Akkor sem esett, amikor Noé a bárkáját barkácsolta – emlékeztet honlapján egy amerikai cég, amely olyan földalatti bunkerhálózatot épített ki, amelyben a szerencsések kényelmesen átvészelhetik a világvégét. Felsorolják a rengeteg katasztrófát is, amellyel az emberiségnek számolnia kell: anarchia, nukleáris háború, terrorizmus, globális felmelegedés, nap- és vulkánkitörés, cunami meg a többi borzalom. A föld veszélyes hely, […]

Akkor sem esett, amikor Noé a bárkáját barkácsolta – emlékeztet honlapján egy amerikai cég, amely olyan földalatti bunkerhálózatot épített ki, amelyben a szerencsések kényelmesen átvészelhetik a világvégét. Felsorolják a rengeteg katasztrófát is, amellyel az emberiségnek számolnia kell: anarchia, nukleáris háború, terrorizmus, globális felmelegedés, nap- és vulkánkitörés, cunami meg a többi borzalom. A föld veszélyes hely, írják. A kilenc méter mélyen kialakított luxusbunkerben nyolcvan túlélőnek egy évre elegendő élelmiszert tárolnak, készültek videógyűjteménnyel, defibrillátorral és saját orvossal, a mesterséges fénnyel zöldségeket is termelnek majd.

A gondolat nem új. Például az 1999-es Csapás a múltból című vígjáték egy olyan házaspárról szól, akik a hatvanas években, a hidegháború idején egy lezuhanó repülőgépre azt hiszik, hogy atombomba, ezért a szuperbunkerükbe menekülnek. (A feleség eleinte aggódik, hogy nem áztatta be a tányérokat.) Harmincöt évig élnek lent, fiuk is születik. Aztán amikor úgy gondolják, hogy már elmúlt a sugárzás, fölmerészkednek. A házuk helyén diszkó áll. Az utcán színes hajú „mutánsok” mászkálnak, akik a kukából esznek. A fi ú hatvanas évekbeli szlenggel udvarol egy lánynak, olyanokat mond, hogy „Szent Habakukk”.

A világvége folyton a nyakunkon volt, a félelem mindig jó üzlet lesz. Gondolom, a bunkert építő cég boldogan szponzorál(na) minden lövöldözésről, háborúról vagy árvízről szóló cikket. Lenne miből: a bérleti díj egy évre harmincötezer dollár, a gyerekeknek kedvezményes, huszonötezer. Akinek ez sok, dönthet úgy, hogy legalább a DNS-mintáját rábízza a cégre. Vajon mit ér vele?

A tökéletes biztonság tudata a tehetősek kiváltsága. Kíváncsi vagyok, hogyan élhetnek. Az esti híradó közben folyton azt mérlegelik, hogy eljött-e az idő? El mernek utazni messzire? Tényleg megéri nekik a biztonság tudatáért (feleslegesen?) kifizetni többször harmincötezer dollárt? Ráadásul a váratlan terrortámadásoktól, tömegbe gázoló kamiontól a bunker sem védi meg őket. És ha több évig maradnak lent, és elfogy a pénzük, kidobják őket? Vagy elindítanak egy valóságshow-t, és a reklámokból fedezik a költségeket?

Ez legyen az ő bajuk. A többi hatmilliárd ember pedig annyit tehet, hogy szabadon él, és bátran tervez, hosszú távra. Fát ültet. Gyereket vállal. Tartós tejet vesz. Előfizet a Nők Lapjára

Pór Attila

(A jegyzet eredetileg a 2016/32. Nők Lapjában jelent meg.)

Ez is érdekelhet