Börtön a vár alatt – Ember a rács mögött Veszprémben (x)

A veszprémi várhegy mélyén megbúvó, ötszintes börtön -3. emeleti szintje ma már nem rabokat, hanem látogatókat fogad. Az Ember a rács mögött című kiállítás nemcsak a börtönélet nyomasztó valóságát mutatja be, hanem a büntetéshez való történelmi és erkölcsi viszonyunk változásait is.

A látogatás másfél órája alatt a résztvevők testközelből tapasztalják meg, mit jelentett rabnak lenni a középkorban, a felvilágosodás idején és a modern korban.

A tárlat két részből áll: a Test a kínzás fizikai valóságára fókuszál, az Idő pedig arra, milyen büntetés az, ha éveket vesznek el valakitől. Az egykori zárkákban bemutatott eszközök – például a spanyolcsizma vagy a hüvelykszorító – mögött kegyetlen korok gondolkodása sejlik fel. A hanghatások, a fények, a zárt ajtók és a klausztrofób terek erős érzelmi reakciókat váltanak ki, a látogató valóban átérzi, milyen lehetett a foglyok élete.

A kiállítás egyik legmegrázóbb pontja az a tér, ahol a megszégyenítést elevenítik fel: az interaktív installációban a látogatónak ki kell állnia a „tömeg” elé, miközben ujjak mutatnak rá, vádlón és elítélően. Ez emlékeztet a régi idők gyakorlatára, amikor a bűn nemcsak jogi, hanem közösségi ügy volt – az elítéltet pellengérre állították, nyilvánosan megszégyenítették, de a büntetés lerovása és a bűnös bocsánatkérése után visszatérhetett a közösségbe.

A megszégyenítés tere (Fotó: Veszprémi Várbörtön)

A tárlat történeti szempontból is gazdag: bemutatja, hogyan változott meg a büntetési gyakorlat a XVIII. században a felvilágosodás hatására. A testi fenyítést és halálbüntetést fokozatosan felváltotta a szabadságelvonás. A veszprémi zárkákban kilencen osztoztak egyetlen fűtetlen helyiségben, ahol még ülni sem lehetett rendesen – a büntetés tehát továbbra is testi és lelki szenvedéssel járt, csak más formában.

A kiállítás egy másik hangsúlyos pontja az, hogy nem kerüli meg a jelenkor dilemmáit sem. Mennyi pénzbe kerül az adófizetőknek egy rab napi ellátása? Hol van a megbocsátás határa? Milyen eséllyel tud újrakezdeni egy elítélt a börtön után? Interaktív elemek, tetoválások jelentésének megfejtése és rabnyelv-tanulmányok segítenek abban, hogy a látogató valóban szembenézzen ezekkel a kérdésekkel.

Fotó: Veszprémi Várbörtön

A vezetett túra során szó esik a híres / hírhedt veszprémi fogvatartottakról is: Mindszenty József püspökről, aki a várbörtönkápolnában egyházmegyés és erdélyi kispapokat szentelt fel 1944. december 3-án és 7-én, Brusznyai Árpád tudós tanárról, 1956 veszprémi mártírjáról és az országos botrányt kavart sorozatgyilkosról, Ember Zoltánról. A kiállítás mélyen személyes élménnyé válik, a múlt nemcsak történelmi adattá, hanem átélhető valósággá lesz.

A látogatóközpont programjai – rendhagyó történelemórák, drámafoglalkozások, tárlatvezetések, kamaraszínház és filmklub – mind azt a célt szolgálják, hogy a börtön valósága ne csupán távoli történet legyen, hanem egy olyan tükör, amelyben a társadalmat – és önmagunkat – is megláthatjuk.

16 fotó

Az Ember a rács mögött nem egy szokványos kiállítás. Több, mint egy múzeumi séta: lelkiismereti tükör. Nem ítélkezik, de kérdez. És a válaszokat – ha vannak – már mindenkinek magának kell megtalálnia.

Honlapjukon az aktuális programok mellett érdekes blogcikkek, pedagógiai segédanyagok és bemutatófilmek is találhatók a Várbörtön Veszprém oldalán.

Kiemelt kép: Várbörtön Veszprém