Az egészségügyi újságíró Kiss Verus három gyermeket szült császárral. A második baba szülése után egy olyan egyedülálló kezdeményezésnek is életet adott, amely nők ezreinek kínálja azt, amit a magyar egészségügyben nem feltétlenül kapnak meg: hiteles és szakszerű tájékoztatást a császármetszéssel kapcsolatban felmerülő összes kérdésükről, egyúttal segít nekik kilábalni a műtét okozta testi és lelki traumából. A Császárvonal projekt alapítójával beszélgettünk hegekről, tennivalókról és a női szolidaritás erejéről.

A Császárvonal oldalán és Facebook-csoportjában olvasott bejegyzések alapján bennem az a kérdés merült fel először, hogy ha ennyi a következmény és ennyi a trauma, mint amiről ezek a nők beszámolnak, mégis miért van az, amire az orvosok, kórházak is előszeretettel hivatkoznak, hogy nagyon sok édesanya maga kéri a császármetszést?
Tényleg van egy olyan réteg, aki ezt kifejezetten kéri. És bár sokan úgy gondolják, hogy ez egy választható opció, hivatalosan ez nincs így. Mindig kell lennie valamilyen egészségügyi indoknak, de könnyű megtalálni a kiskapukat. Azok viszont, akik kérik a császárt, az esetek döntő többségében nem rendelkeznek átfogó képpel arról, mit is kérnek, amikor a műtét mellett voksolnak egészségügyi indok nélkül. Fontos lenne, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy a várandósok megismerhessék a kockázatokat és lehetséges szövődményeket anyára és babára nézve is, mert csak úgy lehet felelős döntést hozni a testünkről és a babánkról. Másképp nem.
Az országos császárarányt viszont, ami 42 százalék, nem lehet a kért császárokkal magyarázni. Ugyan nincsen erre pontos statisztikám, de biztos vagyok benne, hogy elenyésző kisebbség az, aki ezt kifejezetten kéri. A számok mögött más van: nézzük azt például, hogy a legtöbb kórházban kérdés nélkül megcsászároznak, ha már volt egy császáros szülésed. Fel sem ajánlják a császár utáni hüvelyi szülés lehetőségét, nincsen hiteles tájékoztatás a pro és kontrákról: hogy sok szempontból biztonságosabb, mint az ismételt császár. Nagyon sok helyen a lehető legkisebb kockázat esetén is a császár felé terelik az anyát itthon és úgy keretezik, mintha ez egy kockázatmentes és szövődménymentes beavatkozás lenne, pedig egyáltalán nem az. Azokat, akik ezt mondják, szívesen meghívnám a zárt csoportunkba, hogy szembesüljenek azzal: nem ritkán életre szóló testi és lelki sebeket kapnak az anyák, a műtét kihat a további babavállalásukra, párkapcsolatukra, testük működésére. Én ezekről császáros anyaként a Császárvonal megalapításáig sehol nem olvastam. És nem azért, mert nem léteznek szövődmények, hanem mert

valamiért nem téma, nem merünk róla beszélni, hogy a császárnak, a kórházi bánásmódnak milyen következményei lehetnek az anyára és a babára nézve egyaránt.

Arról szintén sok szó esik, hogy azért van ennyi császár, mert az orvosok félnek a perektől.
Az egészségügyi perek körül-belül 40 százalékát a szülészet-nőgyógyászati perek teszik ki. A perektől való félelem mellett pedig hiányzik a gyakorlottság is, mert hiába vannak meg a technikák arra, hogyan lehet a faros babát megfordítani biztonságos, kórházi körülmények között, illetve faros szülést kísérni. A farosság majdnem mindenhol császárindok azért, mert nincs itthon elég olyan orvos, aki magabiztosan végez el egy ilyen műveletet.

Egy rettegő szülészorvosnál nincs rosszabb a szülőszobán.

Akkor már tényleg inkább legyen császár. Bár ettől még beszélhetnének arról a várandós gondozás során a kismamáknak, hogy léteznek olyan technikák, amelyek abban segítenek, hogy a méhen belül több helye legyen a babának, hogy be tudjon fordulni. Ez a módszer nem külső erőhatás mentén segít, mint a külső fordítás – amitől sokan félnek –, hanem finom gyakorlatok révén teremt szöveti rugalmasságot és egyensúlyt az anya testében. Ezzel minden várandósnak érdemes volna élnie, és mozgással készülni szülésére. Itthon is indult tavaly ilyen képzés azért, hogy az anyák, szakemberek tudjanak róla, mint császármegelőzési lehetőség. Sajnos  csak maroknyi szülészorvos vett részt rajta, néhány szülésznő, bába, a többség dúla volt vagy gyógytornász.
Az első császárom után megjelentem a hathetes kontrollon. Akkor azt mondta az orvosom, hogy innentől mindent szabad, Veronika. Kérdeztem, hogy futni is? Futni is. Veronika elment futni és ettől olyan térdsérülése lett, hogy egy évig majdnem csillagokat látott a fájdalomtól. Akkor jutottam el egy gyógytornászhoz, aki egyből azt mondta: jó ég, te tényleg elmentél futni császár után hat héttel, szétnyílt hasizommal, gyenge core izmokkal, kezeletlen heggel? Ekkor esett le, hogy az orvos olyan tanácsot adott nekem, ami túlmutatott az ő kompetenciáján. Ha akkor egy gyógytornász is rám nézett volna, tájékoztatott volna, hogy császár után különösen fontos, hogy végigmenjünk a regenerációs lépcsőkön, mivel ez egy nagy hasi műtét. A második császárom után tudatosabb voltam, onnan indult fejben a projekt.

Kiss Verus egészségügyi újságíró, a Császárvonal projekt alapítója (Forrás: Kiss Verus)

Sokan akarnak ennyire intenzíven mozogni a gyermekágy után? Nekem például nem ez volt az első gondolatom hat héttel a szüléseim után.


Pedig nagyon-nagyon sokan járnak durrbele futni, edzeni, plankolni, izmosodni császármetszés után, sok celeb és influencer is ezt közvetíti, ezért sokaknak egyfajta elvárásként jelenhet meg. Nálam nem elvárás volt, hanem az egyetlen kikapcsolódásomat, minden én-időmet jelentette az, hogy kétnaponta egyszer kiszabaduljak otthonról. Megszoptattam a gyereket és odaadtam a férjemnek. 20-30 perc után, mire visszajöttem, lilára üvöltötte magát a gyerek, de én kiadtam a feszkót és nem őrültem meg. Ma már tudom, ha mozogni, kiszabadulni szeretne egy anya hasi műtét után, más alternatívákat kell mutatni neki. Meg esetleg keresni az okokat, mitől van lelkileg annyira instabil állapotban, mint én voltam egy traumatikus szülésélmény után.

De térjünk vissza a Császárvonal eredettörténetéhez.
A második szülésem után ismét szétesett posztpartum állapotba kerültem – hasizmom több ujjnyira szétnyílt, az ízületeim lazák, a hasam tészta puhaságúra kinyúlt. Időközben elköltöztünk Fótra és elmentem az első, védőnőm által ajánlott szoptatási tanácsadóhoz és gyógytornász szakemberhez, Rákosi Dórához, aki rengeteg technikát alkalmazott rajtam.

Először csak néztem, hogy ezek léteznek és, hogy ezekkel lehet foglalkozni. Lehet javítani a hasam állapotán, a hegem behúzásán és, hogy az én testemben minden mindennel összefügg.

A csoportos órákon pedig megtapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül egy sor olyan tünettel, ami jelentkezett nálam császár után. Az egyik ilyen óra után beszélgettünk Dórival: szó szót követett és akkor kipattant a fejemből, hogy annyira hiányzik itthonról valami, ami a császáros anyákat segíti és, amiket mi ugyan megbeszélünk itt a csoportos kisvárosi csoportos tornán, de ezt a legtöbben nem tudják. Hazafelé felhívtam a szoftverfejlesztő férjemet, hogy idefigyelj, mobilapplikációt kellene fejleszteni. Néhány héten belül összerántott egy mobilapplikációt, én pedig nagyon sok szakemberrel egyeztetve megírtam a szövegeket, és így indultunk 2018 nyarán szakértők által lektorált szövegekkel, információkkal, de került az alkalmazásba kórházi pakk-összeállító, mivel a császáros csomag, amit a kórházba vinni kell, egy kicsit speciálisabb, mint sima szülésnél; tettünk bele szülési tervösszeállítót; gyakori kérdésekre adott válaszokat is. Leforgattunk egy másfél órányi videós anyagot is, ami egy világszinten egyedülálló, felépülést segítő program. Onnantól kezdve, hogy kitoltak a műtőből és az őrzőben elkezded érezni a lábad, tudsz mozogni és biztonságos gyakorlatokat tudsz végezni azért, hogy amikor már fel tudsz állni, kevésbé érezd rosszul magad, rövidebb ideig tartson a fájdalom. Innen szépen felépítve a gyermekágy alatt is fokozatosan visszaépítő tornákat találtunk ki és emellett bemutattuk a hegkezelés alaplépéseit. Tőlünk nyugatabbra alapvetés, hogy a hegmasszázs mindenféle műtét után nagyon fontos és hosszútávú feladata egy műtött embernek. Az, hogy időben elkezdjen mozogni és a heg gyógyulását segítse.

Milyen visszajelzéseket kaptok az érintettektől?
Legtöbbször még mindig azt, hogy „bár hamarabb hallottam volna rólatok!” De olyan visszajelzéseket is kapunk, hogy mi minden állt helyre, gyógyult meg vagy rehabilitálódott az általunk javasolt szakembernek, gyógytornásznak köszönhetően, amikről az illető sosem gondolta volna, hogy összefügghet a császárral – hogy az érzéketlen combizom, a szexuális vagy vizelettartási problémák emiatt lehetnek.

Ezekkel a szövődményekkel nem muszáj együtt élni.

Rengetegen kapnak valódi segítséget, választ és megoldást a panaszaikra. Minőségi, boldogabb életet tudnak élni azáltal, hogy megfelelő infóhoz jutottak nálunk.
A másik jól körülhatárolható felhasználói csoport azokból áll, akik tudják, hogy hasi szülésük lesz, és a nálunk begyűjtött információkkal teljesen felvértezve, a meglepetés-faktort szinte teljesen kizárva tudnak elmenni a műtétre. Nagy magabiztossággal, ezáltal a traumatizáció esélyét is jelentősen lecsökkentve. Mert nálunk olvasta például, hogy lehet magabiztosan cica hátat domborítani a műtőben vagy azt, hogy ha az őrzőben elkezdi a bokakörzéseket, az sokat fog segíteni felállásban. Nálunk olvasta, hogy szoptatás mellett is sportolhat, hogy hol van lehetőség gyengéd császárra és, hogy – természetesen – ne menjen futni hét-nyolc hónappal a szülés utánig, előtte inkább erősödjön tornával.

Mit jelent a gyengéd császár és hol van ilyenre lehetőség?
Ez egy sokkal kíméletesebb, ugyanakkor sürgősségi esetben nem kivitelezhető, csak programcsászár esetén. Ilyenkor a baba kiemelése sokkal kíméletesebben, gyengédebben történik, szinte kitornázza magát a hasi üregből és azonnal mehet bőrkontaktusra anyához vagy szőrkontaktusra apához. Akár már a műtőben mellre kerülhet és az is megvalósítható, hogy a köldökzsinórt tényleg nem vágják el azonnal. Ezek császár esetén is megvalósíthatóak. Ezek tulajdonképpen apró figyelmességek, amelynek köszönhetően sokkal emberközpontúbbá, családközpontúbbá válnak a császármetszések, onnantól kezdve hogy az apa egyáltalán bemehet a műtőbe.  Ez a babának és a családnak is sokkal kíméletesebb és sokkal nagyobb az eséllyel ad szép szülésélményt. Budapesten erre jelenleg két helyen van lehetőség az egyik a Honvédkórház, a másik a Péterfy. De úgy látom, hogy egyre több helyen van nyitottság erre.

A férfiaktól, apukáktól is kaptok visszajelzéseket? Nekik miben segítenek a felületeitek?
Általában a többedik gyerek születése környékén kerülnek bele az apukák, amikor az anyukák is tudatosabbak. Másodszorra olyan orvost, kórházat vagy szülésznőt keresnek, ahol támogatják a VBAC-et, vagyis a császár utáni hüvelyi szülést, a zavartalan aranyóra megvalósulását, a műtét alatti apai jelenlétet vagy a műtét után bőrkontaktus, szőrkontaktus megvalósulását. Apa is szeretné tudni, hogy mire kell odafigyelni és miben kell támogatni a párját.  Vagy azért, mert császár utáni hüvelyi szülésre készül az anya, és ehhez elég sok felkészülésre, ráhangolódásra, információszerzésre van szüksége. A felkészülés során az apák is sokszor jobban bevonódnak, rálátnak arra, hogy mi a vágy, a motiváció egy ilyen döntés mögött.

Sokszor van az is hogy a nő csak a társára számíthat, ha a család nem érti, hogy ez nem az ősanyaságról szól, vagy a baba veszélyeztetéséről, hanem ez egy biztonságos vágy a természetes szülésre. Ilyenkor még jobban össze tud zárni egy pár a környezet értetlenkedésével szemben, hogy kizárják a huhogó kórust. Azokat, akik nem értik az anyának ezt a döntését.

Ez a kérdés azért is aktuális most, mert a koronavírus-járvány miatt sok kórházban nem lehetnek jelen az apukák a szüléseknél, ezért is igyekszünk nagyobb hangsúlyt fektetni azok támogatására, akik ebben a válsághelyzetben kismamák és most vagy mostanában fognak szülni. Nekik különösen fontos, hogy biztonságban érezzék magukat, oldják a stresszt és megéljék a támogató közösséget.

Korábban a HáziPatika.com szerkesztője voltál. Honnan jött az elköteleződés az egészségügyi témák iránt?
Gyerekként fűnek-fának tudtam a latin nevét, kívülről fújtam a biológia könyveket, természetfilmeket forgattam a kazettás videókameránkkal. Állatorvosnak készültem, mígnem egyszer valaki gimiben megkérdezte, mégis hogy fogok én a százhatvan centimmel és az ötven kilómmal lovat elletni? Ráadásul, középiskolában hirtelen a fizika, a kémia és a biológia sem tűnt annyira sétagaloppnak, mint általánosban. Végül kommunikációs pályára léptem tovább, de az érdeklődésem megmaradt az egészségügy iránt.
Ezzel párhuzamosan zajlott egy komoly családi tragédia körülöttem. 22 éves koromban elveszítettem az édesanyámat, mellrákban halt meg. Akkor szereztem nagy tapasztalatot azzal kapcsolatban, hogy az egészség értés, az egészség kommunikáció mennyire fontos – hogy elmagyarázzák, mi van, mi lesz a beteggel. Vagyis fontos lenne, de az egészségügyi ellátórendszerünkben nagyon kevés idő jut egy emberre, egy betegségre, egy páciensre. Biztos, hogy a koronavírus idején ez még kevesebb lesz, mert sejthetően azok a támogatók is a frontvonalon lesznek, akik eddig fontos támaszt jelentettek a császárral szült anyáknak gyermekágy idején, így a gyógytornászok, szoptatási tanácsadók például.
Ezek voltak a személyes motivációim, ami miatt egészségügyi témákkal szerettem volna foglalkozni újságíróként is. Önkéntes és gyakornoki munkáim után végül a Házi Patika szerkesztője lettem, így még jobban beleáshattam magam az egészségügyi témákba. Az első terhességem idején elkezdtem az anyukák, kismamák felé fordulni, így lettem a Kismama magazin állandó szerzője, majd a várandósságaim, szüléseim során magam is megéltem, már a rendszerbe bekerülve, hogy mennyire kevés az információ az ellátórendszerben a szüléssel és a császármetszéssel kapcsolatban, mennyire nem voltam készen lélekben én sem rá, az élettani szülésről is csak lila köd és félinformációk jutottak el hozzám, ahogy sokakhoz.

Megéltem, hogy mennyire magukra tudnak maradni a császáros anyák. Se információt, se lelki támogatást nem kapnak, és az egészet óriási kudarc-élmény lengi körül, hiszen a legtöbben nem erre készülnek.

 Mit tanácsolnál egy szülés előtt álló nőnek?
Azt, hogy jusson el egy kórháztól független, lehetőleg bábai szülésfelkészítőre mindenképp. A kórházi szülésfelkészítők mindig a helyi protokollokat, helyi szokásokat mutatják be. Ha az ember eljut egy kórháztól és minden egyébtől, tehát bababolttól és más szolgáltatóktól független szülésfelkészítőre, akkor fogja látni igazán, hogy mire is képes a testünk és megtudni, hogy ma az ellátó rendszerben mi miből következik, mivel tudjuk megelőzni a császárt, illetve, hogy ha császár lesz, akkor mik a lehetőségeink és hogyan tovább. Tehát a megfelelő információszerzés fontossága az elsődleges. Nekem sok inspiráló női körös élményem volt a szüléseim előtt, a terhességeim alatt és utána is. Ahogy az ember öregszik, bölcsül és egyre több gyereke van, felfedezi a női összetartás, a női szolidaritás erejét és a női körök erejét. Rengeteg inspiráló nőt meg lehet ezeken az alkalmakon ismerni. És szülés után is ezek a körök tudják szerintem adni az egyik legnagyobb mankót, akár élőben, akár virtuálisan.

(Nyitókép: Getty Images)