Az ünnepek előtti ajándékbeszerzés, az év végén egymásra tornyosult munkahelyi teendők is okot adnak arra, hogy a szokásosnál sokkal feszültebbek, idegesebbek legyünk. Stresszelünk azon, hogy hogy fogunk végezni az összes feladattal és közben arra gondolunk, hogy milyen jó lenne már végre egy kis nyugalom. Ülni a meleg szobában a feldíszített fa mellett és nem csinálni semmit. Legfőképp a fránya "nemszeretem" feladatokat.

Ijesztően hangzik, de a szorongásra akár a barátunkként is tekinthetnénk. Mert, ha jobban belegondolunk, nemcsak erősebbé és lendületesebbé tesz bennünket, hanem sokkal előrelátóbbá is.

Én például folyton pánikolok valami miatt. „Biztos, hogy bezártam a bejárati ajtót?” „Mi van, ha nem fújtam el otthon a gyertyát?” A napjaim nagy részét (hacsak minimálisan is), de félelemben töltöm, mert mindig generálok magamnak valami apró „problémát”, ami aggodalomra ad okot. Végül aztán mindig kiderül, hogy teljesen feleslegesen hoztam magamra a frászt, és mindent rendben hagytam otthon.

A szorongásra korábban folyton egyfajta átokként tekintettem, de az utóbbi hónapokban megpróbáltam inkább előnyként felfogni a túlaggódást és most már belátom, hogy nem feltétlenül baj az, ha kis mértékben „vészmadár” vagyok. Attól, hogy megtanultam együtt élni a sokak szerint negatív emberi tulajdonsággal, sokkal előrelátóbbnak, megfontoltabbnak és lendületesebbnek érzem magam.

A következő négy hasznos tanácsot követve, tanultam meg a cinkostársammá tenni a szorongást:

Gondolkodjatok el azon, hogy vajon miért szorongtok egy előttetek álló feladattól

Eve Ewing szociológus elárulta, hogy kezeli azokat a szituációkat, amikor valaminek az elvégzéséhez nincs kedve: „Hiszek abban, hogy ha valamilyen kötelező feladatot nem akarunk elvégezni, annak valami mélyebb oka van. Amikor ilyen nehéz időket élek át, mindig megkérdezem magamtól: „Vajon miért nem akarom ezt a feladatot elvégezni?” „Talán nem is olyan fontos az egész?” „Akkor egyáltalán minek kezdtem bele?” „Csak a pénzről szólt, vagy talán azért vállaltam a dolgot, mert fontos az a másik személy?” Ezekre válaszolva eldöntöm, hogy a jövőben újra vállaljak-e hasonló projektet.” A vonakodás sokszor segít eldönteni a következő lépést, hogy ne mondjunk igent egy olyan feladatra, amihez valójában semmi kedvünk.

Csak csináljátok!

Könnyű mondani, de nagy igazság az, hogy ahhoz, hogy egy előttünk álló feladat miatt ne szorongjunk, semmi mást nem kell tenni, csak elkezdeni, belevágni! A nagyobb feladatokat bontsuk kisebbekre és lépésekben haladjunk előre, így bőven a határidő előtt a munka végére érhetünk, anélkül, hogy túlizgulnánk és stresszelnénk az egészet.

Legyen olyan ember az életetekben, aki felelősségre vonhat

Szerencsések vagytok, ha van olyan ember az életetekben, aki figyelmeztet titeket, amikor túl sokat problémáztok bizonyos dolgokon. Ha még nincs, akkor érdemes a hozzátok közel álló embereknek sokkal jobban megnyílnotok, beszélni a problémákról, hogy egyes szituációk során mi az, ami aggodalommal tölt el titeket. Így legközelebb tudni fogják, hogy mikor kell beavatkozniuk és figyelmeztetni titeket, ha „túlaggódjátok” a „nemszeretem” feladatokat.

Jutalmazzátok meg magatokat!

Ha túl vagytok egy olyan dolgon az életetekben, ami sok-sok idegeskedést és szorongást okozott, jutalmazzátok meg magatokat! Szervezzetek szándékosan valami olyan kellemes programot egy rettegett időszak utánra, ami várakozással tölt el.

Szöveg: D. E.
Fotó: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!