Hallott már róla, hogy Romániában egy hatályos jogszabály értelmében a rabok egy hónappal előbb szabadulhatnak, ha írnak egy könyvet a börtönben töltött idejük alatt? Egy ilyen hír hallatán beindul az ember fantáziája. Én legalábbis, amióta ezt tudom, minden újabb elolvasott könyv után elgondolkodom: ér-e a szöveg annyit, hogy ha a szerzője elítélt lenne, cserébe elengedjenek […]

Hallott már róla, hogy Romániában egy hatályos jogszabály értelmében a rabok egy hónappal előbb szabadulhatnak, ha írnak egy könyvet a börtönben töltött idejük alatt? Egy ilyen hír hallatán beindul az ember fantáziája. Én legalábbis, amióta ezt tudom, minden újabb elolvasott könyv után elgondolkodom: ér-e a szöveg annyit, hogy ha a szerzője elítélt lenne, cserébe elengedjenek egy hónapot a büntetéséből?

Nem is lenne ez rossz módszer a könyvek értékelésére, talán még egy teljes ajánló rovatot is fel lehetne húzni rá, mondván: az adott könyv annyira jó volt, hogy akár fél évvel korábbi szabadulást is megérne, a másikért meg egynapnyi amnesztiát is sokallnánk. És nem csillagokkal jeleznénk az ítéletet, hanem a jók mellé annyival kevesebb rácsot rajzolnánk.

De persze elkerülhetetlenül hamar eljutna addig a következtetésig is a recenzor, hogy vannak könyvek, amelyek szerzője nemcsak, hogy ne szabaduljon hamarabb, de egyenesen zárják börtönbe azért, mert művét rászabadította a világra. A szürke ötven árnyalata trilógia szerzőjének szerintem például biztosan kijárna minimum egy felfüggesztett, s halmazati büntetésként eltilthatnák a hivatása gyakorlásától is, de végleg.

A román jogszabályban leginkább a benne rejlő naivitás nyűgözi le az embert, miszerint könyvet írni önmagában érték, az csakis jó lehet. Az olvasással kapcsolatban is a mai napig él az előítélet, miszerint olvasni nemesebb, magasabb rendű elfoglaltság, mint moziba menni vagy tévét nézni. Pedig a nagyra tartott New York Times bestsellerlistája is tömve van rossz könyvekkel, arról nem beszélve, hogy a legnépszerűbb könyveket manapság a médiasztárok vagy a bértollnokaik írják, márpedig ők az írással csak csatornát váltanak. Ha Berki Krisztián nem Friderikusznak mondja el élőszóban az okosságait, hanem leírja, az mennyivel jobb?

Egy antikvárius mesélte a minap, karrierje elején mennyire meglepte, amikor rájött: egy könyv értéke és eladhatósága gyakran köszönőviszonyban sincs a szöveg minőségével. A könyvfogyasztásban is divatok követik egymást, ami ma jól megy, tíz év múlva a kutyának sem kell. Ki olvas ma Robin Cookot, Berkesi Andrást vagy Claire Kennethet? Pedig nem is olyan régen még ők voltak a könyvesboltok sztárjai.

Azt persze mondani sem kell, hogy a román elítéltek erősen plágiumgyanús művekkel igyekeznek csökkenteni a büntetésüket: amíg 2012-ben alig hét tudományos munka született a rácsok mögött, addig az utóbbi másfél évben csaknem kétszáz, s gyakran olyan szerzők tollából, akik korábban nemigen olvastak könyveket. A petrozsényi mészáros például a Teremtés vagy evolúció című filozófiai értekezésével próbálta szabadulását siettetni. Régóta tudjuk, hogy a könyv egyfajta menekülés, a román rabok azonban most a saját bőrükön is megtapasztalják, mennyire az.

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!