Pár száz éve a nemesasszonyok még nem foglalkoztak sem a pénzzel, sem az utazáshoz szükséges papírokkal, így táskájuk sem volt. Mindezeket a dolgokat a férfi intézte – a nőknél legfeljebb némi ékszer, imakönyv vagy pár magánlevél volt. Ezeket, ha elmentek otthonról, egy kis selyemzsákba tették, amit aztán a szoknya ráncai közé varrt zsebben rejtettek el. Intim kiegészítő volt ez a kis tasak, olyasféle, mint az alsónemű: nem illett közszemlére tenni.
A 18. században aztán a bálokkal egy időben megjelentek a női kistáskák, és persze velük együtt a titkok is: táncrend, legyező, repülősó, keszkenő – amit szerelmi zálogként lehetett adni a kiszemelt férfinak. Az első kiegészítők selyemből és bársonyból készültek. A gazdagon hímzett erszények persze óriási botrányt keltettek – olyan volt, mintha ma egy csipkés bugyit lóbálnánk a kezünkben. Ezért is kapták a „retikül” nevet, ami franciául azt jelenti: nevetséges.
De hiába nevettek az értetlenek, a női önállóság elindult hódító útján, és szép lassan a táska a nemesasszonyok alkalmi kiegészítőjéből mindennapos használati eszközzé vált. Főleg, mert közben a ruházat is megváltozott: a nők elkezdtek munkába járni, a ruhájuk is egyszerűbb és kényelmesebb lett, sehol egy ránc, amiben el lehetne rejteni a dolgokat.
Igazi státuszszimbólum
Sok kutatás foglalkozik azzal, hogy bizonyos tárgyak megszerzése és birtoklása hogyan képes enyhíteni a szorongást és a depressziót. A „vásárlásterápia” valóban működik, és sok nő használja arra, hogy enyhítsen vele egy kellemetlen vagy akár traumatikus élményt. 2011-ben kétezer nőt kérdezett meg a save4later.com nevű honlap arról, mely tárgy vásárlása jelenti a legnagyobb örömet számukra, és az eredmények szerint magasan a kézitáska nyert. Aminek oka az is: egy jó minőségű táska az egyik legdrágább darab lehet az ember ruhatárában – mégis (ellentétben mondjuk egy szőrmebundával) olyasmi, amit mindennap viselni lehet. Az ár pedig, amit egy nő táskára költ, nem csak attól függ, mennyi a havi bevétele (sok nő képes akár komoly kölcsönt is felvenni egy áhított luxustáskára), inkább attól, milyen mély sérelem érte. Kisebb bánatot olcsóbb táska is enyhíteni tud, ha komoly a baj, akkor jönnek az igazi nagy költekezések. Mintha azt mondaná: megérdemlem a drága holmit, mert igenis érek annyit.
„Efféle vigaszt sokféle tárgy tud nyújtani, az ékszer, a smink, a ruha, a cipő mind-mind hasonló örömöt ad. De bármilyen tárgyról beszélünk is: a kompenzálás csak kismértékben lehet gyógyszer – figyelmeztet Nagy Brigitta pszichológus. – Ha az életvezetést súlyosan megnehezíti, akkor már olyan függőség lehet belőle, ami gyógykezelésre szorul.”
…
A cikk folytatását a Nők Lapja Psziché 2019/1. lapszámában olvashatjátok el. A magazin 41. oldaláról pedig azt is megtudhatjátok, hogy melyek a világ leghíresebb táskái.
Szöveg: Fodor Marcsi
Nyitókép: Getty Images
