Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Az olvasó azért írt 2007-ben Vekerdy Tamásnak, mert nem tudta, pontosan milyen hatásoktól, tényezőktől válik egy gyerek erőszakossá:

„Többször volt szó az utóbbi időben a gyermeki, kisgyermeki agresszióról. Igen, ez aktuális kérdés. Ezt hallom ki a tanári panaszokból is. Miért vagyunk agresszívebbek? (Azok vagyunk? Szerintem igen.) Nekünk három gyerekünk van.

Ők 16, 14 és 11 évesek. (A középső a lány.) Nem agresszívek. Olyan panaszunk sincs, hogy őket kipécéznék és támadnák. De azért már volt egy-két rettenetes eset az osztályban és az iskolájukban. Szinte csillapíthatatlan vérzéssel, csonttöréssel.

Tanárok, orvosok idejében közbeavatkoztak, tragédiába nem fordult a dolog.

De minket mégis nyugtalanít, így a „távolból” is. Mi az agresszió tudományos szempontból? Sokfélét hall az ember, ön is hivatkozott egyes hormonokra, ha jól emlékszem, egy kisfiú esetében. De máskor egyetért azzal az anyával, aki azt írta, hogy egy másik óvodás kisfiú az ő kislányán is például a saját kudarcait veri (lökdösi, csipkedi) le. Most akkor, hogy van ez? Mit mond ma a tudomány?”

Vekerdy Tamás az agresszió eredetéről

A tudomány ma legalább kettőt mond. Összefoglalva: is-is. (Most a több tucatnyi, mindig más, egyéni mintába összeálló tényezőről nem beszélve.) Külső és belső tényezők egyaránt befolyásolják az agresszió kialakulását. A tudományos vizsgálatok szerint például, ha az agyszövetek úgynevezett szerotoninszintje alacsony, ez hajlamosít az agresszív viselkedésre, már állatok esetében is.

Megállapították, hogyaz erőszakos bűncselekmények miatt elítélt rabok szerotoninszintje szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a nem erőszakos bűncselekmények miatt elítélteké.

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a gyerekek is hajlamosabbak agresszívebben viselkedni, ha szerotoninszintjük alacsonyabb.

Mi az a szerotonin?

Egyike annak a több mint hetvenféle anyagnak, amely az ingerületeket az idegrendszerben ott közvetíti, ahol az idegsejtek között „hézag” van (mert az ingerületek nem egyetlen szálon futnak végig, hanem átkapcsoló központokban ilyen közvetítésekkel haladnak tovább). Neurotranszmittereknek nevezik ezeket az anyagokat, vagyis neuronok – idegsejtek – közötti átkapcsolóknak, közvetítőknek.

Kapcsolódó: Miért pont az enyémet bántják az agresszív gyerekek?

Ezek közül sok befolyásolja a hangulatunkat – az örömöt, a bánatot –, a társas viselkedésünket, az aktivitásunkat, a tanulás és az emlékezés sikerességét, a gátlásainkat, a szorongásainkat… Visszatérve a szerotoninhoz: különös kapcsolatot mutat, hogy például a depresszióban vagy a szorongásban is csökkent a szerotonin szintje, ugyanúgy, mint az agresszióban! (Van alapja a megállapításnak, hogy a depresszió befelé fordított agresszió, amelynek csúcspontja önmagunk elpusztítása, az öngyilkosság.)

De miért csökken a szerotoninszint?

Erre egyelőre – tudomásom szerint – nincs tudományos alaposságú válasz, de az más vizsgálatok alapján joggal feltételezhető, hogy külső tényezők befolyásolják belső állapotainkat és ezek között a szerotonin-termelést is. Ez, mintha egy önmagába visszatérő kör volna: saját farkába harap a kígyó.

Környezete – családja, iskolája – nem fogadja el a gyereket, folyamatosan kudarcokat él át, amikor megpróbál sikeresen kapcsolódni a külvilág számára fontos, mert biztonságot adó elemeihez (lényeihez) – ezért csökken a szerotoninszint, ettől viszont depressziós, bánatos, szomorú, csalódott, illetve, ezt leküzdendő, agresszív lesz…

Amiről a múltkor beszéltünk, az az volt, hogy a férfihormon, a tesztoszteron is növeli az agresszióra való hajlamot. A kisgyerekkori, korai tesztoszteronszint-növekedés agresszív viselkedést válthat ki. A kapcsolat ittis körkörös: az agresszió kinyilvánítása tovább emeli a tesztoszteron szintjét…

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy feltételezhető valamiféle „öröklődés” is.

Születésükkor örökbe fogadott fiúk és természetes apjuk között véltek ilyen összefüggéseket felfedezni (miután már mindkettőjüket elítélték erőszakos bűncselekmények miatt). Azok a kutatók, akik ezeket a biológiai összefüggéseket fontosnak tartják, általában hangsúlyozzák a környezet fontosságát is, azzal, hogy ezek csak úgynevezett prediszpozíciók (hajlamosságot kialakító tényezők), amelyek befolyásolják a gyerekek (majd a felnőttek) válaszait a környezetből érkező kihívásokra és kudarcokra. (Mert befolyásolják az érzelmek kialakulását és a gondolkodást is.)

A Nők Lapja 2007/7-es lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, különböző tudományos elméletek szerint honnan ered a gyerekkori agresszió (Fotó: Nők Lapja archívum)

De természetesen a kutatások másik csoportja ugyanekkora befolyást tulajdonít mindannak, ami a környezetből érkezik, vagy éppen a környezeti hatások elsődlegességét hangsúlyozza. (Egyetértve ezzel sok jeles gyakorló pedagógussal és pszichológussal, akik saját gyakorlatukra építve hangsúlyozzák például azt, hogy „rossz”, „gonosz”, „megátalkodott” gyerek nincs, csak el nem fogadott gyerek van, olyan gyerek, akivel rosszul bántak, akit megszégyenítettek, megbélyegeztek, és mindezzel dacossá, „nehéz gyerekké” tettek.)

Mint A. S. Neill, a híres summerhilli iskola alapítója mondja: „A nehéz gyerek boldogtalan. Örök harcban áll saját magával, és ebből kifolyólag a világgal is.” És akik velünk született agreszszióról beszélnek? Talán inkább azt mondhatnánk: aktivitás – sőt: kreativitás –, ami velünk születik, és ha ez nem nyilvánulhat meg, nem kap utat (és mintát a megvalósításra), akkor agresszivitásba fordulhat. Kisgyerekkorban: szabad játék helyett például rongálásba, rombolásba…

Kapcsolódó: Mit tegyük, ha agresszív a gyerekünk? – Vekerdy Tamás örökérvényű tanácsai

Forrás: Nők Lapja archívum (2007/7. lapszám)
Kiemelt kép: Getty Images