Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Felesleges a maximalizmus anyaként? Mit reagáljunk azoknak a családtagoknak, akik szerint a makulátlan lakás lehet csak egy ideális otthon a gyerekeknek? Erről kérdezte egy olvasó Vekerdy Tamást 2006-ban:

„Az anyósom és az anyám egyetértenek abban, hogy van »néhány elemi dolog«, amiből nem lehet engedni, aminek rendben kell lennie«. »Minden más azután jöhet.« Nem lakunk együtt, de eljönnek, és állandóan gyötörnek, a férjem fülét is rágják. Szerintük, elsősorban anyám szerint, én lusta vagyok, és »mi lesz, ha két gyerek lesz?« Miről van szó?

Legutóbb a függönyvasalásnál robbant ki a botrány. A kimosott függönyöket vasalás nélkül akasztottam fel, majd kirúgja magát.

Eredetileg azt gondoltam, hogy én a gyerekemet nem fogom üveges bébiétellel etetni, de a múltkor kipróbáltam, láttam, hogy a kicsi boldogan eszi, és én is sokkal nyugodtabb voltam, hogy kimaradt legalább ez a főzőcskézés és pempősítés. Etetés közben az a hülye gondolatom támadt, hogy a gyerek az én kedvemért eszi ilyen látható örömmel, mert azt érzi, hogy nekem jó, hogy egy kicsit szusszanhattam.

Már csak egy lépés, és vacsorát sem fogok mindennap készíteni.

Mikor ezt félig viccesen mondtam a férjemnek, ő buzgón bólogatott, és mondta, hogy a legfőbb ideje, hogy erre rájöttem, az ő anyja is legfeljebb kétszer főzött egy héten. Ebből is látszik, hogy nem a férjemmel van probléma, hanem a még mindig érvényesülő »szülői« dresszúrával. Emlékszem, hogy hogyan szenvedtem és szorongtam, mert anyám szerint az én eszemmel nem engedhetek meg magamnak egy négyest (hármasról nem is beszélve).

Szerintem ezért fájt annyit a fejem. Apám ebben is laza volt, és néha nála kerestem menedéket, amiből aztán parázs veszekedések kerekedtek otthon… Olvastam, vagy inkább hallottam, hogy vannak virtuózok, akik két-három gyerek mellett is mindent tökéletesen csinálnak, és ez állítólag könnyedén megy nekik.

Én nem vagyok ilyen. Szeretném majd én is azt elmondani magamról, amit egy barátnőnk, hogy »mosok, főzök, takarítok helyett a gyerekeimmel foglalkozom«. Jön a karácsony, már most mondogatják, hogy mi mindennek »kell« rendben lenni, sőt, hogy már el vagyok késve az előkészületekkel. Szeretném ezt az egész dolgot a gyerek felől nézve látni, felmérni. Őszerintük, anyám és anyósom szerint, mindaz, amit felsoroltam »elemi dolog«, e nélkül a gyerek sem érezheti jól magát. Kinek van igaza?”

Vekerdy Tamás szerint nem érdemes túlzásba vinni a házimunkát

Természetesen: magának. Nem akarok lazítani, de nekünk, szülőknek bele kell törődnünk, hogy gyerekeink felnőnek, és – legkésőbb kamaszkorukban – tudnunk kell „elengedni” őket. (Mint mondják: a kamaszt csak kamaszkora előtt lehet nevelni…) Nem beszélve aztán a fiatal felnőttkorról, amikor már mindenkinek a maga útját kell bejárnia, és a maga tévedéseit kell tévednie, mert különben nem találhatja meg a maga igazságait sem. Durván hangzik, de azt kell mondanom, hogy

se az anyósának, se az édesanyjának „semmi köze hozzá”, hogy maga hogyan rendezi be a maguk életét, mit, mikor és hogyan csinál.

(Természetesen más dolog az, ha egy szülő veszélyezteti a saját gyerekét – akkor viszont mindenkinek köze van a dologhoz, a gyerek védelmében. De itt természetesen nem erről van szó.) Még néhány évtizeddel ezelőtt is másképpen éltek az emberek, nagyobb családokban – vagy netán éppen dajkával, vagy más segítőkkel –, és nem a magányos anyára szakadt egy egész, gyerekes háztartás terhe.

Kapcsolódó: 10 házimunka, amit a modern nők már nem tudnak megcsinálni (mert nem tanították meg)

Függönyvasalás? Ha csak tehetem, rá szoktam beszélni az anyákat, hogy eszükbe ne jusson ágyneműt, törülközőt, miegyebet vasalni, mert annak a gyerekek látják kárát. Függönyre még nem is gondoltam. Nagyszerű volna, ha mi, férfiak is többnyire olyan ingeket horda –, nánk, amelyeket nem kell vasalni!

(Vagy ha kell: mi vasalnánk. – Töredelmesen bevallom, ebben rossz lelkiismerettel nemegyszer én is vétkezem: vannak olyan ingeim, amelyeket vasalni kell, nem értek hozzá eléggé, a feleségem vasalja, ami engem mindig némi szorongással tölt el… Igyekszem másféle ingeket beszerezni.) Üveges bébiétel? Persze.

Egyáltalán nem hülye gondolat, hogy ami magának jó, pihentető, az jó a gyereknek is. És, igen, vacsorát sem kell mindennap készíteni. Remélem, maga már meg fogja engedni gyerekeinek a négyest, sőt, a hármast is, vagy akár a még rosszabb jegyeket, mert tudni fogja, amit ma már mindenki tud, ha tudni akarja, hogy az iskolai beválás nem egyezik meg az életben való beválással, és azt semmilyen formában nem jelzi előre.

A szorongás viszont és a kudarcérzés rengeteg energiát visz el, energiát, amely a valódi fejlődést szolgálhatná.

A maga által emlegetett virtuózokról én is hallottam. És életben kétszer találkoztam is ilyen hölgyekkel. Én nem kívánnám magamnak anyául őket. Sokkal inkább a kitűnő angol írónővel tartok, aki egész könyvet írt arról, hogy Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? (Libby Purves).

A Nők Lapja 2006/49-es lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, miér nem jó, ha egy anya túlhajszolt a házimunkától. (Fotó: Nők Lapja archívum)

Mert ez gyerekeink elemi érdeke, akkor vagyunk meg az ő számukra, akkor lehet belőlünk erőt meríteni, akkor táplálhatjuk az ő derűjüket a mi jókedvünkkel. Nem, semminek nem „kell” rendben lennie karácsonyra, csak nekünk, viszonylag kipihenten kellene jó kedélyállapotba kerülnünk, fél kézzel végezve, utolsó utáni pillanatra hagyva az előkészületeket, mert nem a külsőség a fontos.

Hanem a mi belső állapotunk rendben léte fontos a gyerek szempontjából. Ez az, ami nélkül nem érezheti jól magát. Tehát: csak lazán, csak könnyedén, csak ahogy mi látjuk jónak, csak ahogy nekünk jólesik.

Kapcsolódó: Baja lesz a gyereknek, ha nincs mindig rend otthon? – Vekerdy Tamás véleménye

Forrás: Nők Lapja archívum (2006/49. lapszám)
Kiemelt kép: Getty Images