Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Egy négyéves kislány több témáról is írt egy levében Vekerdy Tamásnak. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy mikortól és mit érdemes nézni egy óvodás korú gyerekkel:

Kislányom, Aniella, nemsokára négy éves lesz. Normális fejlődésű, néha öntörvényű, okos, talpraesett, néha egy kicsit hisztis, akaratos, német tagozatos óvodába járó kislány. Szeretetteljes család veszi körül. Kérdéseim: Ani soha nem néz rajzfilmeket, párszor próbáltuk, nem kötötte le. Csak olyan filmeket néz, amelyekben igazi kisgyerekek, állatok láthatók.

A férjem nagyon szereti a történelmi és régi magyar filmeket, sokat vásárol Aninak is. Kb. egy éve már megnézte A Pál utcai fiúkat, a Kincskereső kisködmönt, mostanában többszörlátta a Tüskevár I-II.-t, és A koppányi aga testamentumát. Más jellegű filmeket is néz, mint például a Mr. Bean, a Zimmer Feri, vagy a 101 kiskutya. Legutóbb épp játszottunk, mikor a tévében elkezdődött a Makrancos hölgy című kosztümös film, Elizabeth Taylor főszereplésével.

Megdöbbentem, mennyire lekötötte ez a film Anit, aminek a végén megkérdezte, hogy hogyan szereti egymást a néni meg a bácsi, amikor a film elején még haragudtak egymásra. Tudom, hogy ezek a filmek nem mind az ő korosztályának valók, de éppen azért szeretném tudni, mennyit képes érteni ezekből. Fog-e rájuk emlékezni, ha nagyobb lesz, és milyen hatással van rá? Kívülről tudja, hogy melyik filmben játszik Nemecsek, vagy hogy ki az a Matula bácsi, vagy Boka stb.

A másik kérdésem, hogy Ani mostanában sokszor a két véglet között van. Nagyon értelmes tud lenni, németül énekelget, számol, de emellett sokat játszik velünk olyat (csak szülőkkel), hogy újra pici baba lesz, etetni, itatni kell, oázik. Mi lehet ennek a hátterében? (Sajnos, néha veszekszünk is előtte, és tudom, hogy ez nem jó.)

Utolsó kérdés: férjem sokszor fiús ruhát vásárol Aninak, amivel én nem értek egyet. Ani szereti ezeket a ruhákat, a fodros szoknyát nem veszi fel, és még a haja is rövid, mert nem szeretett soha hajat mosni. Az óvodában egy kislány már mondta is neki, hogy fiús. Én próbálom lányosan öltöztetni, nem akarom, hogy deformálódjon, vagy hogy csúfolják. Még időben vagyunk, hogy tudatosítsam benne, hogy kislányosan kell öltöznie?

Vekerdy Tamás szigorú véleménye a filmnézésről

Mindez, amiről ír, sok és korai. Maga azt írja, hogy Ani nemsokára négyéves lesz, én ezt úgy fordítom meg, hogy Ani még csak hároméves múlt, és már német tagozatos óvodába jár, németül énekel, számol, többrészes, többórás filmeket néz végig… Remélem, nem vagyok dogmatikus, de most szigorú szeretnék lenni: Aninak még egyáltalán nem kellene filmeket néznie!

Ezen belül jól választ, ha kisgyerekekről és állatokról szóló filmet néz, ha már valamit; de valójában még fejből mondott mesére volna szüksége.

Méghozzá olyan mesére, amely a gyerekélet apró mozzanatait meséli vissza, esetleg a kismackóról szóló állattörténet formájában… Megtévesztő lehet, hogy a kisgyerek idegrendszere rendkívül plasztikus, rendkívüli teljesítményekre lehet képes, ha a környezete ezt ambicionálja, mert nagyon fontos neki, hogy szeressék, és ha a szüleinek az tetszik, hogy ő filmet néz és okos, akkor ezt fogja produkálni.

Kapcsolódó: Tévhitek a tévénézésről – Mennyi nem árt?

Azonkívül: meglepő kijelentései lehetnek a film tartalmáról is, amit azonban elsősorban a mi ki nem mondott érzéseinkből, képzetáramlásunkból vesz át, amire nagyon érzékenyen reagál. Ugyanakkor: mindez kifárasztja, és/vagy feszültté teszi, ezért aztán – és ez tulajdonképpen egészséges önvédelem.

Regrediál (mint más gyerekek súlyosabb betegség után), visszacsúszik kisgyerekesebb állapotokba, etetni és itatni kell, oázik és így próbálja kifacsarni környezetéből az életkorának megfelelő gyöngédséget és biztonságot. (Egy kérdés: hogyhogy játék közben „elkezdődött” a Makrancos hölgy a tévében? Játék közben is „csurgott” a tévé? Mindig nyitva van? Ha igen, ezen sürgősen változtatnék!)

Évek, évtizedek óta zajlik a vita a világban arról, hogy vajon kell-e minél előbb minél többet „fejlesztenünk” a gyereken, és mindig újra kiderül, hogy nem, sőt, ellenkezőleg: egyáltalán nem kell fejlesztenünk – már ahogyan mi ezt felnőttesen elképzeljük – hanem a gyerek spontán fejlődéséhez kell az életkorának megfelelő, nagy érzelmi biztonságot adó, nyugodt körülményeket biztosítanunk.

Sok szabad játékkal, sok fejből mesélt – az ő részéről pedig hallgatott, és nem nézett! – mesével, sokféle körülötte és vele végzett tevékenységgel, amelyet, ha akar, ha kedve van hozzá, spontánul utánozhat.

A Nők Lapja 2006/37-es lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, hogy ne ültessük a piciket tévé elé, inkább olvassunk nekik (Fotó: Nők Lapja archívum)

Nem, nem szabad például járni tanítani, nem, nem szabad beszélni tanítani (korrigálni, javítgatni) – viszont jó körülményeket kell teremteni körülötte a megfelelő szabad mozgáshoz, már magzati kortól kell vele és körülötte beszélgetni, és mondókázni, dudorászni, anélkül, hogy bármit is visszakérdeznénk, „tanítanánk”.

Ami pedig a kisgyerekek „fiús” ruháját illeti: a nyűhető – kord, farmer stb. – nadrágok sokkal jobban megfelelnek az örökmozgó, kúszó-mászó életkornak, mint a fodros szoknyácskák és egyéb lányos holmik. (Nem is beszélve a világ uniszex divatjáról, amely a hatal felnőttek esetében is inkább a nadrágok, pólók felé tolta el a divatot, a ruházkodást.)

Egyáltalán nem gondolom, hogy kislányosan „kell” öltöznie egy lánynak; majd úgyis keresni fogja a nőies ruhadarabokat is a kamaszkori forduló után.

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás további tanácsai a gyerekkori képernyőhasználathoz

Forrás: Nők Lapja archívum (2006/37. lapszám)
Kiemelt kép: Getty Images