Mostanában naponta többször rákattintok internetes híroldalakra. Sokkal gyakrabban, mint máskor. Nem vagyok egyedül. Mert tudni akarom, mit hozott a délelőtt, mi várható este, mi várható egyáltalán. Most olyan oldalakat is figyelek, amelyekkel kapcsolatban már megfogadtam: soha többé. Krízishelyzetben az ilyen apróságok is borulnak.

Az a helyzet, hogy egy képes hetilap szerzője elég megengedő a hírekkel. Mondhatnám rugalmas. Nem ragaszkodik az olyan személytelen fordulatokhoz, mint „megtárgyalásra került” vagy „kölcsönös érdekek mentén”. De azért egymás után olvasni olyan híranyagokat, amelyek címükben hordozzák az „agyagba döngölés”, a „körberöhögés” és hasonló kifejezéseket, nem jó érzés. Különösen ilyen nagy baj idején. Egyszerűen: nem méltó.

Teljesen mindegy, ki mit gondol a kialakult válsághelyzetről (már persze nem mindegy…), bármelyikünknek összeugorhat a gyomra, vagy elöntheti a düh, információszerzés közben. Mert korrekt és higgadt tájékoztatás helyett sokszor manipulálni próbálják, nézeteit tűrhetetlennek minősítik. Pedig a legtöbbünk nézetei akkor sem tűrhetetlenek, ha eltérőek. Nehezebb mindezt úgy elviselni, ha az ember hírolvasás közben éppen egyedül van, és ez a félelemből, feszültségből, dühből gyúrt gombóc csak dagad benne. Érzékenyebben ül a gépe vagy a telefonja előtt, szerencsés, ha feltépheti a másik szobába vezető ajtót, ha van valaki a közelében, akinek elmondhatja: Képzeld, mit írtak…!

A véleménycikkek zöme általában józanabb hangvételű, ám utánuk követeznek a kommentek, és azokban újra elszabadul a pokol. A legalpáribb, gyűlöletet sugárzó, fröcsögő mondatok tömege válik nyilvánossá. Rossz olvasni, de még rosszabb arra gondolni, hogy előbb-utóbb majd hozzászokunk, és már nem fog zavarni.

Amikor egy barátomnak panaszkodtam erről, azt mondta, kommenteljek én is, és írjak normális dolgokat. Ennyi. Nem egészen, mert békeidőben el sem olvasom a kommenteket, nemhogy gyártanám őket. Írok én éppen eleget… Idegenkedem az álneves műfajtól. Azt tudom komolyan venni, aki nemcsak a véleményét adja, de a nevét is odateszi mellé. Vagyis felelősséget vállal azért, amit leír. Biztos van, aki gúnyolódik ezen, pedig sok bosszúságot megspórolnánk vele. A kommentek egyetlen előnye, hogy kiderül: sehol, egyetlen országban sem látják csak feketének vagy fehérnek az ilyen sorsdöntő kérdéseket. Aki olvas idegen nyelveken, maga is meggyőződhet erről, de sokan már nemcsak a külföldi lapok cikkeit, hanem az utánuk írt kommenteket is közreadják. Ha elég jól keresünk, időnk is van, és gyomorral is bírjuk, információnk lehet bőven. De ez most nem elég.

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.