A Városligetről mindannyian őrzünk régi emlékeket: a vattacukor ízét, a dobpergést a cirkuszban, vagy akár az izgalmat, amit gyerekként a tigrisek ketrecénél éreztünk. Hasonló nosztalgiával gondolhattak vissza a környékre az elmúlt századok polgárai is, akiknek köreiben már az is látványosságnak számított, ha valaki többször körbefutotta a Nagyrétet.
A mai Városliget egykoron sivár, mocsaras, futóhomokos terület volt, a régi térképeken Ökördűlő néven szerepel, a környéken marhákat legeltettek. A Városszépítő Bizottmány vezetője, József nádor az 1800-as évek elején állt elő a javaslattal, hogy létesítsenek itt üdülő- és mulatókertet. A nemzetközi pályázatot a lübecki Heinrich Nebbien nyerte, a Városliget az ő tervei alapján épült.
Mivel a megvalósításhoz szükséges hétszázezer korona nem állt rendelkezésre, lemondtak néhány elem, például az amfiteátrum megépítéséről, majd József nádor adakozásra szólította fel a város polgárait. Mindössze negyvenötezer forint gyűlt össze. A munka elkezdéséhez végül kölcsönt vettek fel, amit a Liget jövedelméből (a halászatból, csónakáztatásból, a kocsma és a mutatványosok által fizetett bérleti díjból, valamint a Városliget melletti telkek értékesítéséből) kívántak visszafizetni ‒ írja a varosliget.info oldalon Majkó Zsuzsanna helytörténész.
A magyar Herkules
A területet növényekkel ültették be, és a környező kerületek zsúfolt lakásaiból egyre többen jöttek a Liget fái közé sétálni. Velük együtt sorra jelentek meg a mutatványosok is, akiket a belvárosi építkezések arra kényszerítettek, hogy kijjebb húzódjanak a város széle felé. Az első körhintát 1810-ben állították fel, a következő évben a Városerdőből engedték fel az első olyan léggömböt, ami már embert is szállított. A korabeli beszámolók szerint a léghajó a széllel Gyöngyösig repült, ott utasával simán földet ért.
