A polcok hirtelen és váratlanul ürültek ki, amikor az emberek elkezdték felvásárolni a lisztet és a cukrot. Száraztésztát és konzerveket is sokkal nagyobb tételben vittek haza, és most nem egy katasztrófafilm kezdetét idézem, hanem a közelmúlt valóságát. A pánik kirobbanásának oka a koronavírustól való félelem, annak ellenére, hogy nálunk a vásárlási láz kitörésének a kezdetén […]

A polcok hirtelen és váratlanul ürültek ki, amikor az emberek elkezdték felvásárolni a lisztet és a cukrot. Száraztésztát és konzerveket is sokkal nagyobb tételben vittek haza, és most nem egy katasztrófafilm kezdetét idézem, hanem a közelmúlt valóságát. A pánik kirobbanásának oka a koronavírustól való félelem, annak ellenére, hogy nálunk a vásárlási láz kitörésének a kezdetén még egyetlenegy megbetegedést sem regisztráltak. A hivatalok folyamatosan adták ki a közleményeket arról, hogy pánikra nincs ok, az egészségügyi intézmények képesek lesznek ellátni a fertőzötteket.

A probléma az, hogy az emberek egyáltalán nem hittek a hivatalos tájékoztatásban, a vásárlási lázból arra lehet következtetni, hogy azt gondolták, a vírus nem fog megállni a határnál, az egészségügy összeomlik, és akkor karantén lesz nálunk is, otthon kell majd maradni, vagyis jól jön a tartalék. Nagyjából ez lehetett az a gondolatmenet, amely sokakat elindított az üzletekbe. Akik nem tartották ennyire vészesnek a helyzetet, nos, ők is kénytelenek voltak ezek után bevásárolni, mert azt gondolták, jó lenne, ha nekik is maradna valami. Vagyis a vásárlás egy idő után önmagát gerjesztette.

Persze a lisztgyűjtögetők életmódjának kifigurázása is rögtön megkezdődött a kevésbé félősek oldaláról, hogy mennyire ostobák az emberek, hogy ez itt az „ezer pék országa”, azért kell nekik ennyi liszt. Holott józan ésszel be lehetne látni, jó eséllyel bízhatunk abban, hogy ma már nincs élelmiszerhiány, a kereskedelem a megnövekedett keresletet is ki tudja majd szolgálni, és a vírusfertőzést sikerrel meg lehet majd állítani. De nem az ésszerű gondolat győzött, hanem valami ősibb meggyőződés, az elemi ösztönök.

Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig nincs egyetlenegy fertőzött sem Magyarországon, a polcok folyamatosan újratöltődnek az áruházakban, Kínában pedig a megbetegedések száma csökken. A pánik azonban a tőzsdéket is elérte, a vállalatok egyre kisebb nyereséggel számolnak (kivéve a liszt- és cukorkereskedőket), mert a közlekedés korlátozása is veszteséggel jár. Látszik, hogy minden összefügg mindennel, és az is, hogy mára tényleg egy világfaluban élünk, nekünk sem mindegy, mi történik távoli, soha nem látott országokban. Ami a Föld egyik felén esik meg, biztosan hatással lesz ránk is. Kína egyre közeledik, ahogy a Wall Street is itt van a szomszédban. Ami ott történik, annak a hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat, úgy is mondhatnám, már nem (csak) az oroszok vannak a spájzban,hanem az egész világ.

Rist Lilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2020/11. számában jelent meg. 

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.