Túl az instasztorikon… Az apró házaké és a nagy lemondásoké a jövő?

Kinek való és kinek nem az apró ház, mint életforma? Lesz-e tiny house mozgalom Magyarországon?

Miközben egyre kevesebb személy él egy-egy háztartásban, az Egyesült Államokban jelenleg egy átlagos ház 40%-kal nagyobb, mint 1980-ban, az egy személyre jutó élettér pedig 93%-kal nőtt 1973 óta. Ugyanakkor arról is készült felmérés, hogy az emberek semmivel sem elégedettebbek az ingatlanjaikkal, mint 30 vagy 50 éve voltak. A hatalmas terek és fölöslegesen felhalmozott tárgyak korszaka életre hívta azonban az ellenreakciót is: a tiny house movementet vagyis az apró házak mozgalmát. Ezt az életformát jártuk körül, illetve azt a kérdést, vajon idehaza miért nem tudnak az apró házak életvitel-szerűen is népszerűek lenni, csak az instafotók és instasztorik erejéig?
A nagyobb házba költözésének vágya a gyerekek születésének – illetve a gyerekekkel járó motyók – természetszerű következménye, valamint az éveken, évtizedeken át fölöslegesen felhalmozott tárgyak következménye is lehet, vagyis ezek oda-vissza hatnak egymásra: minél több a cucc, annál nagyobb lakás kell, és minél nagyobb a lakás, annál több cucc fér el benne. A tiny house mozgalom hívei azonban mindkettőre nemet mondanak: azt állítják és élik meg, hogy a boldogsághoz nem kacatokon és hatalmas lakásokon keresztül vezet az út, hanem inkább a természetközeliségen, a közös élményeken és a fölösleges dolgoktól való megszabaduláson keresztül.

Miért akarunk egyre nagyobb térben élni, ha nem vagyunk tőle boldogabbak?

Valószínűleg erre a kérdésre keresi a választ mindenki, aki komolyabban elgondolkozik egy apró ház vásárlásán, azon, hogy kisebb élettérre váltson vagy radikális életmódváltásra adja a fejét. Persze nem mindenki azért gondolkozik ezen, mert a tiny living most éppen annyira menő, hogy instafotók ezrei és több Netflix-sorozat is készül ezekről a házikókról. A gazdasági válsághelyzet is kedvezhet ennek az irányzatnak, hiszen egy nagy ház vásárlása, hiteltörlesztése, fenntartása vagy akár bérlése is sokkal többe kerül, mint egy ekkorkáé. Ráadásul, nagyon úgy fest, hogy úgy fizetnek ki egyre többet az emberek egyre nagyobb házra és lakásra, hogy ettől önmagában nem lesznek elégedettebbek sem az ingatlannal, sem az életükkel.

Egyes felmérések szerint a tágasabb otthonnal járó elégedettségérzés az új élettér belakása után 30%-kal csökken, öt év után teljesen eltűnik. Vagyis, ha az új állapot lesz az megszokott, az már semmi pluszt nem ad az emberek életérzéséhez.

Nem csoda, hogy éppen Amerikában, a sorozatokból ismert és ámulva csodált hatalmas házak és autók földjén ütötte fel a fejét az a mozgalom, amelyik a tágas terek és a felhalmozás ellentétét hirdeti. „Tiny”-nak lenni viszont nem egyszerűen annyit tesz, hogy egészen apró lakásba – és ebben a műfajban már egy 30 négyzetméteres mobilház is nagynak számít – költöznek az emberek, hanem mindezzel természetközeli, elképzelhetetlenül tudatos, milliméterre pontosan megtervezett, lemondásokkal, de új élményekkel teli életmódot és más életminőséget is választanak – tudom meg Kiss Ádámtól, a MOL Nagyon Balaton programsorozat projektmenedzserétől, aki, ha nem is teljesen életvitel-szerűen, de sokszor heteket, hónapokat tölt Zamárdiban egy nagyon apró ház és a hozzá tartozó birtok gondozásával.

(Fotó: Kiss Ádám)

„Amikor belevágtam ebbe a projektbe a családi birtokunkon lévő kicsi házikóval és az azt körülvevő hatalmas telekkel, sokat olvastam a tiny house mozgalomról, bekövettem ilyen témájú oldalakat instán, utánaolvastam külföldi példáknak. Ezt megelőzően pedig az önkéntes egyszerűség mozgalma tetszett meg, ami kompatibilis a kereszténységgel, buddhizmussal, van kapitalista és balos szárnya is, tehát bármilyen vallási-ideológiai meggyőződésű ember magáévá teheti, mert az a közös nevezője, hogy lehet bármilyen és bármekkora a házad, de fölösleges cucc és tér ne legyen benne. Tehát, ha neked 30 négyzetméter elég, akkor nem is kell nagyobb. Ezt azóta követem:

ami nem kell, amire valójában nincs szükségem, azt nem veszem meg, nem tárolom, nem halmozom fel. És ez nem csak a házam méretére, hanem egyéb anyagi javakra is vonatkozik.

Egy ilyen kis tér esetében egyébként szerintem az a fontos, hogy az ember válassza ki, hogy neki személy szerint mi a lényeges, mi az ami valóban örömet okoz, és más ne foglalja a helyet. Ezeket a nagyon kicsi tereket úgy kell kialakítani, hogy minden praktikus legyen, de ne kényszerpraktikus, hanem az ember jól is érezze magát benne” – vázolja az életmódja alapját adó meggyőződés lényegét Kiss Ádám.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Ha nem vagyunk boldogabbak, miért akarunk mégis nagy házakat?
Apró élettérben gyerekekkel - kivitelezhető vagy sem?
Mi veti vissza ezt a mozgalmat idehaza?
Próbáld ki most kedvezményesen!