- Durica Katarina Mennyit adtál érte? című regényének színpadi adaptációja a meddőség, a béranyaság és az anyaság erkölcsi dilemmáit járja körül.
- A Jurányiban látható előadás két főszereplője Ullmann Mónika és Staub Viktória, akik két egészen különböző élethelyzetű nőt alakítanak.
- Elég lehet-e egy szerződés ahhoz, hogy két nő rendezze egy születendő gyerek sorsát?
Azt mondják, egy nő két dologért hajlandó szinte bármit megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. Míg a fiatal lányok, akik épp csak megkezdik a szexuális életüket, állandóan azon szoronganak, nehogy teherbe essenek, jó pár évvel később, egy stabil házasságban, ahol már csak a trónörökös hiányzik a tökéletes képből, sokak életét épp ennek az ellenkezője nyomorítja meg.
Úgy tűnik, az élet sokszor igazságtalan a nőkkel, míg az egyik gond nélkül esik teherbe, a másik hiába kel fel minden reggel egyetlen hatalmas vággyal a szívében egy egészséges gyermekre, az akár egy évtizedig nem talál meghallgatásra.
Meddőség és vetélések: amikor a környezet is sebeket ejt
Látszólag erre a sorsra van kárhoztatva Krisztina (Ullmann Mónika) is, aki már túl van számos vetélésen és lombikon, ám a gyerekszoba, amit annyi szeretettel rendezett be, üres maradt. És félő, ez a jövő vár a házasságára is. Az asszony bár felvilágosult közgazdász, már minden szalmaszálba belekapaszkodik, még egy idős asszonyhoz is elzarándokol az ország másik végébe, akitől azt reméli, leveszi róla a rontást egy üveg Metaxáért és egy rúd kolbászért cserébe.
Staub Viktória és Ullmann Mónika a Mennyit adtál érte? című színházi előadásban. A két nő sorsát a béranyaság köti össze. (Forrás: Kőnig Lilla)
Krisztinának nem elég, hogy a saját lelki démonaival is meg kell harcolnia, a környezete sem kifejezetten támogató. Sok meddőséggel küszködő nő számára lehetnek ismerősek a mondatok, amikkel őt is megsorozzák: ne feszüljön rá ennyire, csak vegye lazán a dolgot, akkor biztosan összejön. Mintha bizony ez is fejben dőlne el.
Béranyaság: amikor egy nő a testével mentené meg a családját
A huszonéves Rebeka (Staub Viktória) egészen más nehézségekkel küzd. A nagy álom számára megvalósulni látszott: szerető, szorgalmas férj, két gyerek, házikó az erdő szélén, bontakozóban lévő biogazdaság, határozott, komoly tervek. Igen ám, de az egészet áthúzza egy baleset, a megözvegyült asszonynak pedig fogalma sincs, miből fogja kifizetni a banki hiteleket. Ha nem rendezi el záros határidőn belül a helyzetet, elveszítheti az otthonát is.
Kapcsolódó: Kis tüzek mindenütt – Reese Witherspoon sorozata, amely darabokra szedi a tökéletes anyaság mítoszát
Végső kétségbeesésében kutakodni kezd az interneten, hogyan tehetne fiatal nőként szert minél hamarabb minél több pénzre. Így talál rá a béranyaság műfajára: a gyerek után áhítozó pár megtermékenyített petesejtjét belé ültetik, ő csak kihordja a babát, majd közvetlenül szülés után átadja. Az összeg, amit kapna a méhe lízingeléséért cserébe, megoldaná minden anyagi gondját.
Rebeka alaposan utánaolvas a dolognak, így megtudja: bár idehaza törvénybe ütköző cselekedet a béranyaság, Amerikában olyannyira bevett gyakorlat, hogy még béranyainfluenszereket is talál az Instagramon, mint például Tiffanyt, aki a sajátján kívül már két bérbabával is bizonyította rátermettségét.
Két nő története a színpadon: Ullmann Mónika és Staub Viktória
A két nő egy közvetítő segítségével egymásra talál, és így elindulnak azon az úton, ami mindkettő életére megoldást jelenthet. Igen ám, de a folyamat lelki részével egyikük sem tud előre kalkulálni.
A béranyaság egyik legnehezebb kérdését feszegeti a Mennyit adtál érte? című előadás: mi történik, amikor a megszületett gyermeket át kell adni annak, aki vágyott rá? (Forrás: Kőnig Lilla)
A történet a színpadon a két nő egymást váltó monológjából bontakozik ki, amit Monori András hol derűs, hol komorabb zenejátéka kísér a színpad széléről. A zenész jelenléte a nehéz téma ellenére némi humort is képes a darabba csempészni, ahogy a nők időnként őt is bevonják az életükbe. Illetve ő az egyetlen férfi a történetben, aki a jelenlétével is érzékenyen tud a nők problémájához fordulni.
Az apák ugyanis fájóan hiányoznak, míg Rebeka párja vigyázatlan volt, és e hibája miatt (legalábbis a felesége szerint) magára hagyta a családját, Krisztina férje is csak a periférián mozog. Őt úgy tűnik, a gyerekcsinálás e szokatlan módjának költségein túl sok minden más nem izgatja. „Csak pénzkérdés az egész.”
Ullmann Mónika elképesztő finomsággal hozza az évtizedes kudarc által meggyötört, meddősége okán mélységes szégyent megélő, érzékeny nőt.
Staub Viktória (akit többek között A királyban láthattunk a fiatal Zámbó Edit szerepében, de játszott a pornóproducer Koviról szóló Birodalomban is) kiválóan alakítja az erős, talpraesett anyát, aki ha törik, ha szakad, de kihúzza magát és a két gyerekét a kálváriából. De aki nem számol azzal (legalábbis eleinte), hogy a szívének, az anyai ösztöneinek nem fog tudni parancsolni.
Kié a gyerek? Az anyaság legnehezebb dilemmája
Krisztina és Rebeka áll a hófehér játszószőnyegen, amit beborítanak a színes gyerekjátékok (a díszlettervező Antal-Fógel Adrienn) – éles a kontraszt a vidám műanyag labdák és a nők lelkét marcangoló sötét gondolatok között. Szükségük van egymásra, mégis idegenkedéssel tölti el őket a másik személye.
A gyerek hovatartozása is dilemmaként jelenik meg: kié a baba, ami az egyik petesejtjéből lett, de a másik adott neki a testében otthont kilenc hónapon keresztül? A logika és a szerződés szerint a páré, akiktől a sejtek származnak, és akik fizettek egy szolgáltatásért. A szív azonban, Rebeka szíve mást diktál.
Magyarországon a béranyaság intézménye illegális, a folyamat minden résztvevője büntethető. De hát egy nő két dologért hajlandó szinte bármit megtenni: hogy legyen gyereke, és hogy ne legyen gyereke. A vágyott álom pedig néha hiába valósul meg, a könnyek úgyis felgyűlnek a szem sarkában, ahogy a szív is nehéz marad.
Kiemelt kép: Kőnig Lilla
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!