A mérlegeléskor és az utolsó beszámolójukban a legtöbben azt hangsúlyozták, hogy mindenképpen nyertek, hiszen összehasonlíthatatlanul jobban érzik magukat a bőrükben. Kiderült, hogy négy és fél hónap valóban elég arra, hogy életmódot váltsanak, és az új szokásokat megszeressék, életük részévé tegyék. Van azonban három nő és egy férfi , akik a jobb egészség, a csinosabb külső és az új barátságok mellett mást is nyert.

CSÓK ESZTER: „A testünk úgy működik, ahogy működtetjük” (116 kg – 27 kg = 89 kg, 1. helyezett)

A 42 éves zalaegerszegi eladónő azt mondta május végén, hogy szeretné bebizonyítani: ez a test nem neki való. A dietetikustól megkérdezte, mennyi lenne a reálisan elérhető fogyás, mire azt a választ kapta: 25 kiló. Nem ijedt meg, inkább rendkívül precízen tartotta a javasolt étrendet, és fegyelmezetten követte az edző utasításait. A kilók és a centik fogytak, a verseny végére testsúlyának 23 százalékától szabadult meg. Az első helyezettnek járó egyhetes nyaralásra legfőbb támogatójával, a párjával megy el a noszvaji négycsillagos Oxigen Hotel Superior Family & Spa szállodába.

– Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült elérnem a kitűzött célt, de itt nem állok meg. Tavaszra szeretnék 80 kiló lenni, és már tudom, hogy ez sikerülni fog. Nekem egészen a végéig eszembe sem jutott a díj, de a bizonyítási vágy dolgozott bennem, nagyon meg akartam mutatni – magamnak is –, hogy le tudok fogyni. Rengeteget segített a dietetikus útmutatása és a zalaegerszegi személyi edzőm, aki hajcsárként dolgoztatott meg a teremben. Időbe telt, mire belejöttem a diétába, és megszerettem a mozgást, de mára megismertem a testem, és rájöttem, hogy a szervezetünk úgy működik, ahogy mi magunk működtetjük. Eleinte nehéz volt rávennem magam, hogy háromóránként egyek, de beállítottam a telefonom, hogy csörögjön, és a napi 160 gramm szénhidrátot szépen elosztva a megfelelő időpontokban fogyasztottam el. Az edzésre sem kaptam rá azonnal, de erőltettem magam, hogy mindennap menjek. Ha nem tudtam teremben edzeni, akkor egy nagyot bicikliztem, vagy tempósan gyalogoltam. Ma már ott tartok, hogy hiányozna, ha nem mozognék. Cserébe megszűnt a láb- és fejfájásom, tökéletes a vérképem, és kialakult egy ritmus a táplálkozás és a mozgás terén. Tavasszal a legfőbb félelmem az édességfüggőségemhez kapcsolódott, nem tudtam elképzelni, hogy hosszú távon ellen tudok állni a csokinak és a süteményeknek. Pár hét után azt vettem észre, hogy a tiszta étkezésnek hála, nem hiányoznak a cukros falatok. Büszke vagyok arra, amit eddig elértem, de a sikerhez szükség volt egy nagy adag lelki támogatásra is. Az én fogyásom családi koprodukció eredménye, a párom rendszeresen magára vállalta a házi munkát, csak hogy edzhessek, a fiam segített a beszámolók megszerkesztésében, és zokszó nélkül megették az egészséges ételeket.

DANI ILDIKÓ: „Kell egy cél” (74 kg – 16 kg = 58 kg, 2. helyezett)

Ha valaki egy menyasszonyi ruhaszalonban egész nap csinos nők között sürgölődik, nem esik jól neki, ha az arák rendszeresen azt kérdezik, mikorra várja a kisbabát. Ildikó úgy döntött, eltünteti a pocakját. Attól félt, hogy a munka, háztartás és a gyerekek mellett nem tud edzeni. Ez nem fért bele a hétköznapokba, de nem adta fel, kitartó edzésbe fogott – otthon. Az eredmény nem maradt el – bombanő lett október közepére. A kemény munka jutalmaként Ildikó négy éjszakát tölthet az egri négycsillagos Imola Hotel Platán szállodában.

– Jól érzem magam a bőrömben! Nem akarok tovább fogyni, de mindent meg fogok tenni azért, hogy ezt a súlyt megőrizzem. Az elmúlt hónapokban mindennap edzettem, mostantól beérem heti négy alkalommal, de az étkezés marad ugyanaz. A program elején minden hizlaló, káros hozzávalót lecseréltem egészségesre, és próbáltam a megszokott ételeket ezekből megfőzni. Nem szóltam a családnak, hogy nem olajjal sütök, hanem kókuszzsírral, és nem említettem, hogy a panírozáshoz zsemlemorzsa helyett zabpelyhet használok, ők pedig boldogan ették az egészséges fogásokat, és nem panaszkodnak, hogy sokkal több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk. Nálunk nemcsak én, hanem az egész család életmódot váltott, és ez hatalmas segítség volt. A fiam elkísért az edzőterembe, és annyira rákapott a mozgásra, hogy most már heti háromszor ő is jár. Nekem be kellett látnom, hogy nem tudok az órákra mindig elmenni, ezért otthon próbáltam pótolni a mozgást, és elvégezni a kifejezetten hasra és combra ható gyakorlatokat. Mellette eleinte a szobabiciklin tekertem, majd a párom meglepett a szülinapomon egy futógéppel, azóta mindennap futok is. A rendszeres mozgásnak köszönhetően sokkal jobban alszom, a szalonban pedig meg sem kottyan, hogy fel-le rohangálok a lépcsőn, régen már a felénél kifulladtam. Nagyon jólesik, hogy rengeteg elismerést kapok, mindenki azt kérdezi, hogyan sikerült. Szerintem egyszerűen kell egy cél, amiért érdemes küzdeni.

CSEH ZOLTÁN: „Visszatért az önbecsülésem” (141 kg – 29 kg = 112 kg, 3. helyezett)

Az egyetlen férfi versenyző kissé megilletődve, de nagyon elszántan érkezett az első találkozóra. Elmondta, hogy elege van a fogadkozásokból, és bízik benne, hogy a nyilvánosság segíteni fog. Az 53 éves pomázi tenisz szakedző tartotta a szavát, és húsz hét elteltével megdöbbentően karcsú alakkal, a megszokott mosollyal, de sokkal magabiztosabban, kiegyensúlyozottabban jelent meg a mérlegelésen. A verseny harmadik helyezettjeként három napot tölthet el a makói Grand Hotel Glorius szállodában.

– Próbáltam a programot ésszel végigcsinálni, és bár voltak döccenők és komoly kísértések, tudtam, hogy most már nem szabad kifogásokat keresnem, muszáj megmutatnom a családomnak és a barátaimnak, hogy képes vagyok egészségesebben élni. A spinninget régen szerettem, és tudtam, hogy hatásos, ezért újra belevágtam. Most nem élveztem annyira eleinte, de a kilók olvadtak, ezért tisztességesen végigcsináltam minden hétfőn és szerdán, kedden és csütörtökön pedig konditerembe jártam, ahol a kétszer ötven perc kardiómozgás között gépekkel edzettem. A táplálkozás terén is kialakultak az új szokások, reggelire tökéletesen elég a két tojásból készült rántotta, a baráti sütögetéseken a salátához nyúlok, a süteményeket elkerülöm. Megtanultam, hogyan mondjak nemet akkor is, amikor körülöttem mindenki az ínycsiklandó, ám hizlaló fogásokat eszi. A fogyásnak köszönhetően a tenisz is jobban megy. Azért vágtam bele az életmódváltásba, mert szerettem volna egészségesebb lenni, jobban kinézni. A feleségem gyönyörű, karcsú nő, ne legyen egy maci mellette! Szerencsére ő és a fiaim is bátorítottak, én pedig megyek tovább az úton, szeretnék száz kiló alá menni.

FOCKT ILDIKÓ: „Fejben dől el” (81 kg – 15 kg = 66 kg, Különdíjas)

A 46 éves budapesti, kétgyermekes anyukának soha nem volt gondja a mozgással, rendszeresen tollaslabdázott, túrázott és biciklizett, ám a fehér lisztes és cukros finomságoknak nem tudott ellenállni. Többször is próbálkozott fogyókúrával, de klasszikus jojódiétázó volt – amint feladta a szigorú étrendet, fokozatosan visszaszedte a leadott kilókat. Most egykilónyira van az álomsúlytól, rendkívül izmos és feszes, egyszerűen ragyog. Ildikó alig pár ponttal csúszott le a dobogóról, akaratereje és vidámsága példaértékű volt az egész program során, ezért ő kapja a különdíjat, a két évre szóló Nők Lapja előfizetést.

– Korábban egy diétát sem tartottam ilyen hosszú ideig, és azt hiszem, ez az egyik kulcs. Most négy és fél hónapig szigorúan figyeltem az étkezésemre, a mindennapos mozgásra, és ennyi idő alatt valóban átáll az ember szervezete, megszokja az új ételeket, ízeket és a keményebb sportot. Az étrendemből rengeteg olyan élelmiszert elhagytam, amelyekről azt gondoltam, nem tudok nélkülük élni. Az elmúlt húsz hétben két egészen apró tortát ettem meg, pedig korábban ez mindennapos volt. És egyáltalán nem ettem fehér kenyeret, átszoktam a barnára, amiért nem lelkesedem túlságosan, de éppen ezért nem is eszem belőle sokat. A szokásos terem- tollaslabdázás megmaradt, ez nagyon pörgős mozgás, de csupa élvezet, játék. Mellette bérletet váltottam egy közeli fitneszterembe, ahol mindig csak öten-hatan vagyunk, és a jelenlévő edző segít mindenkinek, én az elmúlt hónapokban rendszeresen TRX-eztem, dolgoztam gépekkel, gumiszalaggal, súlyzókkal. Nem mindig élveztem, de akkor magam elé képzeltem, hogy minden egyes mozdulattal pusztítom a zsírt. Amikor leadtam tíz kilót, elkezdtem futni. Először egy kilométer sikerült egyben, ma már gond nélkül megy öt kilométer is, nagyon megszerettem. Ahhoz, hogy ezt megtehessem, elengedhetetlen volt a család toleranciája is, elfogadták, hogy most egy kicsit magammal foglalkozom, magamra figyelek. Nagyon jólesik az a rengeteg visszajelzés, amit kapok, és mindenki arra kíváncsi, mi a titok. Szerintem minden fejben dől el: aki valóban le akar fogyni, az igenis diétázik és sportol.

Szöveg: Jónap Rita

Fotó: Tokaji Balázs