Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Az olvasó 2007-ben írt Vekerdy Tamásnak levelet arról, hogy mi számít tényleg intő jelnek azok közül, amit a tanítók megemlítenek az alsós gyerek írásbeli értékelésében. Az új NAT szerint már nem ilyen az értékelés, hanem megszabott panelekből áll, de ugyanúgy írásos a bizonyítvány az első két évfolyamon, mint a kétezres évek elején volt: 

Kisfiam szeptember óta új iskolába jár. Másodikos. Most már írhatom: minden rendben… De tavaly! Látom, az unokatestvérem, akinek a kislánya idén elsős, mit kínlódik házi feladatokkal, magatartásproblémákkal, a gyereke „alkalmatlanságával”. Holott Árpit az óvodában és a családban eddig mindenki okos, ügyes, kedves kisfiúnak tartotta. Máshonnan is hallom a problémákat. Ezért szeretném okulásul idézni az én gyerekem egyik tavalyi szöveges értékelését.

Az iskolai értékelés szövege: »Gyermekük iskolai magatartása nem felel meg a követelményeknek és a közösségi szellemnek. Időnként nem végzi, felszólításra megtagadja a munkát, többszöri felszólításra durván, agresszíven válaszol. Figyelme könnyen elterelhető. Ha dolgozik, munkatempója akadozó. Hosszabb ideig nem képes – nem hajlandó? – koncentrálni, írásbeli munkája rendezetlen, piszkos, hibás. Betűalakítása és kapcsolása szabálytalan. Betűismerete: néha téveszt. Külalakja rendetlen.

Másolásban, tollbamondásban kevés hibát ejt. Szókincse életkorának megfelelő.

Hangos olvasása szóképekben is akadozó. Az olvasottakat nehezen érti. Emlékezete nem tartós. Számfogalma kialakult. A 20-as számkörben az alapműveleteket végzi, de mindig kisebb hibával. A szöveges feladat összefüggéseit nem érti világosan, önállóan nem tudja megoldani. Logikus gondolkodása teljes mértékben nem alakult ki. Környezete iránt érdeklődő, tájékozott. A tanult fogalmakat felületesen ismeri. Egyéni énekórái teljesítménye passzivitása miatt értékelhetetlen. Az ollóval jól, bár nem rendeltetésszerűen bánik. Beszámolójában rendszeresen a „vágunk” szót használja a „nyírunk” helyett. Testnevelésórán az utasításokat nem követi, játékában önző. Az időszakasz első osztályos követelményeit megfelelően teljesítette.«

Megfelelően teljesítette? Akkor miért kellett ennyi rosszat írni? Ettől javulni fog a gyerek? Szülői elfogultság, ha azt gondolom, hogy a tanító néni nem szerette a fiamat, és ennek hangot is adott? Tényleg mindaz kifogásolható egy elsősnél, amit ő kifogásolt? Hogy lehet az, hogy most már, ezen az új helyen szeptember óta nincs problémája? Mit gondoljanak, és mit tegyenek a szülők, ha ilyen véleményeket hallanak, kapnak első osztályos gyerekükről?”

Vekerdy Tamás véleménye az elsősök iskolai értékeléséről

Összeszedem a szöveges értékelésből azt a hat pontot, ami szerintem lényeges egy első osztályos „minősítésénél”, és más sorrendben, mint ahogy a szövegben van, újra leírom. És akkor a következő kép bontakozik ki: egy olyan gyerekről van szó, aki „az első osztályos követelményeket megfelelően teljesítette”.

Továbbá: „Másolásban, tollbamondásban kevés hibát ejt. Szókincse életkorának megfelelő. Számfogalma kialakult. A 20-as számkörben az alapműveleteket végzi. Környezete iránt érdeklődő, tájékozott. Az ollóval jól bánik.” Kívánhatunk-e ennél többet egy elsőstől? Szerintem nem.

Sokszor elmondják: iskolarendszerünk egyik legnagyobb hibája, gyengesége, amivel a gyermeki agressziót is kiváltja és fokozza, hogy elsősorban arra kíváncsi, hogy miben rossz, mit nem tud a gyerek. Ellentétben boldogabb iskolarendszerekkel, ahol elsősorban azt veszik számba, hogy mi az, amit tud, amit jól tud. Ezzel a mi iskolánk korán rongálja a gyerekek kompetencia-érzését, azt az érzést, hogy alkalmas vagyok, meg tudom oldani, van tehetségem, képességem, melyet bevethetek, ha egy-egy feladat, leküzdendő akadály kerül elébem.

Az is kiderül a szövegből, hogy írója nem tudja – talán elfelejtette – , hogy mi várható el egy elsős gyerektől.

Figyelme könnyen elterelhető? Munkatempója akadozó? Koncentrálni rövid ideig képes? írásbeli munkája rendezetlen, piszkos, hibás? Betűalakítása és kapcsolása szabálytalan? A betűismeretben néha téved? Hangos olvasása akadozó? Az olvasottakat nehezen érti? Kisebb hibákat ejt számolás közben? A szöveges feladat összefüggéseit nem érti, önállóan nem tudja megoldani? Logikus gondolkodása teljes mértékben nem alakult még ki?

Nem minden elsős ugyanolyan

Egyedül nem hajlandó énekelni? Az ollóval vág és nem nyír? Testnevelésórán nem elég fegyelmezett és játékában önző? – De hiszen ez mind-mind életkori jellemzője a teljesen normális első osztályosnak (különösen, ha fiú, ami ilyenkor azt jelenti, hogy nem tett az egészségét is károsító erőfeszítéseket az alkalmazkodásra).

Mi ez a tökéletességre törekvés, ami természetesen oda vezet, hogy a gyerekek elundorodnak az iskolai tevékenységtől, és tizenöt éves korukra sem tudnak jól – értően – olvasni és elemi fokon számolni? Nem, nem a gyerekeink „alkalmatlanok” az iskolára – hanem az így gondolkozó, így dolgozó iskolák alkalmatlanok gyerekeink fogadására.

A Nők Lapja 2007/2-es lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, a régi szóbeli értékelés sem volt jobb, mint a jelenlegi. (Fotó: Nők Lapja archívum)

Vigasztalásul mondhatom: nagyszerű iskoláink, nagyszerűen dolgozó pedagógusaink is vannak – lám maguk is találtak jó tanító nénit és jó iskolát. De még nagyon sok az olyan intézmény, ahol gyerekek és tanítóik együtt kínlódnak, együtt küzdenek például a „magatartás” problémáival.

Mert a tanítónak nem jut eszébe, hogy egy-egy nehéz – mondjuk, fronttal is megterhelt napon – nem kell feltétlenül „haladni”, sietni, a tananyagot végezni (!), hanem lehet mesélni, netán a szabadba kifutni (hiszen a kis elsősnek még négy-öt óra intenzív mozgásra volna szüksége a szabad levegőn). És miért is kellene „egyénileg” énekelni? Hiszen a művészet élmény és örömforrás, nem felelni kell belőle, hanem együtt élvezni…

Kapcsolódó: Mit érdemes tudnia egy elsős gyerek szüleinek? Vekerdy Tamás ezt az útravalót adta

Forrás: Nők Lapja archívum (2007/2. lapszám)
Kiemelt kép: Getty Images