Lapozz bele! Hála, köszönet és a szuperélelmiszerek sötét oldala az e heti Nők Lapjában

Hála, köszönet, dicséret, boldogság. Vajon miért nem vagyunk hálásak, vagy ha mégis, miért nem mondunk hangosan köszönetet azért, ami megadatott nekünk, legyen szó napsütésről, netán reggeli madárcsicsergésről? És miért nem figyelünk arra, hogy többet dicsérjük egymást? Többek között ennek jártunk utána e heti lapszámunkban, melyből az is kiderül, miért tenne jót nekünk, ha hálásabbak lennénk egész életünkben.

„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!

Galéria | 10 kép

Lapozz bele! Hála, köszönet és a szuperélelmiszerek sötét oldala az e heti Nők Lapjában

Lapozz bele! Hála, köszönet és a szuperélelmiszerek sötét oldala az e heti Nők Lapjában

Fotó megosztása:

Hála, köszönet, dicséret, boldogság

A címben felsorolt négy szó összefügg, némi tudálékossággal úgy is mondhatnánk: szoros szimbiózisban van egymással. Mi több, nyomban hozzátehetünk egy ötödiket is, az egészséget.

Tudományosan bizonyított tény ugyanis, hogy aki többször, gyakrabban mond köszönetet, többször érez hálát valaki iránt, az egyben boldogabb is. Továbbá azt is megalapozott kutatások igazolják, hogy nemcsak boldogabbak a hálára képes emberek, hanem egészségesebbek is: jobbak az immunfunkcióik, kevésbé hajlamosak a szív- és érrendszeri betegségekre, kevesebbet szoronganak, és a többiekhez képest ritkábban válnak depresszióssá. Mindezt V. Kulcsár Ildikó írásának szakértője , Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus és szociológus fejtette ki lapunknak e heti Nők Lapja Témánk kapcsán. Márpedig, ha ez így van – gondolhatnánk –, akkor mi sem egyszerűbb: legyünk hálásak, köszönjük meg a segítséget, dicsérjük meg azt, aki megérdemli, hadd érezze jól magát az, aki rászolgált a jó szóra, hiszen ettől mi is jobban érezzük magunkat. Vajon miért van az, hogy mégis inkább a bosszúság hatalmasodik el rajtunk a mindennapok apró-cseprő megpróbáltatásainál? Mondjuk egy sorban álláskor, vagy amikor az orrunk előtt csapódik be a buszajtó. Ám, ha a sofőr észreveszi, hogy futunk, és megvár, milyen jó megköszönni neki a figyelmességet, s arra gondolni, hogy ettől talán neki is jobb napja lesz. Lám, milyen kevésen múlik néha a jókedvünk, a mások iránti nagyvonalúságunk, s végső soron akár az egészségünk. Figyeljünk oda ezekre az apró történésekre, valahogy úgy, ahogy erről néhány olvasónk beszámolt nekünk. A történetek közül engem annak az anyukának az esete fogott meg a legjobban – némiképp hazabeszélve persze –, aki egy Nők Lapja-cikk nyomán kapott sok-sok segítséget, odafigyelést, szeretetet. Azóta is hálás azoknak, akik annak idején ismeretlenül nyújtottak segítő kezet. A gesztusból azóta személyes kapcsolatok, barátságok szövődtek, szinte családi együvé tartozás született.

Végül pedig álljon itt a négy megszólalónkat lencsevégre kapó kolléganőnk, Falus Kriszta e-mailje a riport után: „Én is hálás vagyok nektek és a Nők Lapjának, hogy lehetőségem van ezekkel a megható történetekkel találkozni, és ilyen csodás embereket fotózni”.

Ugye, milyen egyszerű ez?

Lazarovits Szilvia, vezetőszerkesztő

Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a FacebookonInstagramon, valamint YouTube-on is!

Fotó: Archív, Getty Images

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!