiből lesz jó mazsorettes? Tömören összefoglalva abból, akinek jó a ritmusérzéke, kitartó és szeret szerepelni. Na és időben elkezdi. Az „időben” azért elég tág teret enged. Ma már óvodásokat is várnak a próbatermekben, náluk még sok-sok játékos elemet használnak, plüssmacik mozgatásával tanulják meg az irányokat, a bottal eleinte közlekedési rendőröset játszanak. Mint a szakemberek mondják, első a vázizomzat megerősítése, legyen biztos a járás, erre épülhetnek a tánclépések, és csak azután lehet elsajátítani a botforgatás fortélyait. És bár valóban indulnak ovis csoportok is, azt azért jó tudni, hogy egy nyolcévessel már két hónap alatt el lehet jutni oda, mint egy háromévessel öt év alatt.
– A legideálisabb kezdés az iskolás kor, de tíz éves korig mindenképpen érdemes belevágni a „félkatonai királylányképzőbe”, ahogyan egy apuka fogalmazott – mondja Jónásné Bacsó Mónika. – Abban pedig, hogy valakit „virágkarnevál-éretté” nyilvánítsunk, három-négy év munkája van, hiszen a hat kilométeres menet igazi erőpróba. Ezzel együtt a lányok úgy szokták várni, mint a karácsonyt…
A legügyesebb lányokból lesz a tamburmajor, aki a menet élén halad, illetve aki szólóban, látványos technikai és táncos elemekkel kápráztatja el a közönséget. Ámbár az ügyesség sem elegendő önmagában: magabiztosnak és talpraesettnek is kell lennie, és a váratlan helyzetekben is jól reagálnia.
Tartás, kitartás, összetartás
A mazsorettes karrier csúcsát a külföldi turnék jelentik. Mondhatom, eléggé feldobta a gimnazista éveimet, hogy közben bejárhattam (főleg) Nyugat-Európát. Spanyolországban láttam először pálmafát, Franciaországnak egyetlen turné alatt sétálhattam a déli és az északi tengerpartján is, Németországban pedig olyan márkák cuccaiból tankoltunk fel, amik itthon még nem voltak elérhetők. Azért amikor Izraelben a vendéglátó család lányával egy ismeretlen haver házibulijába tartottunk, örültem, hogy a szüleimnek ezt csak utólag tudom elmesélni (de nagyon jó volt!).
Ó, azok a buszban éjszakázások, kapkodós átöltözések, kézitükör előtti sminkelések! Ó, azok a tengerparton magyar népdalt éneklős esték! Ó, azok a felvonulások verőfényben vagy szemerkélő esőben, sugárutakon vagy épp macskaköves kis utcákon, hátunk mögött a zenekarral! A hátul röpködő poénok, a viccnek szánt hirtelen tempó- és ritmusváltások, hogy összeakadjon a lábunk menetelés közben… Egy csapat mazsorettes lány és egy szinte csak fiúkból álló zenekar? Igen, jól sejtik, mi lesz ebből: szerelem, szerelem, szerelem. Volt, ami elszállt olyan könnyen, ahogyan jött, és volt, amiből házasság lett, és gyerekek.
Mit adott nekem a mazsorett? A mozgás szeretetét és azt, hogy megmutathattam magam. Egyfajta kultúrtörténeti gyorstalpalót, hiszen az egyes koreográfiákkal nemcsak táncokat, hanem stílusokat is tanultam, Girardi-kalapostól, flitterestől, cilinderestől, boástól. Stabil mércét: a mazsorettes lány csinos, kívánatos, de sohasem közönséges. Egy kis keménységet és önuralmat: mosolyogtam a fellépésen akkor is, amikor előtte az öltözőben zokogtam a szerelmi bánattól, sőt akkor is, amikor a nézőtéren ott ült az, akivel éppen fasírtban voltunk. Összetartást. Együtt nőttünk fel. Együtt értünk nővé. Hát persze hogy egy lánycsapatban adódnak kisebb-nagyobb konfliktusok, na de a fellépés! Az szent! Amikor a Monti-csárdásban kört alkottunk, és összekapaszkodva táncoltunk, ahogyan olyankor egymásra ragyogtunk… Lányok, azt soha nem fogom elfelejteni!
Ami nem mazsorett:
Twirling: A mazsorett alapjaira épülő, de a hangsúlyt a botforgatási technikákra és az akrobatikus elemekre helyező önálló sport.
Chreerleading: Az amerikai foci, kosárlabda és rögbi történetéhez köthető, eredetileg a meccsek szurkolóit biztató táncos mozgásforma.
Minősítések
Ma már több száz mazsorettcsoport működik az országban, amelyek közül a MAFUMASZ tagjai kérhetik az európai szabvány szerint kidolgozott minősítést menet vagy show kategóriában, utóbbiban A, B, C és D fokon (a könnyebbtől a nehezebbig). Minden fokon meghatározott kötelező elemeknek kell teljesülniük, D fokon például hat koreográfiát kell bemutatni különböző kéziszerekkel. A szakmai zsűri a technikát éppúgy figyeli, mint a zenekarral való összhangot (sok egyéb mellett). A minősítésen bronz, ezüst, arany és kiemelt arany fokozatot lehet szerezni, és öt évre szól.
Fotó: Facebook / Debreceni Mazsorett Együttes
