Az eper még drága volt, így hát narancsokat válogattam a piacon. Mögöttem egy negyvenes nő a fülembe súgta: – Ne vegyen belőlük! Nem hallotta, hogy mérgezettek?! De, hallottam. Olvastam blogokon, fórumokon, sőt legutóbb „barátnőm barátnőjének a barátnője” is megüzente: a (spanyol, egyiptomi, líbiai) narancsok (HIV-, hepatitis C-, sőt: zika-) vírussal fertőzöttek, nehogy együnk belőlük. De […]

Az eper még drága volt, így hát narancsokat válogattam a piacon. Mögöttem egy negyvenes nő a fülembe súgta: – Ne vegyen belőlük! Nem hallotta, hogy mérgezettek?!

De, hallottam. Olvastam blogokon, fórumokon, sőt legutóbb „barátnőm barátnőjének a barátnője” is megüzente: a (spanyol, egyiptomi, líbiai) narancsok (HIV-, hepatitis C-, sőt: zika-) vírussal fertőzöttek, nehogy együnk belőlük. De álmomban sem gondoltam, hogy bárki is elhiszi e hülyeséget.

A rémhírekről beszélek, az elegánsabban „urbánus legendának” vagy „hoaxnak” keresztelt kamutörténetekről. Nézzük meg, hogy csupán májusban milyen csemegék születtek! Itt van például a mogyorókrém, amely „vanillin” tartalma miatt veszélyes, mivel „az idegméreg, és már kis mennyiségben is függővé teszi az embert”. (A mogyorókrém persze ártalmatlan, legfeljebb jól meghízunk tőle, ha sokat eszünk belőle.) Ehhez az (ál)hírhez képest üde csacsiság a mobilozó és „természetesen” agydaganatban elpusztult patkányokról szóló kutatás híre, amelyet ugyebár „egy világhírű amerikai tudományos intézet” finanszíroz, potom „25 millió dollárért”.

De vajon miért dőlünk be oly könnyen ezeknek az álhíreknek? Talán azért, mert a világból ránk zúduló információözön közepette bennük mindig szaktekintélyekre vagy megbízható ismerősökre (barátnőm barátnőjének a barátnőjére) hivatkoznak – bár pontosan sohasem derül ki, valójában kik ők. Maguk a témák vagy azok részelemei erősen foglalkoztatják a közvéleményt: lásd a HIV- vagy zikavírusokról szóló legendákat. Ezekért főként az olvasottságért foggal-körömmel harcoló bulvársajtó a felelős, de mellettük ott lehetnek a magányos médiahackerek is, akiknek ugyan üzleti érdekük nem fűződik az átverésekhez, de kíváncsiak az emberi hiszékenység határaira. Akadnak a világhálón kifejezetten kamutörténetekre szakosodott oldalak is, amelyek ősi, elemi félelmeinket zenésítik meg modern formában a „gyilkos gépekről” vagy a „nagyvárosok csatornáiban élő aligátorokról”. És mi tagadás: nemegyszer – csupa jóindulatból – mi magunk vagyunk a kamuhírek legfőbb terjesztői. Bármi gyanúsat tapasztalunk is magunk körül (eddig soha nem látott férfi ül a játszótér padján = pedofil rém!), ész nélkül riadóztatjuk a barátnőinket, hogy azok is megtehessék barátnőikkel ugyanezt, ahelyett, hogy előbb valamelyest tájékozódnánk.

Minden ezer évben egyszer azért akad olyan álhír, amelyet én magam is szívesen terjesztenék. A hoax most úgy szól, hogy nyáron a strandokon biztosan kék (lila vagy zöld) lesz a medence vize ott, ahol valaki belepisil. A hír ugyan nem igaz, de hátha visszatartja majd a fürdőzőket …hm… ettől az igen csúnya szokástól.

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!