Nők Lapja
Nem vagyunk egyformák, de jól kiegészítjük egymást – Interjú Zwack Izabellával és testvérével, Sándorral
Rendszeres olvasóink bizonyára tudják, hogy van a Nők Lapjában egy Az én testvérem című rovatunk, és egy Apám és én című is. Nos, ez a beszélgetés Zwack Izabella és Zwack Sándor, valamint az újságíró, Szegő András között akár az Apám és én rovatba is beillene, annyiszor utaltak a „gyerekek” édesapjukra, Zwack Péterre. Így még többet megtudhattunk a családról.
A részegek védőszentjei – Egy este az egri RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat önkénteseivel
Hitték őket jósoknak és hennafestőknek, akartak már náluk vért is adni, pedig az egri partiszervizesek azért települnek ki a fesztiválokra, hogy a mértéket nem ismerő vendégekre vigyázzanak. „Mi ez? Gyerekmegőrző?” – kérdezte tőlük valaki, amire rávágták: „Felnőttmegőrző!” Pór Attila riportja.
Ha a szorgalom társa a szerénység – Közeli Kondorosi Évával
Lehetett volna nagyobb csinnadratta Kondorosi Éva Balzan-díjából tavaly novemberben, hiszen a nemzetközi tudományos világ legrangosabb kitüntetése a Nobel-díj után. A Rómában tartott átadó ünnepséget követően megjelent egy-két cikk, elhangzott néhány beszélgetés. Ennyi. De őt nem zavarja, szerinte a sikerhez vezető út sokkal érdekesebb, mint a siker maga. V. Kulcsár Ildikó interjúja.
A vegántól a füle-farkáig – Divat lett a konyhaművészet
Végigpörgetve a közösségi média hírfolyamát, ismerőseink saját készítésű ételeinek fotóiba ugyanolyan eséllyel botlunk bele, mint cuki kiskutyákat ábrázoló képekbe. A cégek főzőiskolába szervezik a csapatépítő tréningjeiket, de kuktáskodhatunk hazai vagy külföldi szakácsiskolákban is. Mára a főzés divattá vált, sőt főleg a fiatalok számára igazi státuszszimbólum finom és látványos fogásokat készíteni saját kezűleg. Mörk Leonóra írása.
„Ha az álmaid nem ijesztenek meg, akkor azok nem elég nagyok” – Címlapinterjú Wossala Rozinával
„Mutasd meg nekem, mit eszel, és megmondom, miféle ember vagy” – írja Brillat-Savarin, az első gasztroceleb, aki a tizenkilencedik században filozófiává fejlesztette az asztali örömök élvezetét. (És akiről azt a finom krémes sütit elnevezték). Főzni nem tudott, enni sem, a tömören egyszerű, zsíros ételeket kedvelte, viszont érzékien írt, és tisztában volt vele, hogy a világ a konyhában (is) készül. Vass Virág interjúja.
