Feminizmus a képernyőn: ügyek és emberek a Mrs. America szereplői mögött

Milyen ügyeket és politikai törésvonalakat képviseltek a Mrs. Amerika szereplői? Miért volt példás az az összefogás, amit a sorozat is megjelenít?

Sok cikk született már az HBO 10 Emmy-díjra jelölt minisorozatáról, a Mrs. Americáról, azt azonban viszonylag kevesen járták körül, hogy a karakterek hátterének bemutatásán túl milyen tágabb politikai térben is zajlott a nők egyenjogúságának küzdelme a hetvenes évek Amerikájában.
Gloria Steinem, a sorozat és az amerikai feminizmus második hullámának egyik meghatározó karaktere szerint a sorozat mellélőtt abból a szempontból, hogy nők cicaharcává redukálja az ERA (Equal Rights Amendment) vagyis a nők egyenjogúságáról szóló alkotmánymódosítás ratifikálása körüli küzdelmet, és azt a látszatot kelti, hogy a nők legnagyobb ellenségei a nők. Kifogásolja, hogy a Mrs. America egyik lehetséges üzenete, hogy az alkotmánymódosítás és az akörül szerveződő példátlan összefogás Phyllis Schlafly (a sorozatban Cate Blanchett) lobbitevékenységének köszönhetően bukott meg. Pedig – írja Steinem – az ERA-t támogató kampány valójában sokkal nagyobb volt és sokkal több embert mozgósított, mint Schlafly mozgalma. Steinemék összefogása több mint 50 millió amerikai, köztük tanárokat, könyvtárosokat képviselő mintegy 450 nagy női, polgárjogi és munkaügyi szervezet támogatásával és részvételével működött. Ápolónők, háziasszonyok, ruházati dolgozók, sportolók, hírességek, művészek és mindenféle munkások. A nem ratifikált államokban önkéntesek ezrei látogatták meg az állami törvényhozókat, és több millió levelet és táviratot juttattak el hozzájuk. A műsor elismeri ugyan az ERA széles körű támogatottságát egy későbbi epizódban, de a képernyőn a Schlaflyval és legénységével töltött idő elgondolkodtatja a nézőket, hogy kulcsszerepet játszott a megbuktatásában – hívja fel a figyelmet Steinem az LA Times oldalán közül publicisztikában. Ezért a „cicaharc” helyett szerinte inkább arra volna érdemes koncentrálni, hogy milyen gazdasági és politikai tényezők és szereplők álltak az ERA megbuktatása mögött és hogy ezek hogyan használták fel Schlaflyt és mozgalmát is.

Gloria Steinem (Fotó: Bettmann/Corbis/Getty Images)

Habár Gloria Steinem nézőpontja érthető és fontos ahhoz, hogy tágabb perspektívába helyezzük az eseményeket,

a sorozat mégis csak elég jól megragadja azt az erőt és energiát, amivel a különböző hátterű feminista szervezetek és nők egy emberként össze tudtak fogni egy számukra fontos ügyért.

Valamint azt is, hogy milyen politikai motivációi lehetnek egy olyan szereplőnek, aki mindezt meg szeretné fékezni – tegyük is rögtön hozzá, hogy ebben kulcsszerepet játszhatott az is, hogy nőként másképp nem tudott boldogulni a férfiak asztalánál a politikai pályán. Ez a többi főszereplő motivációiban is megjelenik, ám ők az összefogást és saját – női – narratíva kiépítését választják, miközben nagyon is taktikusak és stratégiákban gondolkodók. Bepillantást nyerhetünk azon vitákba is, amelyek a mai napig megosztják a feminista mozgalmat. Ezeket a vitákat ismerve tényleg szinte csodának tűnik, hogy ezeket mind félretéve tudtak mozgalmat építeni a nők jog előtti egyenjogúságának elérése érdekében, és ez is a film egyik központi üzenete. Schlafly viszont egy másik utat választ politikai tőkeszerzésre: a férfiak útját, és mozgalma süti sütéssel kenyerezi le – szó szerint – a képviselőket és építi ki az ellenmozgalmat. A sorozatból az is világosan kiderül, hogy ezt ugyanazokkal a lobbizó, stratégiaépítő húzásokkal teszi, amikkel a feminista mozgalom fontosabb szereplői is élnek.

Törésvonalak és szereplők

A sorozat azt is elénk tárja, hogy nincs egyetlen, egységes, nagybetűs feminista narratíva, hiszen politikai térfélen ügyek léteznek, amelyek képviseletét az adott történelmi helyzetben a (férfi) képviselők és civil támogatók, befogadók szempontjából érdemes mérlegelni. Ezeket a törésvonalakat most a sorozatbeli szereplők és az általuk képviselt ügyek mentén szeretnénk bemutatni.

Betty Friedan és a probléma, aminek nincs neve

Ezt a leltárat azért kezdem Betty Friedannel, mert ő az amerikai feminizmus második hullámának elindítója volt a The Feminine Mistique (A női misztikum) című könyvével, amely nők millióinak problémáit nevezte néven Amerika-szerte. Betty Friedan története minden tudományos pályán induló nőnek ismerős lehet: Friedan (eredeti nevén Bettye Naomi Goldstein) a negyvenes években folytatta egyetemi tanulmányait – többek között a kaliforniai Berkeley egyetemen – majd újságíróként tevékenykedett. Három gyermeke született Carl Friedannel kötött házasságából. Nagy sikerű könyvének alapját az a tapasztalat adta, hogy hiába a sok tanulás, visszatérve a kertvárosi amerikai közegbe, motivációiból és tanulmányaiból semmit sem tud kibontakoztatni, mert az anya- és feleségszerep mindenből kizárja őt, ami az otthoni tevékenységen túlmutat.